martinus és niki (befejezett)

Lufi csata

- Áááá. –sikított fel az összes lány. Gyorsan felvettem a ruhám és fordultam oda a fiúkhoz, amikor valaki fejbevágott egy lufival.

- Héé. –vettem ki a kezéből a lufit és elkezdtem ütögetni Ericet.

- Osztály vigyáz. –jött be tesitanár. Mindenki felállt és a tanárra nézet. –Fiúk mi a fenét csináltok a lányöltözőbe?

- Mi...ö..semmit.

- Akkor most tünés a tornaterembe és 10 kör futás.

- Mi is tanár úr? –kérdezte Kiki.

- Nem csak a fiúk.

- Ez így nem ér. –mondták egyszerre a fiúk.

- Nincs feleselés vagy 20 kört akartok?

 -Nem.

 -Egyből gondoltam. –egész tesiórán azt néztük, hogy a fiúk, hogy futnak. Suli után egyből elindultam Martinusékhoz, hogy elmenjünk Emmával vásárolni.

 -Ki az? –kiabált ki valaki az ajtón.

- Niki vagyok. –ekkor kinyitódót az ajtó és Emma ugrót a nyakamba.

 -Szia, Emma.

- Szia. –nyomott egy puszit az arcomra.

 -Ki jött? –jött le a lépcsőn Martinus egy szál bokszerben.

 -Oh, szia, Niki.

- Szia, Martinus. –végignéztem rajta és egészen elámultam, hogy milyen izmos és egy kicsit elpirultam.

- Mit keresel itt?

- Írtam tegnap, hogy ma megyünk Emmával vásárolni.

- Ja, tényleg. Gyere be, addig Em elkészül.

- Menj, öltözz, fel aztán utána indulunk.

- Rendben.

- Olyan édes.

- Ki? Én. Tudom.

- Nem te. –nevettem fel.

- Hanem?

- Emma.

- Ő kis rosszaság.

- Nem is egy tünemény.

- Kell? Neked adom.

- Hülye. –bokszoltam bele a vállába.

- Jó, ha nem kel, akkor nem.

 -Martinus add már vissza a pólóm. –jött le Marcus is hozzánk üvöltözve.

 -Szia, Marcus.

 -Szia, Niki. –oda jött hozzám és megölelt.

 -Lenne egy kérdésem. –fordult felém Martinus.

- Kérdez.

 -Niki, mehetünk. –futott oda hozzánk Emma.

 -Várj 1 percet. Martinus épp kérdezni akart valamit.

 -Majd legközelebb.

- Biztos?

- Persze.

 -Akkor menjünk. –fogtam meg Emma kezét. A plázába vettem Emmának egy csinos kis egybe ruhát. Szinte mindegyik boltba bementünk, ahova Emma be szeretett volna menni. Hazafelé vettem neki még egy fagyit. Mikor haza értünk egyből elfutott anyukájának megmutatni a ruhát.

- Szia. –köszöntöttem Emma anyukájának.

 -Szia. Nagyon kedves volt tőled, hogy elvitted Emmát vásárolni.

- Szívesen csináltam. Kedves kislány.

- A fiúk fent vannak a szobájukba, ha beköszönnél hozzájuk.

- Köszönöm. –elindultam a lépcső felé és felmentem a szobákhoz. Megálltam Marcus ajtaja előtt és halkan benyitottam. Láttam, hogy játszik Martinusal a tv-n, így halkan odasétáltam melléjük és megijesztettem őket. Annyira megijedtek, hogy ugrottak egyet. Én eközben annyira nevettem, hogy már a földön feküdtem.

- Sziasztok. –mondtam még mindig nevetve.

- Ez nem vicces.

- De. Nagyon az.

- Fuss, ha kedves az életed.

 -Mi? –néztem rájuk értetlenül. –A fiúk egyre közelebb jöttek én meg felpattantam a földről és futni kezdem. Olyan gyorsan futottam, amilyen gyorsan csak tudtam, de a kertben utolértek. Felkaptak és a medence fellé vittek. Még pont időben ki tudtam dobni a zsebemből a telefont, mert a következő pillanatban már a medencébe voltam.

- Ti nem vagytok normálisak.

- Ezt azért, mert megijesztettél minket. –mondták nevetve.

- Kihúzna valamelyikkötők? –néztem rájuk könyörögve.

- Na, jó add a kezed. –jött oda Martinus. Oda nyújtotta a kezét én meg berántottam magam mellé a medencébe.

- Ez most mért? –nézet rám kérdőn.

- Mert bedobtál a vízbe.

- És Marcus?

 -Ha ő jön segíteni, akkor őt rántottam volna bele. –a következő pillanatban valaki bombát ugrott mellénk.

- Na, látod ő is már a vízben van. –néztem Martinusra.

- Most mért ugrottál be mellénk? –nézet kérdőn a bátyára.

 -Egyedül éreztem magam. –begyeztette le a száját.

 -Ez mind szép és jó, de nem mehetnénk ki, én fázok. –mondtam dideregve. Épp másztam ki a létrán, amikor két kéz megfogta a derekam és visszarántottak. Köhögve jöttem fel a víz alól.

- Niki, ugye tudod, hogy a medencébe úszni kell és nem meginni a vízét.

 -Hahaha, melyikkötők rántott vissza? –néztem rájuk mérgesen.

 -Martinus. –mutatott rá Marcus.

- Marcus. –mutatott rá Martinus.

 -Szép mondhatom. –ráztam meg a fejem.

- Most már mehetünk. –néztek rám a fiúk.

 -Add valamelyikkötők száraz ruhát?

- De hát hatalmasak rád a ruháink.

- Az lehet, de csurom vizes ruhába nem mehetek haza.

 -Jogos. –Martinus bement a szobájába és egy adag ruhát és törölközött nyomot a kezembe.

- Köszönöm. Hol is van a fürdő?

 -Második ajtó jobbra.

- Köszi. –bementem a fürdőbe és átöltöztem. Tényleg hatalmas volt rá Martinus ruhája. Kimentem a fürdőből és odamentem a fiúkhoz.

- Aszta tényleg kicsi vagy.

- Hé, nem én vagyok kicsi te vagy nagy.

 -Attól még jól áll a ruhám. –jött oda hozzám és magához húzott.

 -Köszi. Nekem most mennem kell haza. Szia. –öleltem meg megint. Megkerestem még Marcust és Emmát is és őket is megöleltem. Otthon egyből bementem a szobámba. Elmentem lefürdeni és hajat mosni. Lefekvés előtt még tanultam kicsit, de nagyon nem volt kedvem hozzá inkább aludtam.