Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

9.rész: Zűrzavar

/Bocsánat hogy ilyen sokára hozom a folytatást csak egyszerűen nem volt semmi ihletem, meg egy másikat is elkezdtem "Veszett kém" címmel, az már inkább akciósabb típus na de innentől folytatom ezt is, köszi előre a megértéseteket ^^ UI: az építőkritikát elfogadtam:) / 

***

A suli után egyedül battyogtam a hüvős utcákon míg nem motor zajra lettem figyelmes, a szívem hatalmasat dobbant de nem ő állt meg mellettem. Életem elrontójával szembesültem. 

-Nem szállsz fel, cicám? -vette le a sötét sisakot Nat és pimaszul mosolygott.

És már itt is van.

Sóhajtottam egyet és szónélkül tovább sétáltam remélve hogy feladja és megy a dolgára. Persze hogy nem így történt.

-Jójó tudom hogy rossz kezdés volt.. és biztos meglepődtél tegnap hogy csak úgy becsöngettem hozzátok. -kezdte Nat és mellettem gurult a motorjával.

-Mit akarsz tőlem?! -néztem rá idegesen. 

-Ohha... sokat változtál! -nevetett fel. 

-Hagyj békén, érted? Vagy elbetűzzem?! -förmedtem rá. 

-Én olyan tipus vagyok aki nem ért a szóból.. -gondolkozott el. -Nem lehet mindenki olyan stréber mint te. -tette hozzá és gúnyosan rámmosolygott. 

Ez a szó.. amit világéletemben gyűlöltem ez a gúny szó...

Elvetett a harag és megpofoztam a motoron lévő fiút. 

-Ez tetszik. -elismerően bólintott és lefogta a csuklóm majd egyre szorosabban szórította.

-Engedj el.. -rángattam a csuklóm, mire ő válaszul közelebb hajolt.

-Sokkal jobban akarlak mint akkor.. -suttogta. 

-Ereszd már el, süket vagy?! -hallottam meg egy ismerős hangot aki felénk gyalogolt de még milyen ismerős hang... 

Dave..

Nat válaszul leszállt a motorról és magához szorított úgyhogy a hátam ütközött a mellkasával.

Most meg mit művelsz?!

-A tegnapi emberke.. ki is vagy te? Áhh megvan a bátyja. -mondta Nat gúnnyal volt teli a hangja.

-Nem játszadozom gyerekekkel. Engedd el nem szólók mégegyszer. -mondta és kifújta a cigaretta füstöt. 

-Milyen kár... ez a cica nagyon felkeltette az érdeklősésem így attól tartok ez most nem fog menni. -mosolygott pimaszul Nat. 

-Nem baj ha kölcsönveszem? Elvégre te csak a bátyja vagy.. -tette hozzá és szorosabban magához szorított. 

-Utálom az idegesítő embereket. És te pont egy vagy közülük. -mondta Dave majd ledobta a cigit a földre és közelebb sétált hozzánk laza léptekkel, zsebre tett kézzel. 

-Ez most szívd vissza. -förmedt fel Nat és gyengült a szorítása, Dave kihasználva a pillanatot megragadta a karom és magához rántott. 

-Ezzel végeztem. Most útba vagy. -intett a kezével Dave, jelezve Natnek hogy menjen arrébb. 

Nat képmutatóan ránkmosolygott és visszasétált a motorjához. 

-Még találkozunk, Clary. -mondta és megnyalta a szájaszélét. 

Kiráz a hideg..

-Dave.. -szóltam utána. 

-Hm? -mondta és továbbra sem állt meg így úgy kellett szaporán vennem a lábam hogy be tudjam érni.

-Köszi. -fújtam ki a levegőt.

-Nem érted tettem. Mindketten útba voltatok. 

-El tudom képzelni..

-Megtanulhatnád megvédeni magad az ilyen rohadékokkal szembe. Így csak te is teher vagy. -túrt bele a hajtincseibe. 

-Mégsem kértem hogy segíts. 

-Mondtam. Útban voltatok. -rántotta meg a vállát.  

-Mellesleg te hogy hogy itt voltál a közelbe? Sosem szoktál erre járni...

-Fogd már be.. te azzal ne törődj! -kapta fel a vízet. 

-Mindig ilyen vagy! 

-Milyen?! -kiabált. 

-Téged semmi sem érdekel mindent játéknak tekintesz és még ez a "rosszfiús" szerep is.. annyira gyűlölöm. -halkultam el. 

-Tényleg nagyon idegesítő vagy! Egyszer az életbe nem tudnál csendbe maradni?! -förmedt rám és neki lökött  a házfalnak. 

-Te sem vagy különbb.. -néztem a földet míg ő szorosan hozzám símult. 

-Ne hasonlíts össze másokkal. -suttogta a fülembe mire bizsergető érzés ment végbe az egész testembe...