- Vége van már? –kérdeztem meg.- Igen. –mondta mindenki egyszerre. Lehúztam a fejemről a takarót és egy ijesztő maszkkal találtam szembe magam. Én annyira megijedtem, hogy ököllel fejbe vágtam az illetőt. Levette a maszkot és Leoval találtam szembe magam.
- Basszus. Jól vagy Leo? –rohantam oda hozzá.
- Aszem eltörted az orrom, de azért jól vagyok.
- Nyugi, ha eltörtem volna, az orrod most vérezne. –húztam fel a földről.
- Köszi, ez megnyugtat.
- Tényleg sajnálom. –öleltem meg.
- Semmi baj. –ölelt vissza. Ahogy Leo háta mögé néztem megláttam, ahogy Martinus szúrós szemmel néz ránk.
- Szerintem most már menjünk aludni, mert már éjfél van.
- Rendben. –egyezett bele mindenki.
- Srácok én lelépek. –indult el az ajtó felé Lukas.
- Mi? Hova mész? –mentem oda hozzá.
- Tesódnak valami baja van, és azt mondta találkozunk.
- Ha látod, hogy kezd vörösödni az arca, menekülj, mert harap.
- Tényleg?
- Esküszöm, még hegem is van belőle. –felhúztam a pólóm ujját és megmutattam a heget.
- Én nem megyek a végén még engem is megharap
- Nyugi csak vicceltem. Ezt akkor szereztem, mikor beleestem egy bokorba. –nevettem el magam.
- Most menekülj.
- Micsoda?
- Fuss, mert ha elkaplak megcsikizlek.
- Kérlek ne. –kezdtem el rohanni. Oda futottam Martinushoz és elbújtam a háta mögött. –Segíts Lukas meg akar csikizni. –ekkor hátra fordult és elkapta a kezem. Mikor Lukas megérkezett felemeltek és az ágyra dobtak. Együtt kezdtek el csikizni.
- Áruló. –néztem mérgesen Tinusra. –Kérlek, hagyjátok abba. –folyt már a könnyem a nevetéstől. Szerencsémre a fiúk voltak olyan kedvesek, hogy pár perc múlva abbahagyták.
- Na és tényleg megyek. –indult el újra az ajtó felé.
- Vigyáz, tudod, harap. –kiabáltam még utána. Nem reagált erre semmit csak elhagyta a házat.
- Hogy fogunk aludni? –fordultam Luna felé.
- A lányok az én szobámba, a fiúk pedig a nappaliba.
- Rendben. –elrendeztük a dolgokat és lefeküdtünk aludni. Sokat forgolódtam és nem tudtam aludni ezért felvettem egy pulcsit és kimentem az udvarra. Leültem a hintára és néztem az eget.
- Mit csinálsz? –jött mellém valaki.
- Nem tudtam aludni.
- Én se. –ült le a másik hintára Tinus. –Niki. –fordult felém.
- Igen
- Valamit el kell mondanom.
- Mit?
- Én...én.
- Igen.
- Semmi csak... Én inkább visszamegyek, mert már kezdek fázni.
- Rendben. Mindjárt megyek én is. –még egy kicsit kint maradtam aztán elmentem lefeküdni. Most már egy kicsit kevesebbet forgolódtam és el tudtam aludni.
Április 27. (szerda)
Reggel arra keltünk a lányokkal, hogy a fiúk leborítanak egy vödör jéghideg vízzel és valami kihívást kiabáltak.
- Esküszöm most meg fognak halni. –ült fel mérgesen Léna.
- Mi is beszállunk. –mondtuk egyszerre Lunával.
- Szárítkozzunk meg és utána kitervelünk valamit.
- Oké. –átvettük vizes ruháinkat és lementünk a fiúkhoz.
- Sziasztok. –köszöntöttünk úgy nekik minta semmi bajunk nem lenne.
- Sziasztok. Hogy vagytok? –tartották vissza a nevetésüket.
- Teljesen jól. Nem értem mért kérdezitek.
- Kértek valami reggelit? –ment oda a hűtőhöz Luna
- Persze mért ne. –előpakoltunk egy csomó mindent a hűtőből és elkezdtünk szendvicseket csinálni.
- Köszönjük. –falták be egyből az összes szendvicset a fiúk. –Ti amúgy nem esztek?
- Ettünk volna, de valakik mind megették.
- Bocsika.
- Akkor most csináltok nekünk?
- Nem. –nevettek fel.
- Köszi.
- Nagyon szívesen. –a lányokkal csináltunk magunknak is ennivalót, majd mi is megettük.
- Arra gondoltunk a fiúkkal, –kezdet bele a mondandójába Martinus. –hogy ma inkább átmehetnénk hozzánk.
- Mért is? –kérdezte Luna.
- Mert csapnánk egy kis bulink és gondoltuk ne a te házadat tegyük tönkre.
- Ja így már mindjárt más. Benne vagyok.
- És ti lányok?
- Mi is.
- Szuper, akkor pakoljatok össze és induljunk
- Rendben. –összepakoltunk pár dolgot a lányokkal és már indultunk is. Útközben megálltunk Leonál és Charlienál is, hogy ők is összeszedjenek pár dolgot maguknak.

VOCÊ ESTÁ LENDO
martinus és niki (befejezett)
FanficEz a történet egy lányról szól akinek meghalt apukája maghalt, ezért az egész iskola piszkálja. Elköltöznek a szüleivel és a testvéreivel Troforsba, ahol a különös nap megismerkedik a norvég énekessel 2018.01.10. #99