Ez a történet egy lányról szól akinek meghalt apukája maghalt, ezért az egész iskola piszkálja. Elköltöznek a szüleivel és a testvéreivel Troforsba, ahol a különös nap megismerkedik a norvég énekessel
2018.01.10. #99
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Március 24 (csütörtök)
Reggel végre egyszer kipihenten keltem. Csináltam egy jó nagy bögre kávét és bementem a nappaliba.
- Sziasztok. –ültem le a fotelbe.
- Te mért nem vagy iskolában? –förmedt rám anya.
- Nincs se ma se holnap iskolánk.
- Akkor mit tervezel mára?
- Még nem tudom.
- Oké. - miután megittam a kávém, felmentem a szobámba. Elővettem a laptopom és bekapcsoltam rajta a sorozatom. 10 perce nézhetem a sorozatott, amikor a telefonom örült csilingelésbe kezdet. Eleinte vacilláltam, hogy felvegyem vagy ne, mert rejtett számról hívtak.
- Halló? –szóltam bele félénken.
- Szia, Niki Martinus vagyok.
- Szia. Honnan tudod a számom?
- Vannak titkos forrásaim.
- Aha?
- És azt is tudom, hogy ma és holnap nincs sulid. És arra gondoltam, hogy...
- Hogy?
- Hogy ha nincs mára más programod, akkor átjöhetnél ma hozzánk.
- Várj, megnézem a naptáram. –kinyitottam a képzeletbeli naptáram és lapozgatni kezdtem a képzeletbeli lapokat. –Nem nincs mára programom. Nagyon szívesen elmegyek hozzátok.
- Szuper, akkor 10 perc múlva ott vagyunk érted.
- Mi 10 perc? –végig néztem magamon és elborzongtam. Még mindig pizsamában voltam a hajam szanaszét állt és még az a kevés smink is ami rajtam maradt tegnap este az is elfojt.
- Aha, 10 perc és ott vagyunk. Szia.
- Szia. –Miután letettem a telefont berontottam a fürdőbe. Lefürödtem, lemostam a sminkem, megfésülködtem és foga mostam. Felvettem egy fekete cicanadrágot egy szürke nikes pólót és basbolsapkát. Lefutottam anyához és mondtam neki, hogy megyek egyik barátomhoz. Végszóra megérkeztek értem Martinusék. Felkaptam a vállamra a táskám, felvettem a fekete sportcipőm és kirohantam hozzájuk. Martinus és az anyukája a kocsiból kiszállva vártak.
- Jó napot. Szia. –köszöntem oda Martinus anyukájának és megöleltem Martinust.
- Szia, had mutassam be az anyukámat Gerda-Anne Gunnarsent.
