martinus és niki (befejezett)

Tényleg kék?

− Ne aggódj, pont van nálam kék kimosható hajfesték.
− Micsoda? –döbbentem le.
− Igen. Most pedig befessük a hajad.
− De ne már, hogy a suliba.
− Ha te nem festetted be majd mi. –mutatott végig a csapaton.
− De mindjárt becsengetnek.
− Van másik szünet.
− De, de...
− Nincs semmi de. Következő szünetbe megcsináljuk.
− De. –próbálkoztam, de nem sok sikerrel. Következő órán lesokkolva ültem. Nem hiszem el, hogy kék lesz a hajam.
− Mi a baj? –fordult felém Eric.
− Majd a következő szünet után megtudod.
− Oké. –óra után kimentem az osztályból. Cam már ott várt rám. Cam és Léna beráncigált a fiú mosdóba és elkezdték festeni a hajam. Szünet végére pont be tudták fejezni.
− Na, milyen? –néztek rám. Belenéztem a tükörbe és elámultam. Nagyon tetszet. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz.

− Nem is annyira rossz. –rántottam meg a vállam.
− Nem tetszik?
− De nagyon. –ugrottam Cam nyakába. –Köszönöm, hogy erőltetted.
− Nagyon szívesen, de most menjünk órára.
− Oké. –kimentünk a fiú mosdóból és Lénával bementünk a termünkbe. Ahogy beléptünk, minden szem rám szegeződőt.
− Ez volt a baj. –ültem le Eric mellé.
− Te, kék lettél. –mondta lesokkolva.
− Igen. –vakartam meg a fejem
− Mért?
− Fogadás.
− Mindent értek. De azért jól áll.
− Köszi.
− Gyerekek üljetek le. –jött be a biosz tanár. –Mivel április elseje van, azt csináltok, amit akartok.
− Éljen. –kiabált fel mindenki.
− Jó csak vicceltem. Nyissátok ki a könyveket a 13-dik oldalon.
− Tanárnő ez nem ér. –a következő két órában nem nagyon történt semmi. 5 óra után haza indultam. Otthon mikor meglátott anya teljesen lesokkolódót.
− Mi történt a hajaddal?
− Befestették a suliba. De nyugi kimosható.
− Remélem, hétvégén kimosod a hajadból.
− Anyu, Martinus anyukája felhívott?
− Igen.
− És?
− Elmehetsz.
− Köszi. –ugrottam a nyakába.
− Pakolj, mert 10 perc múlva itt vannak érted.
− Mi? 10 perc?
− Igen, de ne aggódj nagyjából már összepakoltam neked.
− Köszi. –felfutottam a szobámba és még pár dolgot bepakoltam.
− Niki, gyere, itt vannak.
− Hívd be őket, még nem vagyok kész.
− Oké. –átöltöztem még és emberi formát varázsoltam magamból. Megfogtam a bőröndöm és lementem a többiekhez.
− Sziasztok.
− Szia. –köszöntött mindenki. Erik meg elvette a bőröndöm.
− Köszönöm.
− Mehetünk? –nézet rám Anne
− Igen. –beültünk az autóba. Erik és Anne elől ültek. Marcus és Martinus középen, én meg Emma pedig hátra.
− Mi történt a hajaddal? –fordult hátra hozzám a két fiú.
− Az minket is érdekel. –szólaltak meg a szülők.
− A suliba egy fiú csak úgy vállalta be, hogy rózsaszín legyen a haja, hogy ha nekem pedig kék. Ő befestette a haját rózsaszínre, de én nem kékre, így befestették ma a hajam kékre.
− Meddig fog, így maradni?
− Amíg, nem mosom meg a hajam, mert csak kimosható hajfestékkel csinálták. Nem tetszik?
− Nekem nagyon tetszik. –csúszót mellém Emma és megfogta a hajam.
− Köszi. –öleltem meg a kislányt. Többiek?
− Elég vakmerő, de nekem tetszik. –mondta Anne.
− Fiúk?
− Hát.. –kezdtek bele.
− Ne húzzátok az időt.
− Jó bevalljuk. Nem tetszik. –mondták egyszerre.
− Tényleg? –lepődtem meg.
− Aha.
− Hát, jó. –szomorodtam el.
− Vicceltünk, nagyon tetszik. –nevetek fel.
− Gonoszok vagytok.
− Mért?
− Csak. –megálltunk a repülőtéren és kiszálltunk a kocsiból. Bementünk és felszálltunk a gépre. Én mellettem Emma és egy velem egykorú fiú ült. A többiek pedig előttünk. Elindult a gép engem meg elkapott a rosszullét. Martinus hátra fordult és megfogta a kezem.
− Nyugi. Nem kell félni. Itt vagyok. –mosolygott rám.
− Köszönöm. –mosolyogtam vissza. Mikor már elértük a megfelelő magasságot ki lehetett kapcsolni a biztonsági öveket. Nem tudtam mit csinálja, így bedugtam a fülembe a fülhallgatót és elkezdtem zenét hallgatni. Körülöttem mindenki aludt, kivéve az az ismeretlen fiú. Már majdnem elaludtam én is, de valaki megfogta a combom. Annyira megijedtem, hogy egy hatalmasat ugrottam.
− Mit csinálsz? –néztem rá mérgesen és kihúztam a fülemből a fülest.
− Unatkoztam.
− És?
− Gondoltam beszélgessünk.
− Nem láttad, hogy alszok?