Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

1.rész:

A hajnali köd befutotta az utcàkat.. az asztalnál ülve szürcsölgettem a kàvét miközben Dave iszonyat nagy rohammal szaladt le a lépcsőn és kapta a kezébe a motor kulcsot.

-Elhúztam. -intett nekem és anyànak.
-Dave! Hova mész ilyen korán? -förmedt rà anyàm. -Màr csak a motorok hangját lehetett hallani és a röhögéseket.

Ugyanis tudni illik hogy mi csak apa àgról vagyunk egy, Dave anyukája  még 18 évvel ezelőtt halt meg.

-Istenem..-forgatta anya a szemét. Csak a baj van vele.
-Elindultam én is a suliba, szia! -adtam egy puszit az arcára és szembenéztem a hajnali sötétséggel.

Suliban...

-Ilyen nincs... -szaladt oda hozzám Lucy a legjobb barátnőm.
-Mi történt? -néztem meglepődve.
-Szerinted?
-A baljós hàrmas -vàgta rà Lucy mielőtt egy árva betűt kiejthettem volna a szàmon.

Igen a baljós hàrmas... Dave és a két haverja, Cass és Jeremy.

-Kérlek szólj neki.. ha meglátja az igazgató hogy füves cigit osztogatnak, akkor én fogok bajba kerülni. -könyörgött Lucy.
-Tudod hogy nem tehetem..
-De hát testvérek vagytok! Ha kell akkor én megyek oda.
-Ne. -ràztam meg a fejem és lassú léptekkel a balhés társasàghoz lépkedtem.

-Te is kérsz? -vonta fel a szemöldökét Cass ahogy oda értem.
-Én nem.. csak -raktam a fülem mögé a szemembe lógó hajtincset.
-Strébereknek nem adunk. -lépett oda Cass mellé Dave, és csattogtatta a ràgójàt.
-Gusztustalan vagy.
-Chh ez kàr volt kislány. -méregetett végig Dave és egyenesen leköpte a cipőm.

Igen.. itt telt be a pohár..
Hirtelen mozdulattal megragattam az ingje gallérjàt farkas szemet nézve vele.

-Töröld le! -ordítottam rá.
-Be vadulunk? -vonta fel az egyik szemöldökét és egy hirtelen mozdulattal el csapta a kezem és a falnak lökött. A csuklómat a fejem fölé fogta. A szívem kihagyott egy ütemet. Csak annyival voltam tisztában hogy egy csomó diák körül àll minket.

-Mit akarsz? Miért viselkedsz ilyen idegenként velem? -kiabàltam rá már bekönnyezve.
-Fogd be a szád. -hajolt közelebb tartva a szemkontaktust.

-Megàllj te szemét ne merj szórakozni Claryval! -küszködte àt a tömegen magát Lucy és rá mutatott Davere.

-Mi folyik ott? -csattant fel hirtelen egy ügyeletes tanár hangja. Dave elengedett vissza nézett rám és szembe fordult a tanárral.
-Nem történt semmi. Pár ember nem ismeri a szabályokat. -utalt ránk Dave. A fél diák tömeg kuncogàsba tört ki. Én csak lehajtott fejjel bámultam a földet és próbálom eldönteni hogy mit szerethetek benne ennyire, mert ugye nincs jobb dolgom ebbe a kínos pillanatba.. szánalmas vagyok.

-Hahó Clary..- "integetett" az arcom előtt Lucy.
Ránéztem.
-Na csak hogy vissza tértél. Ne aggódj szét rugdosom majd a seggüket. -kacsintott rám Lucy, belém karolt és besétàltunk a suliba.

Suli után..

Az utolsó óra is véget ért. Mire észbe kaptam már mindenki kiviharzott a teremből gyors összepakoltam a cuccom és az ajtó felé vettem az irányt szélsebesen. Dave ott állt a motorjànàl.. gyors szétnéztem hogy nincs e a környéken senki és oda sétáltam hozzá..

-Dobd el. -utaltam a füves cigijére.
-Hozzàm beszélsz? -lökte el magát a motorjàtól.
-Làtsz itt mást? -vàgtam vissza
-12 év alatt még mindig nem sikerült megtanulod hogy nem tűröm ha parancsolgatnak nekem? -fújta bele az arcomba a füstöt.

-Dave jössz már? -kiabàlt a túloldalon lévő Cass.
-Ja. De még van egy kis elintéznivalóm -intett Cassnak.
-Figyelmeztettelek. -ragadta meg az egyik kezével az arcom és szorosan megszórította.

"Félek? Nem. Kellene? Szeretem? Igen. Nem kellene?"