Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

28.rész: Szenvedés az időnek

Dave hirtelen ellökte magától Elizabethet és rámnézett kimeredt szemekkel. 

-Ez undorító. -mondtam szörnyülködve halkan magam elé bámulva, Elizabeth elégedett diadalmas mosollyal nézett rajtam végig.

-Te rohadt idióta! -ordította Lucy ökölbe szorított kezekkel a hátam mögött.

-Ez nem az aminek... Clary! -kiabált utánam idegesen Dave de a fülem rettenetesen elkezdett zúgni és már zokogtam, könnyes szemmel alig láttam így beleütköztem valakibe de tovább mentem és erőteljesen letöröltem a könnyeket a szememből. 

Soha többé nem akarom látni.

Hogy hazudhatott?!

Miért pont Elizabeth??

Hirtelen egy kézt éreztem a vállamon aki visszarántott és pördültem egyet a tengelyem körül, majd Jeremy felsőtestének ütköztem és szorosan megölelt. Keservesen zokogtam majd erősen kapaszkodtam a pulcsijába mint egy gyerek aki fél valamitől. 

Igaz. 

Féltem. 

A csalódottságtól.

Ami most bekövetkezett.

-Clary.. -mondta halkan Lucy és a hátamra tette az egyik kezét majd leszegezte a földre a tekintetét.

-Haza megyek. -nyöszörögtem Jeremy pulcsijába és arébb húzodtam tőle. Aggodó tekintettel fürkészte az arcom minden szegletét. 

-Hazakísérlek. -vágta rá és levette a táskámat a hátamról majd ő vette a hátára és a vállamnál átkarolt majd elindultunk. 

-Állj meg! -hallottam meg Dave hangját amitől mégjobban elfogott az a szörnyű érzés. Erősebb volt. Oda sietett hozzánk de csak a földet bámultam majd Jeremy rátette Dave vállára a kezét és megrázta a fejét majd kissé arébb lökte. Így folytattuk útunkat, amíg a házhoz nem értünk.

-Köszönöm. -nyögdécseltem ki olyan halkan hogy abba sem vagyok biztos hogy hallotta-e.

-Bemenjek veled? -kérdezte. 

Megráztam a fejem és kóvályosan besétáltam a házba, a táskámat a földre dobtam majd egyenesen a szombámba mentem, bezártam az ajtót és lecsúsztam a földre majd betöltöttem a csendet a zokogásommal. 

Percek múlva..

-Hallottam hogy valaki trappol fel  a lépcsőn majd ököllel üti a szoba ajtót és a kilincset rángatja. 

-Clary! Engedj be, most! Félreértetted az egészet! -üvöltette és tovább ütötte az ajtót. 

Nem vagyok vak..

-Nem én  csókoltam meg őt! Nem érted?! -kiabálta és a kilincset rángatta,

Láttam amit láttam.

-Engedj be, most! -tette hozzá.

Takarodj innen..

Némán felhúztam a térdeimet és az arcomat oda temettem hogy elfojtsam a sírásomat.

Egy világ tört össze bennem. 

Másnap...

Reggel már 7 kor úton voltam sápadt arccal amihez karikás szemek társultak. Rántottam egyet a vállamon lévő táskán és besétáltam az osztályterembe ahol már a többség ott volt. Köpőcsöveztek, papírrepülőt dobálgattak, ugráltak át az asztalokon. 

-Hol van ez a rohadék? -sétált oda hozzám Lucy és körbe-körbe nézelődött majd megölelt amitől még jobban könnybe lábadt a szemem. 

Lucyval leültünk a padba majd bámultam magam elé mire Cass guggolt a padunk fölé Lucyval szembe és csattogta a rágót.

-Miért vág ilyen fejet? -kérdezte Cass felém biccentve.

-A drága haverodtól kérdezd. -sóhajtott Lucy. 

Pont becsöngettek és akkor lépett be Jeremyvel együtt Dave is.

-Osztály! Leülni. -csapta le a naplót a nő. -Ülésrend! -visította. Ebből már mindenki tudta mi következik, összerakják a jó és rossz tanulókat.Csak egy baj volt hogy ez a 2 tábor rettentően gyűlöli egymást, így megkezdődtek a hangos bekiabálások. Már mindenki más helyen ült és mikor már azt hittem hogy vége akkor törte meg a csendet a tanár. 

-Clary-Dave. -mondta haragosan. Felkaptam a padról a fejemet és magam elé bámultam.

-Tanárnő! Nem lehetne hogy Clary valaki más mellett üljön? -harsant fel Lucy és felpattant mellőlem. 

-Nem. -dünnyögte a nő. Dave fogta a cuccát és kissé arébb lökte Lucyt majd leült mellém és éreztem hogy lyukat éget az arcomba, aminek hatására elfordultam és keresgéltem a táskámba. A semmit.

-Nem én csókoltam meg Elizabethet. Még mindig nem érted?  -mondta mire felépillantottam majd kissé gúnyosan rá mosolyogtam. 

-Miért hazudsz? -kérdeztem. 

-Te most tényleg azt hiszed hogy hazudok?! -emelte fel a hangját Dave mire mindenki felénk nézett, a tanár is pördült egyet a tengelye körül. 

-Tudod mit?! Higyj amit akarsz! -kiabálta és rácsapott a padra majd felugrott és még ő sétált ki sértődötten.

-Dave, azonnal jöjjön vissza! -futott utána a tanárnő, addig a teremben megkezdődtek a suttogások, és még enegem hordtak le fűnek-fának. 

Kicsöngettek az utolsó óráról.

Egyedül lépkedtem a hosszú kihalt folyosón, Lucy visszamaradt mert a tanárral beszélni akart. Mivel vége lettek az óráimnak már épp indultam volna haza de hirtelen megragadott egy kéz és behúzott magával erősen a kis tornaszertárba. Kulcsra zárta az ajtót és ismerős alak állt meg velem szembe.