Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

3.rész: Házibuli

(...)

-Ne szórakozz velem. Megmondtam. -emelte fel a tekintetét ràm.
-Szerinted apa erre mit fog szólni?
-Amit nem tud az nem fáj. -mosolyodott el és végig méregetett.
-Szólok hogy ez rossz ötlet.
-Arra az ajtó. -biccentett az ajtó felé.

Hirtelen arra kaptam fel a fejemet hogy valaki nem is inkább.. valakik benyitnak nagy röhögés közepette.

-Baz*meg Jeremy ne szórakozz már, add már ide a piàt. -röhögött fel Cass.

Ahogy beléptek és megláttak rögtön megváltozott az arckifejezésük. A földbe gyökerezett a lábam... A szívem heves dobogàsba kezdett.

Most mi lesz ?

-Hàt ez? -nyögte ki Cass pár perc néma csend után.
-Ez volt az a lány akivel ma beszéltél suli után nem? -vonta fel az egyik szemöldökét Jeremy.
-Ja. Ez a stréber csak úgy át jött, hozta a suliból az órai szarokat. -röhögött fel Dave, megfogta a vállam és az ajtó felé vezetett.

Ez most komoly? Most komolyan kidob ahol én is lakok?

-Mit csinàlsz?!-förmedtem rá, Dave maga után becsukta az ajtót.
-Menj.
-Mi vagyok én valami kutya?!

Ez megőrült... miért szórakozol a szívemmel Dave?

1:05....
Elmúlt hajnali 1.. mit képzel hogy csak így szórakozhat velem? Tapló féreg..

Fejemre húztam a kapucnim és megpróbáltam bemászni a kerítésen.

-Mit csinálsz?-szólalt fel egy idegen hang.
Ilyedtemben majdnem leestem a kerítésről de megfogta a derekam.
-Jeremy?!
-Beszökni a házibuliba? Ilyet nem illik stréber lány. -villantott egy oldal mosolyt Jeremy

Beszökni a házibuliba.. még jó hogy itt lakok. Nevetséges..

-Hé! Amúgy honnan ismered Dave-t?-vonta fel az egyik szemöldökét Jeremy.
-Izé.. én nem ismerem. -tekergettem a hajtincsemet.
-Akkor miért te vitted neki az órai cuccokat?
-Hát.. mert az igazgató megkért. -improvizáltam.
-Ahha.. és most mit keresel itt ?
-Bent felejtettem a kabátom.. -hazudtam.
-Kihozzam ?
-Nem nem kell. -mentegetőztem.
-Aranyos lány vagy.
-Ez most- kezdtem volna bele de egy srác felordított hogy: "bunyó van! Hajrá Dave"

Ijedtemben feleszméltem, kicsit véletlen neki mentem Jeremynek és futottam be a kapun. Próbáltam átturni magam a tömegen. A lábam a földbe gyökerezett. Megint. Dave tiszta seb volt és ütött egy másik srácot.

-Dave! Hagyd abba! -szaladtam ki a tömegből és fogtam meg a karját.
-Húzz már innen! -ordított rám és arébb lökött.

Kész itt a végem. a könnyeimben fuldokoltam. A szívem mint egy időzített bomba bármelyik pillanatban felrobban.

Jeremy és Cass lerángatta Dave-t a srácról és bevezették a házba. A tömeg eloszlott én meg ott álltam tehetetlenül. Egyedül. Emberszámba se véve. Imádlak világ... Nemrég még csak egy szakadék volt köztünk Dave. De mára már egy végtelen óceán.

Úgy döntöttem bemegyek. Csak tudnàm miért szégyellsz Dave... Miért baj hogy a húgod vagyok?!

-A tömeg? -botlottam bele Jeremybe.
-Elmentek. -biccentett a hátsó ajtó felé.
-Ahha.. De miért nézel így ?
-Csak azon tanakodom hogy kije vagy Davenak. -méregetett gyanús pillantàsokkal.

Befejeztem. Gyűlölöm a hazugságot. Meg kell értened..

-Én a hú-kezdtem bele de Dave félbeszakított erőteljes hangjàval.
-A barátnőm. -mondta határozottan közben szúrós pillantásokkal ajándékozott.

Miért szórakozol az érzéseimmel Dave? Miért?