Ez a történet egy lányról szól akinek meghalt apukája maghalt, ezért az egész iskola piszkálja. Elköltöznek a szüleivel és a testvéreivel Troforsba, ahol a különös nap megismerkedik a norvég énekessel
2018.01.10. #99
- Találtam egy vízesést és leültem a partjára olvasni.
- Aha, persze. –húzta fel a szemöldökét Szani.
- Ne aha perszéz nekem.
- Ezt, hogy érted Szani?
- Hát őőő.
- Szerintem együnk. –próbáltam terelni a témát.
- Felőlem, de később még beszélünk.
- Rendben, anya ebéd után elmehetek egyik barátnőmmel a városba?
- Persze.
- Köszi. - Ebéd után még felmentem a szobába egy kicsit, hogy rendbe szedjem magam. 1 órakor kimentem a ház elé, ahol már várt Luna. Mikor észrevett oda futott hozzám és megölelt.
- Szia.
- Szia, milyen volt a délelőttöd? –fordult felém miközben sétáltunk a városba.
- Képzeld el találkoztam újra a sráccal, aki megtalált, amikor összeestem. – meséltem vidáman.
- Hol találkoztatok és mit csináltatok? –kérdezte hatalmas mosolyra húzva a száját.
- Elmentem körbenézni, hogy van valami érdekes a környéken. Találtam egy erdőt benne egy vízeséssel és leültem a partjára olvasni és egyszer csak ott volt.
- Ezt, hogy érted?
- Felnéztem a könyvből és ott állt a fánál.
- És utána mit csináltatok?
- Sétáltunk és beszélgetünk.
- Milyen volt?
- Igazából nagyon jól éreztem magam vele. Régen voltam el ennyire jól valakivel. Meg ugye most veled. –miközben beszélgetünk beültünk egy kávézó-sütizőbe.
- Ebből házasság lesz. –ugrándozott.
- Persze, majd a következő alkalommal, mikor találkozunk meg fogja kérni a kezem. –mondtam szarkasztikusan.
- Mért lehet. –nevetett fel.
- Persze. –nevetem én is.
- Mikor találkoztok legközelebb?
- Fogalmam sincs, mert nem beszéltük meg. Most is csak véletlen találkoztunk és még a teljes nevét sem tudom. Majd keres, ha még találkozni szeretne velem.
- Ne aggódj úgy is keresni fog. –kacsintott rám.
- Remélem. Tényleg jól éreztem magam. –megettük a sütit és mentünk tovább egy vidámparkba.
- Gyere, megmutatom a kedvenc helyem itt. –ragadta meg a karom és magával húzott.
- Most hova megyünk? –sikítottam, mert olyan gyorsan húzott, hogy majdnem elestem.
- Majd meglátod. –nem telt sok időbe és Luna megállt egy óriáskerék előtt.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Ez a kedvenc helyed?
- Az egyik kedvenc. –javított ki.
- Mért ez a kedvenc helyed?
- Mert a tetején olyan szép a kilátás, és amikor ezt nézed csak arra tudsz gondolni, hogy milyen szép.
- Megyünk egy kört?
- Persze ez csak természetes. –mikor legfelülre értünk kicsit megijedtem de Luna megfogta a kezem és elszállt minden félelmem. Mikor leszálltunk az óriáskerékről még egy kicsit sétáltunk aztán haza mentünk. Kiderült, hogy Luna velünk szemben lakik. Mindketten nagyon örültünk neki, így meg is beszéltük, hogy hétfőn együtt megyünk iskolába. A házba beérve egyből fölrohantam a szobámba és beestem az ágyba. Annyira elfáradtam, hogy abba, amibe voltam egyből el is aludtam.
