Ez a történet egy lányról szól akinek meghalt apukája maghalt, ezért az egész iskola piszkálja. Elköltöznek a szüleivel és a testvéreivel Troforsba, ahol a különös nap megismerkedik a norvég énekessel
2018.01.10. #99
Reggel kisírt szemekkel és hatalmas karikákkal ébredtem a szemem alatt. Felvettem egy köntöst és leballagtam a konyhába. Csináltam egy bögre kávét és vissza akartam menni a szobámba, amikor anya megállított.
- Szia, kicsim. Hogy vagy? –jött oda hozzám és megölelt.
- Szia. Minden rendben.
- Milyen volt a tegnapi napod?
- Nagyon jó egy csomó mindent csináltunk.
- Akkor jó. Mára terveztél valamit?
- Elmegyek, boltba veszek sok nasit haza jövök és egész nap filmet nézek.
- Rendben, de kezd azzal, hogy lefürdesz.
- Rendben. Szeretlek. –felmentem a szobámba és elkészültem. Felvettem valami kényelmes ruhát és indultam a boltba. Fogtam egy kosarat és elmentem a nasis részlegre. Bepakoltam egy csomó édességet és innivalót. Kifizettem és mentem haza. Bementem a szobámba és bekapcsoltam egy filmet. Már vagy 3 órája néztem a filmet, amikor valaki kopogtatott.
- Nincs itthon senki.
- Niki, bejöhetek?
- Ki az?
- Marcus vagyok.
- Nem vagyok vállalható állapotban.
- Nem érdekel, csak beszélni szeretnék.
- Na, jó gyere. –a fejemre húztam a takarót, hogy ne látszódjak.
- Mi járatban vagy?
- Csak meg akartuk kérdezni, hogy minden rendben van.
- Micsoda? Nem csak te vagy itt? –levettem a fejemről a takarót és 5 sráccal találtam szemben magam.
- Áááá. –sikítottam fel és visszahúztam a fejemre a takarót.
- Most mért sikítottál? –ült le valaki az ágyamra.
- Marcus, hazudtál. –mondtam dühösen.
- Mibe?
- Azt mondtad, hogy te vagy itt.
- Nem, én azt mondtam, hogy én beszélek. Azt nem mondtam, hogy van rajtam kívül más is itt. Plusz nem kérdezted.
- Akkor ez most az én hibám? –ültem fel és levettem a takarót a fejemről.
- Jé, végre látjuk a fejed
- Mit kerestek itt? –feküdtem vissza az ágyba.
- Ne csináld ezt. –húzta le rólam valaki a takarót
- Mi történt veled? –ültek le az ágyamra a fiúk.
- Nem történt velem semmi.
- Tegnap csak úgy elrohantál. Mért? –nézet rám kérdőn Lukas.
- Nem történt semmi, oké? –felkeltem az ágyból és bementem a fürdőbe elkészülni.
- Most mi bajod van? Mért zárkóztál be a fürdőbe. –kopogtatott az ajtón Martinus.
- Csak rendbe szedtem magam. –jöttem ki a fürdőből.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Akkor most elmeséled, hogy mi történt? –nézet rám Charlie.
- Nem, nem szeretném. –kirohantam a szobámból és a házból. Elmentem a kedvenc helyemre és leültem a partjára. Csak ott ültem és megint elkezdet folyni a könnyem. Nem hiszem el, hogy megint elcseszi az életem.
- Niki.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? –néztem rá Martinusra.
- Ez a kedvenc helyünk. Egyértelmű volt, hogy itt vagy.
- És a többiek?
- Megkértem őket, hogy had jöjjek csak én. De most te mesélj, mért sírsz itt egyedül és mért rohantál el tegnap csak úgy?
- Hát, igazából nem történt semmi csak már haza kellet mennem. -hazudtam egy kicsit.
- Niki, tudom, hogy hazudsz.
- Én, á soha. –fordítottam el a fejem.
- Bennem megbízhatsz. –fogta meg a fejem és feléje fordított. –Barátok vagyunk, bármit elmondhatsz nekem.
- Tegnap, amikor elfutottam az azért volt, mert megláttam a volt barátom.
- A volt barátod?
- Igen. Akivel az előző lakhelyemen jártam.
- És mi történt?
- Csúnyán szakítottunk. –lettem szomorú.
- Sajnálom.
- Azt hittem, már megbocsátottam neki, de így, hogy megint látom feltörtek régi érzések.
- És ezek jó vagy rossz érzések?
- Is-is. De beszélhetnénk inkább valami másról?
- Gyere, menjünk a többiek már várnak.
- Megkérhetlek valamire?
- Persze. Bármire.
- Ha, bármire akkor kérnék egy csokiszökökutatt, egy hatalmas hamburgert és sok sült krumplit.
- Micsoda? –nevetett fel Martinus.
- Nem, amúgy csak annyit, hogy ne nagyon beszélj erről a fiúknak.
- Persze. Csak, akkor mond el, ha te is szeretnéd.
- Köszönöm. Köszönök mindent. –oda mentem hozzá és megöleltem.
- Szívesen. Na, gyere.
- Hol vannak a többiek?
- A parkban. Vagyis ott. –mutatott oda, ahol a többi 4 srác állt.
- Minden rendben? –néztek rám.
- Persze. Köszönöm, hogy itt vagytok ti is nekem. Csoportos ölelés. –az ölelés után a fiúk felkaptak és elkezdtek dobálni.
