Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

23.rész: Ellenség

Miután a szenvedélyes csókunk lassan abba maradt, úgy bizseregtek a porcikáim. A tömeg lassacskán oszlani kezdett, de mi még mindig ott álltunk a parketta középső részén. A lábam földbe gyökerezett és farkasszemet néztünk egymással. Hosszasan. És igen ilyenkor jöttek a pillangók a gyomorba, a fejbe káosz, és a szívverésem 3x gyorsabban ver. Egy hang nem jött ki a torkomon így inkább lefele szegeztem a pillantásomat mire rohanó magassarkú kopogását hallottuk meg. 

-Dave, Clary! -hallottam meg anya hangját mire beért a tembe, visszanyertem a mozgáskordinációmat és gyors elugrottam Dave szoros közelségéből. -Úgy sajnálom hogy lemaradtam. -nézett ránk üveges szemmel. 

Talán a sors akarta így. 

Ha látta volna hogy mit tettünk...

Ez volt mi bűnünk. 

Ami most kezdődött el.

És kitudja meddig tart.

-Csak apátok rosszul lett. -szipogta.

-Tessék? -meredtem döbbent tekintettel. -Nem úgy volt hogy már jól van? -faggattam. 

-Hirtelen történt.. már a kórházba szállították.. Clary kicsim, ügyelj a házra addig jó? -mondta aggódással teli tekintettel és a kezembe nyomta  a kulcsokat majd megsimította a vállam és Dave-re pillantott. -Ne csinálj semmi hülyeséget. -mondta határozottan és elsietett. 

-Menjünk. -kezdte Dave és a kezét nyújtotta felém, amit elfogadtam és összekulcsoltuk az újjainkat. A sötét utcákat már csak a lámpák és a telihold fénye villágította meg. Még volt a közelben egy-egy diákcsoport de nem tulajdonítottak ránk nagy figyelmet. 

-Helyes ez.. ?-nyögtem ki.

-Helyes vagy nem már amúgy sem tudod megváltoztatni. Megmondtam. Enegem nem érdekel hogy a húgom vagy. -pillantott rám és erősebben megszorította a kezem. 

Az út felét kínos csendben tettük meg míg a házhoz értünk. A fürdő felé indultam elásva mélyen a gondolataimmal.  Miközben a forró víz siklott végig a bőröm minden szegletén még akkor sem voltam képes elhinni hogy mi történt ma este. 

A buzgó gondolataim hatására észre sem vettem hogy bejött valaki a fürdőbe és elhúzza a zuhanyzót majd belép velem szemben. 

-M-mit művelsz?! -nyögtem ki mikor hirtelen szembe találtam magam Dave-vel.

-Gondoltam lezuhanyzom. -rántotta meg a vállát mintha ez olyan természetes lenne. Pár vízes hajtincse belelógott a szemébe és kérdően felvonta az egyik szemőldökét. 

-De addig nem tudtál volna várni míg én befejezem? -kérdeztem feszülten, torkomban dobogó szívvel. 

-Nem? -válaszolta és pajkos mosolyra húzta a száját majd lépett egy lépést mire én ösztönösen hátráltam és a forró testem a jéghideg csempének simult majd enyhén szét nyilló remegő ajkakkal néztünk farkasszemet másodpercekig. Dave arca közelített majd automatikus lehunytam a szemeim. Másodpercek múltán kuncogásra lettem figyelmes és hirtelen kinyitottam a szemem. 

-Most szórakozol...? -kérdeztem vegyes érzelmekkel. 

-Nem. Mostmár legalább választ kaptam arra a bizonyos kérdésre. -húzta enyhén elégedett mosolyra a száját és megcsókolt. Puha ajakpárnáink összeforrtak és egyre szenvedélyesebben faltuk egymást majd a nyelve engedélyt kért a bejutásra amit én megadtam neki...

Másnap...

Reggel Dave ölelő karjaiban ébredtem fel amitől kicsit meglepődtem ugyanis miután letusoltunk azután mindketten a saját szobánk felé vettük az irányt. Nehezen lehúztam a karjait magamról és kikecmeregtem hogy elkészüljek. Mire visszaértem már ő is készen állt. Hogy volt ilyen gyors?

-Mehetünk? -kérdezte egy pajkos mosoly kíséretében mire bólintottam. A ház előtt parkolt a motorja amire felült és már én is készültem volna de előrébb ment a motorral mire én válaszul unott fejet vágva lépkedtem utána. 

-Ez nem vicces. -morogtam és végre sikeresen sikerült felszállnom a háta mögé.

-Pedig szerintem az volt. -lapult meg a szája sarkába a gúnyos mosoly majd hátra nyújtotta a sisakot. Amit kikaptam erősen a kezéből szándékosan, válaszul enyhén felnevetett majd megrázta a fejét és a gázra taposott. 

A sulihoz érve letette a motorját míg én ott álltam és a semmiből megrakadta a kezem majd összekulcsolta az enyémmel. 

-Hé.. -kezdtem de már maga után húzott így inkább abbahagytam az ellenkezést. A diákok újra elkezdtek suttogni de már 100x rosszabb volt mint eddig. Próbáltam nem tőrödni velük és Lucyt kerestem a szememmel de sehol sem láttam. Ahogy beléptünk az épületbe Dave elengedte a kezem majd adott egy puszit a számra és szónélkül zsebre tett kézzel a bandájához sétált én meg elindultam  megkeresni Lucyt. 

Az útamat nem tudtam folytatni ugyanis a karomnál fogva valaki hirtelen berántott a női wc-be amitől majdnem elestem és rögtön utánam csúkodott az ajtó amit Elizabeth talpnyalója intézett. 

-Szóval most hogy is van ez? -kezdte Elizabeth szánalmasan méregetve. Úgy vont kérdőre mint egy anya szokott ha a kisgyermeke valami rosszat csinál. 

-Mire vagy kíváncsi Elizabeth? -próbáltam határozottan válaszolni.

-Ne csinálj úgy mintha nem tudnád, te átkozott ribanc! -kiáltott rám és egy hatalmas pofont adott amitől megbillent az egyensúlyom és a földre estem majd felszakadt vérző szájjal néztem fel rá. 

-Elég alacsony lehet az intelligenciád, de csak hogy választ kapj a kérdésdre akkor sem tudom hogy miről beszélsz. -vágtam vissza és nagy nehezen feltápászkodtam a padlóról. Legbelül szinte minden porcikám remegett és ezt igyekeztem elnyomni. 

-Előbb Jeremy most meg Dave! -ugrott fel Elizabet egyik szőkehajú talpnyalója. Valószínűleg neki tetszik Jeremy..

-Ez az utolsó figyelmeztetésem és ezt vésd az eszedbe. -kezdte Elizabeth pökhendin. -Dave hozzám tartozik. -mondta hatátozottan mintha csak egy tárgy lenne és meglökött majd 1 lépésnyire háttal a falhoz simulva kötöttem ki. 

"Semmi sem veszedelmesebb, mint egy olyan ellenség, amelyiknek nincs vesztenivalója."