Ez a történet egy lányról szól akinek meghalt apukája maghalt, ezért az egész iskola piszkálja. Elköltöznek a szüleivel és a testvéreivel Troforsba, ahol a különös nap megismerkedik a norvég énekessel
2018.01.10. #99
Oops! Această imagine nu respectă Ghidul de Conținut. Pentru a continua publicarea, te rugăm să înlături imaginea sau să încarci o altă imagine.
Március 23. (szerda)
Nem tudom mikor aludhattam el tegnap este, de arra keltem, hogy Thomas rajtam fekszik és folyik rám a nyála. Szani pedig nem tudom, hogy került a lábunkhoz, de ott aludta.
- Jó reggelt –nyújtózkodtam egy nagyot. –Ébredjetek már fel.
- Még 5 perc anyu- mondta Thomas, miközben ő is nyújtózkodót lerúgva ezzel Szanit az ágyról.
- Hé, mért rugtál le az ágyról? –ugrott rá Thomásra és elkeszte csikizni.
- Bocsánat, véletlen volt csak hagyd abba. –mondta nevetés közben. –Be fogok pisilni hagyd abba.
- Oké, Szani szerintem is hagyd abba, mert nem szeretnék ma ágyhúzatott cserélni.
- Rendben. –leszállt Thomasról és felém fordult. –Mi történt az arcoddal?
- Őőő. Semmi? –kérdeztem tettetve a hülyét. –Gondolom este lekarmoltam, de most menjetek ki, mert öltöznék. – Felöltöztem és bepakoltam táskámba.
- Thomas.
- Igen?
- Elviszel a suliba? –néztem rá nagy boci szemekkel.
- Akkor már engem is. –jött oda mellénk Szani is és kikapott egy almát a tálból.
- Mért? Nem tudtok gyalogolni?
- Az lenne a legkevesebb, hogy elvigyél a suliba az este után.
- Mért is? –nézet rám értetlenül.
- Tudod mire keltem? A nyálad kifolyt a ruhámra.
- Haha. Tényleg?
- Ez nem vicces.
- De az még Szani is nevet.
- Jó nem érdekel, akkor elviszel a suliba?
- Na jó, de akkor siessetek.
- Köszi. –ugrottam a nyakába.
- Enyém az anyósülés. –futottam ki a kocsihoz, hogy előbb elfoglaljam az első helyet. De amilyen béna szoktam lenni elbotlottam egy faágba és hanyatt estem
- Buktad, mert én ülök elől. –huppant be Szani az én helyemre.
- Ez nem igazság. Cseréljünk helyett. Én nem birok hátul ülni. Ide fogok hányni. Szaniii. –nyafogtam miközben beültem hátulra.
