martinus és niki (befejezett)

Fiuk vicce

-          Vége van már? –kérdeztem meg.

          -          Igen. –mondta mindenki egyszerre. Lehúztam a fejemről a takarót és egy ijesztő maszkkal találtam szembe magam. Én annyira megijedtem, hogy ököllel fejbe vágtam az illetőt. Levette a maszkot és Leoval találtam szembe magam.

          -          Basszus. Jól vagy Leo? –rohantam oda hozzá.

          -          Aszem eltörted az orrom, de azért jól vagyok.

          -          Nyugi, ha eltörtem volna, az orrod most vérezne. –húztam fel a földről.

          -          Köszi, ez megnyugtat.

          -          Tényleg sajnálom. –öleltem meg.

          -          Semmi baj. –ölelt vissza. Ahogy Leo háta mögé néztem megláttam, ahogy Martinus szúrós szemmel néz ránk.

          -          Szerintem most már menjünk aludni, mert már éjfél van.

          -          Rendben. –egyezett bele mindenki.

          -          Srácok én lelépek. –indult el az ajtó felé Lukas.

          -          Mi? Hova mész? –mentem oda hozzá.

          -          Tesódnak valami baja van, és azt mondta találkozunk.

          -          Ha látod, hogy kezd vörösödni az arca, menekülj, mert harap.

          -          Tényleg?

          -          Esküszöm, még hegem is van belőle. –felhúztam a pólóm ujját és megmutattam a heget.

          -          Én nem megyek a végén még engem is megharap

          -          Nyugi csak vicceltem. Ezt akkor szereztem, mikor beleestem egy bokorba. –nevettem el magam.

          -          Most menekülj.

          -          Micsoda?

          -          Fuss, mert ha elkaplak megcsikizlek.

          -          Kérlek ne. –kezdtem el rohanni. Oda futottam Martinushoz és elbújtam a háta mögött. –Segíts Lukas meg akar csikizni. –ekkor hátra fordult és elkapta a kezem. Mikor Lukas megérkezett felemeltek és az ágyra dobtak. Együtt kezdtek el csikizni.

          -          Áruló. –néztem mérgesen Tinusra. –Kérlek, hagyjátok abba. –folyt már a könnyem a nevetéstől. Szerencsémre a fiúk voltak olyan kedvesek, hogy pár perc múlva abbahagyták.

          -          Na és tényleg megyek. –indult el újra az ajtó felé.

          -          Vigyáz, tudod, harap. –kiabáltam még utána. Nem reagált erre semmit csak elhagyta a házat.

          -          Hogy fogunk aludni? –fordultam Luna felé.

          -          A lányok az én szobámba, a fiúk pedig a nappaliba.

          -          Rendben. –elrendeztük a dolgokat és lefeküdtünk aludni. Sokat forgolódtam és nem tudtam aludni ezért felvettem egy pulcsit és kimentem az udvarra. Leültem a hintára és néztem az eget.

          -          Mit csinálsz? –jött mellém valaki.

          -          Nem tudtam aludni.

          -          Én se. –ült le a másik hintára Tinus. –Niki. –fordult felém.

          -          Igen

          -          Valamit el kell mondanom.

          -          Mit?

          -          Én...én.

          -          Igen.

          -          Semmi csak... Én inkább visszamegyek, mert már kezdek fázni.

          -          Rendben. Mindjárt megyek én is. –még egy kicsit kint maradtam aztán elmentem lefeküdni. Most már egy kicsit kevesebbet forgolódtam és el tudtam aludni.

Április 27. (szerda)

Reggel arra keltünk a lányokkal, hogy a fiúk leborítanak egy vödör jéghideg vízzel és valami kihívást kiabáltak.

- Esküszöm most meg fognak halni. –ült fel mérgesen Léna.

- Mi is beszállunk. –mondtuk egyszerre Lunával.

- Szárítkozzunk meg és utána kitervelünk valamit.

- Oké. –átvettük vizes ruháinkat és lementünk a fiúkhoz.

- Sziasztok. –köszöntöttünk úgy nekik minta semmi bajunk nem lenne.

- Sziasztok. Hogy vagytok? –tartották vissza a nevetésüket.

- Teljesen jól. Nem értem mért kérdezitek.

- Kértek valami reggelit? –ment oda a hűtőhöz Luna

- Persze mért ne. –előpakoltunk egy csomó mindent a hűtőből és elkezdtünk szendvicseket csinálni.

- Köszönjük. –falták be egyből az összes szendvicset a fiúk. –Ti amúgy nem esztek?

- Ettünk volna, de valakik mind megették.

- Bocsika.

- Akkor most csináltok nekünk?

- Nem. –nevettek fel.

- Köszi.

- Nagyon szívesen. –a lányokkal csináltunk magunknak is ennivalót, majd mi is megettük.

- Arra gondoltunk a fiúkkal, –kezdet bele a mondandójába Martinus. –hogy ma inkább átmehetnénk hozzánk.

- Mért is? –kérdezte Luna.

- Mert csapnánk egy kis bulink és gondoltuk ne a te házadat tegyük tönkre.

- Ja így már mindjárt más. Benne vagyok.

- És ti lányok?

- Mi is.

- Szuper, akkor pakoljatok össze és induljunk

- Rendben. –összepakoltunk pár dolgot a lányokkal és már indultunk is. Útközben megálltunk Leonál és Charlienál is, hogy ők is összeszedjenek pár dolgot maguknak.