martinus és niki (befejezett)

Ruhapróba

Április 2. (szombat)

Reggel arra keltem, hogy a mellettem alvó fiú lerúgót az ágyról
− Hé. –másztam vissza az ágyra. –Hé. –ütöttem meg a srácot.
− Igen? Mit akarsz? Aludnék. –fordult át Martinus a hátára.
− Én is aludtam volna még.
− Akkor meg mi az akadálya, hogy aludj?
− Valaki lerúgót az ágyról.
− Marcus, mit képzelsz, hogy lerúgód Nikit az ágyról. –dobta meg egy párnával Marcust.
− Micsoda? –dörzsölte meg a szemét.
− Nem ő volt.
− Hát, akkor ki?
− Nem is tudom ki aludt mellettem.
− Szerény személyem.
− Akkor te voltál. –néztem rá mérgesen.
− Mi? Én? Soha.
− Jó, hagyjuk. –felálltam és bementem a fürdőbe. Elkészültem és kimentem a fiúkhoz. Olyan aranyosan aludtak, hogy nem volt szívem felkelteni őket, így elmentem sétálni. Fogalmam sem volt, hogy hova megyek, csak elindultam az egyik irányba. Sétálás közbe bementem egy kávézóba. Miután megvettem a kávét nekem jött valaki és az egész kávé rám ömlőt
− Nagyon sajnálom. Nem figyeltem. –kezdte törölgetni a pólóm egy lány.
− Semmi baj. Hagyd csak, nem érdekes.
− tényleg sajnálom. Veszek neked egy másikat.
− Oké. –megvette a kávém és leültünk egy asztalhoz.
− Amúgy Emily vagyok.
− Én meg Niki.
− Ide valósi vagy?
− Nem. Troforsban élek.
− Komolyan?
− Igen.
− Én is.
− Az nagyon jó. Akkor majd ott is tudunk találkozni
− Aha. –még egy csomót beszélgetünk, de nekem vissza kellet mennem a hotelba.
− Sziasztok. –léptem be az ajtón.
− Te meg hol voltál?
− Elmentem sétálni, mert ti aludtatok. Találkoztam egy lánnyal és vele beszélgettem.
− Mért nem írtál?
− Gondoltam, nem baj, ha nem írok.
− Rosszul gondoltad. –förmedt rám Martinus.
− Nyugodj le Martinus. Minden rendbe van Nikivel. Nem történt semmi. –védet meg Marcus.
− Te aggódtál értem? -mentem oda hozzá. –De cuki vagy. –öleltem meg.
− Persze, hogy aggódtam érted. –ölelt meg ő is.
− Mikor lesz a koncert?
− 9-kor.
− Mi a program addig?
− Nekünk el kell menünk fellépő ruhát venni.
− Juj, választhatóm én?
− Hát, nem is tudom.
− Na, légyszí. –ugráltam, mint egy 5 éves.
− Rendben.
− Akkor indulás. –fogtam meg a két fiú kezét és magammal húztam őket. Kimentünk a szállodából és az utunk egyből egy plázához vezetett. Ahogy beszabadultam a boltba egy tucat ruhát összeválogattam a fiúknak. Lehet, van közte olyan is, amire nagyon pipák lesznek, de nem baj. Mikor már összeszedtem az összes szettet, amit kigondoltam beküldtem őket az öltözőbe. 5-5 szettet állítottam össze nekik.
− Niki. –kiabált ki mérgesen Martinus a fülkéből.
− Igen? –kukucskáltam be.
− Ezt, biztos, hogy nem veszem fel.
− Pedig szerintem jól áll az a rózsaszín póló. - nevettem el magam.
− Nem, nem és nem.
− Jó akkor próbáld fel a többit. –a végére mindkét fiúnak megtaláltuk a tökéletes ruhát. Mindkét fiú fehér szaggatott farmert, fehér pólót és fehér kabátot választottam. Miután megvettük a fellépő ruhájukat visszamentünk a szállodába.
− Fiúk készen vagytok? Mindjárt indulnunk kell. –lépet be a szobába Erik.
− Igazából még nem.
− Akkor pakoljatok össze a dolgotokat és indulás a próbára. –elkészültünk és indultunk a koncertre. A fiúk ott elmentek sminkeshez, beéneklésre és felöltöztek. Mielőtt felmentek volna a színpadra oda jöttek hozzám.
− Van egy meglepetésünk számodra.
− Mi az?
− Tessék –adtak oda egy dobozt. Kibontottam és egy gyönyörű ruha volt ott.
− Ez csodaszép. De mért kapom?
− Vedd fel most. Ezt azért kapod, mert kell az egy feltételünkhöz.
− Mi?
− Majd megtudod, de mi most megyünk. –a fiúk felmentek a színpadra és elkezdtek énekelni. Én eközben átvedlettem magam, abba a szép ruhába. Amikor a fiúknak a First Kiss című száma jött egy nagy bejelentést tettek be.
− A következő számot egy számunkra kedves lánnyal fogjuk elénekelni. Fogadjátok sok szeretettel...