martinus és niki (befejezett)

A bátyám engedéje

Reggel boldogan keltem fel Martinus karjaiban. Felé fordultam és egy apró csókot hintettem ajkaira. Azt hittem alszik de miután visszacsókolt tudtam hogy csak teteti.
-Jó reggelt Kicsim.
-Neked is. Azt hittem alszol.
-Most kelltem fel. 
-Lemegyunk enni?
-Persze. -nagy nehezen kimásztunk az ágyból, felöltöztünk és lementünk a konyhában. Ott találkoztunk Marcusal aki reggelit csinált.
-Jó reggelt. -mentem oda hozza és megöleltem.
-Sziasztok.
-Ugye nekem is csinálsz gofrit?
-Öhm.... nem.
-Hé mért nem? -néztem rá durcásan.
-Mert lusta vagyok.
-Légy szíves.
-A légy nem szíves hanem potrohos.
-Haha nagyon vicces. Nevet a vagbelem. -fogtam meg a hasam nevetest színlelve.
-Ez tényleg az volt.
-Nem.
-De.
-Felejtds el tesó. Ez tényleg nem volt vicces. -szólalt meg a hátam mögött Tinus.
-Mac legyszi éhes vagyok. -néztem rá boci szemekkel.
-Na jó csak ne nézz rám azokkal a boci szemekkel.
-Éljen. -kezdtem el ugrálni győzelmemre. Miután elfogyasztottuk a reggelit úgy döntöttünk Tinussal hogy elmegyünk hozzánk. Össze szedte a cuccát és 5 perc múlva már ott is voltunk nálunk.
-Anyu megjöttem.
-Szia..sztok. -jött oda hozzánk.
-Szia.
-Jó napot. -köszöntött iledelmesen Tinus.
-Nyugodtan tegez nem vagyok annyira öreg. -nevetett fel anya.
-Rendben.
-Anyu had mutssam be a barátomat Martinsut.
-Örülök a találkozásnak. Mióta vagy együtt a lányommal?
-1 napja.
-Örülök nektek. -ölelt meg.
-Köszi.
-Most már csak az a kérdés hogy mondjuk el a bátyádnak.
-Muszáj neki elmondani?
-Igen.
-Tinus szerintem vegyél fel védőfelszerelést.
-Mert? -nézet rám ijedten.
-Mert ha Thomas megtudja hogy barátom van kicsit ideges lesz. Itthon van? -fordultam anya fele.
-Igen.
-Thomas. -kiabaltam el magam. Pár másodperc múlva nagy dübörgést hallottam a lépcső felől. Oda néztem és Thomas futott le a lépcsőn mint egy őrült. Mikor meglátott egyből oda futott hozzam és a karjaiba zárt.
-Rég láttalak húgi. Mizu?
-Minden oké. Veled?
-Minden jó.
-Thomas be szeretnek neked mutatni valakit.
-Kit?
-A barátom.
-Kicsodat?
-Martinus az én barátom. -mutattam a fiú fele.
-Az nem lehet.
-Mért?
-Mert túl fiatal vagy. Nem való még  neked a fiúzás.
-Mért nem tudsz örülni a boldogságomnak?
-Én örülök hogy boldog vagy de ne egy fiúval.
-Mért? Én szeretem őt és nem fogok miattad lemondani róla. Anya örül nekünk örülj te is. -kiabáltam már szinte teli torokból.
-Csinálj amit akarsz. -ezzel hátat fordított nekem de én nem hagytam ennyiben.
-Thomas ne merészelj itt hagyni.
-Válsz ő vagy én?
-Ne csináld ezt velem. Hogy tudnék a bátyám és a barátom között választani.
-Szóval ő. Szia. -ez volt hozzám az utolsó mondata. Megsértődött rám mert szerelmes lettem. Fájdalmasan rogytam a földre és kitört belőlem a zokogás. Martinus és anya oda jött hozzám és próbáltak megnyugtatni.
-Mért csinálja ezt? Mért akarja hogy külön menjek Martinussal?
-Csak félt téged. Nem akarja hogy sírj egy fiú után.
-Helyete most miatta sírok. -töröltem le a könnyem.
-Pár napot adjál neki majd megnyugszik.
-Nem akarom őket elveszíteni.
-Senkit se fogsz elveszíteni. A bátyád pár nap múlva úgyis megnyugszik. Az a lényeg hogy végre boldogak vagytok Martinussal. -nyugtatott meg anya
-Köszönöm.

Már egy hete nem beszéltem Thomassal. Kezdek még jobban félni hogy mostmár soha többe nem fog hozzám szólni. Mikor találkozunk egymással csak elfordítja a fejét és megy tovább. Most is ép ezt történt de én nem hagytam ennyiben és után kiabáltam.
-Mért csinálod ezt?