martinus és niki (befejezett)

Meglepetés

-Niki. –fordult meg mérgesen és egyre közelebb jött hozzám. Én megfordultam és futni kezdtem. Lefutottam a lépcsőn ki a kertben, ahol beleütköztem Martinusba.
− Segíts. –bújtam a háta mögé. Látom befejezte a telefonbeszélgetést.
− Mibe? –fordult hátra hozzám. Én nem válaszoltam csak előre mutattam, ahol Marcus vészesen közeledet felénk. Ahogy Martinus meglátta Marcust elkezdet nevetni és nem tudta abbahagyni. Már annyira nevetett, hogy a földön feküdt. Marcussal fölé álltunk és csak néztük. Már vagy 5 perce néztük, hogy nevet. Meguntuk így Marcus bement egy pohár vízért és leöntötte vele Martinust.
− Ez most mi volt? –ült fel és döbbenten ránk nézet.
− Nem bírtad abbahagyni. –adott egyszerű választ Marcus. – Te most velem jössz és leszeded ezt az izét. –ragadta meg a kezem és behúzott a lakásba. Fogtam egy csomó papírzsebit és leszedtem az ő majd az én arcomról a sminket.
− Kész is.
− Látod nem is volt olyan nehéz. –ekkor Emma toppant be a fürdőbe és szomorúan ránk nézet.
− Mért szétettek le?
− Marcus kényszerített rá. –léptem el a fiú mellől és rá mutattam.
− Mért? –nézet a fiúra és könnybe lábadt a szeme.
− Nem maradhattam így.
− De. –hátrafordult és sírva elfutott.
− Látod mit csináltál? –ütöttem meg a vállát.
− Én? –lepődött meg.
− Igen. –otthagytam őt a fürdőbe és elindultam Emma szobájához. Bekopogtam és benyitotta.
− Bejöhetek? –dugtam be a fejem. Emma az ágyon feküdt és sírt. Nem válaszolt, így bementem és leültem az ágyra.
− Hé, Emma. –simogattam meg a vállam.
− Igen? –mondta még mindig feküdve.
− Arra gondoltam, hogy egyik nap elmehetnénk vásárolni. –erre már felült az ágyban. –Benne vagy?
− Igen, de ugye a fiúkat nem visszük.
− Nem csak mi ketten.
− Akkor jó.
− Menj, újságold el a hírt a fiúknak. –felpattant az ágyról és vidáman kifutott a szobából. Követtem a nappaliba, ahol a két fiú a tv-ét nézte. Emma eléjük ugrott és elkezdte mesélni nekik a vásárlást.
− Ez igaz? –fordultak felém, amikor észrevették, hogy ott vagyok.
− Igen.
− Én mondtam. –vágta rá Emma.
− És mikor mentek?
− Még nem tudom, majd megbeszéljük. Igaz Emma?
− Így, így.
− Mi is mehetünk?
− Nem.
− Mért?
− Mert ez csak egy csajos nap lesz.
− Jó menjetek, de akkor egyik nap velünk is el kell jönnöd.
− Még átgondolom.
− Ez, így nem igazság. Neki mért egyeztél bele egyből? –nyafogottak.
− Mert én ajánlottam fel neki, hogy menjünk el.
− Úgyis rá fogunk venni, hogy el gyere velünk.
− Azt meglátjuk. De nekem most mennem kell haza, mert anya nem tudja, hogy elmentem.
− Ne menj légyszi. –futott oda hozzám Emma és megölelt.
− Muszáj mennem. –guggoltam le hozz. –De ígérem, hogy el fogunk menni, vásárolni.
− Ígéred? –nyújtotta a kisujját.
− Ígérem. –nyújtottam én is a kisujjam és megráztuk. –Szia, Emma. –öleltem meg.
− Szia.
− Sziasztok, fiúk. –őket is megöleltem és haza mentem. Otthon anya a nyakamba borult.
− Hol voltál?
− Reggel, mikor felkeltem, mert rosszat álmodtam nem tudtam vissza aludni így elmentem sétálni.
− Ilyen sokáig elvoltál? Mért nem írtál?
− Bocsánat. Többet nem fordul elő.
− Rendben. Most menj fel a szobádba.
− Oké. –bementem a szobámba és lefeküdtem az ágyra. Negyed órát feküdhetem az ágyon, amikor kopogtattak az ajtómon.
− Gyere.
− Szia, Niki. –lépet be a szobámba Liam.
− Menj ki.
− De azt mondtad bejöhetek.
− Jó, de akkor még nem tudtam, hogy te vagy.
− De hoztam kaját. Tudom, hogy ez a kedvenced.
− Minek hoztál nekem kaját?
− Figyelemségből?
− Kizárt dolog, hogy te figyelmes legyél. A kaját tedd le te meg menj ki.
− Jó, tessék. –letette a földre az ennivalót és kiment. Egyből odaugrottam, hogy megnézem mit hozót nekem és tényleg a kedvenc ennivalómat hozta.  Hamburgert hasáb krumplival. Megettem és leültem filmet nézni. Kicsit elszundítottam a film közben, mert arra ébredtem, hogy valaki kopogtat az ablakomon. Oda mentem és kinyitottam. Mikor megláttam ki az nagyon meglepődtem.
− Te mit keresel itt? –hajoltam ki az ablakon.
− Beszélnünk kell. Le tudsz jönni?
− Megyek. Várj 1 percet. –becsuktam az ablakot és kimentem az udvarra.
− Szia.
− Szia. Miről szeretnél beszélni?
− Bocsánatot szeretnék kérni.
− Mért? –néztem rá értetlenül.
− Bocsánat, hogy csak úgy elrohantam ma.
− Semmi baj. De mért mentél el?
− A barátnőm sms-ben dobott. –gyűltek könnyek a szemébe.
− Sajnálom Lukas. –oda mentem hozzá és megöleltem.
− Akkor nem haragszol rám?
− Persze, hogy nem.
− Köszi. –engedett el.
− Mióta voltatok együtt?
− 1 éve.
− Aszta az jó hosszú idő. Mert szakított veled?
− Azt mondta, hogy talált egy másik fiút, akit jobban szeret.
− Niki, Niki. –üvöltözte valaki a nevem.
− Itt vagyok.
− Na, végre már mindenhol kerestelek. Oh, szia. –mérte végig Lukast.
− Szani az egyik barátom Lukas. Lukas a nővérem Szani.
− Örülök, hogy megismertelek.
− Én is. –néztek egymásra nagy szemekkel.
− Halló én is itt vagyok.
− Ja, igen Niki anya keres.
− Lukas nem baj. ha most egy kicsit itt hagylak a nővéremmel.
− Nem, dehogy menjél csak.
− Oké. –miközben mentem be a házba még egyszer hátra néztem. Lukas és Szani beszélgettek. Mikor megbizonyosodtam, hogy jól elvannak együtt bementem anyához.
− Anyu, kerestél? –mentem be a konyhába.
− Igen. Arra szeretnélek megkérni, hogy vezesd körbe egy kicsit a városba Liamet.
− De még én is új vagyok itt. –kerestem kifogást.
− Így is több helyet ismersz mit ő.
− Nem vezethetné körbe valaki más, aki jobban ismeri a helyet.
− Nem, én azt szeretném, ha te.
− De..
− Nincs semmi de.
− Jó rendben. Körbevezetem.
− Köszönöm.
− Mikor kellene?
− Holnap suli után.
− De, holnapra már van programom.
− Akkor holnap után.
− Jó. –visszamentem az udvarra Lukashoz. De mikor kimentem se Luka se Szani nem láttam sehol. Nem tudom, hol lehetnek így felmentem a szobámba. Írtam egy üzenetet Martinusnak, hogy holnap elviszem suli után vásárolni Emmát. A nap hátralévő idejében tanultam, mert holnap suli és dogát írunk.