Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

6.rész

-Jeremy beszélhetek veled? -az összes srác felém fordult nagy szemekkel néztek rám.
-Persze mondd. 
-Úgyértem négyszemközt...
-Aha ok. -oda biccentett a fiúknak és kilépett a társaságból.
-Mi történt? -nézett rám mereven.
-Hát csak.. nem láttad Dave-t?
-De.de. Az előbb húzott el Elizabetthel. 

Jogos hogy a szívem majd szét reped? Mintha egy csomó penge táncolna a szívembe...

Bólintottam. Már kezdtem volna elsétálni mert bekönnyztem. A tehetlenség ez a valami ami köztük van egyszerűen fáj. Jeremy megfogta az egyik kezével a karom a másik kezével meg felemelte az állam amitől igazán meglepődtem..

-Minden rendben? -kérdezte mélyen a szemembe nézve. Zavarodottságomba lesütöttem a szemem de olyan fordulat történt amitől a bűntudat feléledt bennem...

-Mi a f*szt csinálsz?! -ordított oda Dave Jeremynek és mire oda ért, Jeremy elengedett.
-Talán megpróbálom megvígasztalni?! -vágta oda Jeremy.
Dave felém nézett olyan ideges volt hogy már azt hittem leüt engem meg Jeremyt is de egészen más történt... 
-Menjünk. -ragadta meg a karomat Dave, az egész suli tekintete ránk szegeződött.
- Miért nem mész Elizabetthel?! -vontam fel a szemöldökömet és kirántottam a karomat a keze közül.
-Mindenki minket nézd. Hagyd már rá! 
-Nézzenek, és ?! -már kiabáltam Davevel.

Annyira ideges voltam hogy legszívesebben kifutottam volna a világtól de nem. Ez a nap mindent megváltoztatott.
Mindent.

-Clary! -ordított rám.
-Tudod mit sokkal jobban érzem magam ha levegőnek nézel! -kiabáltam vissza már bekönnyezett szemekkel. Dave hirtelen lendületből elkapta a csúklómat és megcsókolt. A szívem kihagyott egy ütemet az arcomról egy könnycsepp csordult le. Szenvedélyesen csókolt. Már csak annyira lettem figyelmes hogy a suli diákjai szét szélednek pletykàk közepette.

-Megőrültél? -szegeztem lefele a tekintetem és igyekeztem nem szívrohamot kapni. 
-Kettőnk közül te vagy az őrült nem én. -húzta a gúnyos mosolyra a száját, megfogta a karom és oda ràncigàlt a motorjàhoz.
-Eressz el! -dünnnyögtem.
-Félsz valamitől? -csattogtatta a ràgót és hátra fordult.
-Te csak szórakozol velem. -szóltam közbe határozottan.

Dave elnevette magát és legyintett egyet aztán felszállt a motorjàra és otthagyott. Egyedül. Újra.

-Hát ez mi volt? -lépett oda hozzám Jeremy felràntva a tàskàjàt a vállára.
-Semmi. -mosolygtam rá fájdalmasan.
-Hé Jeremy! Jössz ma ? -ordított oda Cass.
-Màs dolgom van. -biccentett.
-Kövess. -mondta Jeremy. De én még mindig ott álltam egy helyben a földet bámulva. Jeremy vissza nézett megfogta a karomat és maga után húzott.

-Mi ez ? -néztem fel.
-Vidàmparknak hívják. -mosolygott és megràntotta a vàllàt.
-Miért vagyunk itt?
-Szerintem ezt te is ki tudod találni. -kacsintott és behúzott.

Nagyon jól elszórakoztunk, nyert nekem egy plüsst is, szinte végig jártuk az egészet.

-Ez felejthetetlen élmény volt. -nevettem el magam a sötét utcán haza felé menet.
-Valójàban.. -kezdett bele Jeremy. -Gyűlölöm a vidámparkokat. -mosolygott.
-Miért?
-Anyàm itt hagyott el.
-Nagyon sajnálom.. -pillantottam felé.
-Haza kísérlek. -mondta és rágyújtott egy cigire.
-Okés. -néztem a földet bàmulva.
-Tessék. -nyújtotta felém a telefonján és egy videó volt rajta.
-Mi ez? -emeltem rá a tekintetem.
-Csak hogy megnyugodj. -biccentett.

A videót elindítva ott volt Elizabeth és Dave ahogy Dave próbàlja lekaparni magàról Elizabethet.

-Miért?
-Mit miért? -nézett rám.
-Miért segítesz?
-Mert bírlak. -ütött bele óvatosan a vàllamba széles mosollyal.