Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

22.rész: Szenvedélyes bál

Elérkezett a bál napja, már mindenki hevesen készülődött ide-oda ugráltatták a diákok az anyukájukat szinte már katasztrofális volt nézni ezeket az előkészületeket. Az anyukákra használni lehetett a "rabszolgahajcsár" jelzőt amit ott lefolytattak a diáklányok. Egy bordó szűk ruha díszlgett rajtam ami kiemelte a domorulatokat, igen sejthetitek nem önszántamból vettem fel.. A pillantásomat az ölembe pihentetett karjaimra szegeztem míg anya csinálta a hajam. A tekintete büszkeséget sugárzott semmihez sem foghatót. 

-Anya mondom hogy nem muszáj ennyire... mellesleg ez csak egy bál és.. -kezdtem. 

-Shh! Ez nem csak egy bál, kicsim. Szeretném ha egy magabiztos boldog nőként lépnél fel a parkettára. -mosolyodott el. 

-Tudom és köszönöm anya de ez még nem a ballagás.. -próbáltam keresni a kifogásokat. -És ez a ruha nem túl kivivó? -néztem magamon végig. 

-Csak túl szégyenlős vagy. -mosolygott és befejezte a hajam elkészítést amihez foggal-körömmel ragaszkodott hogy ő csinálja meg.

Felálltam a székről és belenéztem a tükörbe mire anya diadalmasan bólintott egyet és a derekamnál fogva tessékelt ki a kis teremből. Ahogy kitolt szó szerint a teremből Dave-vel találtam magam szembe. Rettentően jól festett akár egy félisten már ha szabadna ilyet mondanom a bátyámra. 

-Oh, Dave te is kész vagy? Nem láttátok apátokat? -kérdezte kíváncsian jobbra-balra fordulgatva a tömeg között. Mindketten megráztuk a fejünket mire sietve a hatalmas magassarkúival eltávozott akarom mondani inkább futott. 

Dave tetőtől talpig végigmért egy egy pajkos mosoly jelent meg az arcán amitől a szívverésem egyre inkább gyorsult már a vérnyomásom se volt a helyén. 

-Ne bámulj így. -sütöttem le a szemem. 

-Attól tartok hogy már késő. -villantotta ki fehér fogsorát majd közelebb lépett, és egyik kezével megragadta a derakam amitől hevesen dobogott a szívem és már az ájulás szélén lehettem ha nem hallom meg Lucy hangját, mire Dave lesöpörte a kezét a derekamról és zsebrerakta mindkettőt.

 -Hogy  nézhetsz ki ilyen jól? -ámult Lucy és szinte már fülig ért  a mosolya. Egy hosszú hófehér ruhában festett majd  a szőke haja felkontyozva. 

-Te is jól nézel ki pedig. -mosolyodtam el és éreztem még Lucyval beszélek egy cseppet sem tudja levenni a tekintetét rólam. 

Lucyval később bevonultunk a terembe ahol lágy kellemes és egyre gyorsuló zene szólt. A diákok többsége már párokba a színpadon járta a táncot. A pultnál állva egy pohár pezsgőt tartottam a kezembe és figyeltem a párok lengéseit míg Jeremy lépett oda hozzám. Miért van az hogy ők hárman istenként festenek zakóba?

-Nagyon szép vagy. -mondta és mélyen a szemembe véste a tekintetét.

-Kedves vagy, köszi. -mosolyodtam el.

-Szeretnél táncolni? -nyújtotta ki a kezét míg pár szőke hajtincse a bájos szemébe lógott. Kicsit hezitálva leraktam a poharat a pultra és elfogadtam a kérését. Már legalább 10 perce lassúztunk mikor összetalálkozott a tekintetem Dave-vel. A pultnál támaszkodott és a szemeibe egyre jobban csillant meg a düh és már kitudja hanyadik poharat öntötte le. Ennek hatására elengedtem Jeremy kezét aki meglepődve nézett rám. 

-Nem nagyon szeretek táncolni. -mondtam és kínosan elmosolyodtam majd a színpadról lesétálva a pult felé vettem az irányt. 

-Ne igyál ennyit. -mondtam és kikaptam a kezéből a kis pohárkát mire felvonta csökönyösen az egyik szemőldökét. 

-Miért táncoltál Jeremyvel? -szegezte felém ridegen a  kérdést mire úgyéreztem volna mintha valmai kihalgatáson ültem volna. 

-Mert felkért. -válaszoltam. 

-Szóval minden jött mentel táncolni fogsz ha csak úgy felkér? -szegezte felém és kétségtelenül féltékenység csillant meg  a szemeibe. 

-Meglehet. -vágtam rá heccelésből. Válaszul ő erőteljesen megszorította a csuklóm és a parketta felé húzott.

Dave féle táncfelkérés.. nem is számítottam volna másra.

-Akkor attól tartok innen nem mész le míg le nem játszották az összes zenét. -suttogta a fülembe mire beleremegett az össze porcikám. A zene már gyorsabb volt így megrakadta a derekam és szenvedélyes táncba kezdtünk, hol szorosan összesimultunk hol  távolodva néztünk farkasszemet. De idő elteltével egyre kevesebb pár táncolt és végül az utolsók is abbahagyták majd körülvettek minket és mindenki ámuldozva bámult minket. 

Úgyéreztem hogy csak mi vagyunk. 

Együtt.

Szabadon. 

A zene hirtelen lelassult mert már a vége volt így a testünk hirtelen összesimult majd az arcunk pár centire volt  a másikétól. Vágyakozva néztünk egymásra. Akartam. De nem helyes. Csak ez kattogott az agyamba. 

-Dave ezt nem szabad. -nyögtem ki halkan. 

-Miért ne lehetne? -suttogta és még közelebb hajolt. 

-Mert.. mi testévek vagyunk.. -mondtam remegő ajkakkal. 

-Nem érdekel. -vágta rá és az ajkaink hevesen összeforrtak. Mire az egész néző közönség tapsolt és újjongott. Bár abban a pillanatban számomra minden megszűnt létezni, nem hallottam a tapsokat, nem láttam az emberek ámulatát. 

Csak magunkat láttam. 

Egy helyen. 

Szenvedélyesen.

 Együtt. 

Amire legbelül mindig vágytam.

***

Bocsi, hogy nem lett túl hosszú ez a rész de igyekszem:) köszönöm azoknak akik továbbra is olvassák a könyvet ^^