Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

15.rész: Színjáték

Kirántottam a kezem Jeremy keze közül és ökölbeszorított kezekkel a kijárat felé indultam közben egyik kezemmel erősen megtöröltem a szemem.

Ahogy kiértem a zárt helyiségből lerogytam a falnak háttal felhúztam a térdeimet és a fejemet a térdeimre hajtottam.

-Clary! Nézz rám! -hallottam meg Jeremy hangját és leguggolt elém. 

-Mondom, nézz rám! -emelte fel a hangját. Rettentően zúgott a fülem és csak annyit tudtam elérni hogy felemelem a fejem de a földre szegeztem a tekintetem. 

Jeremy levette a vállamról a táskát és kutakodott benne majd kivette a telefonom és valakit tárcsázni kezdett. 

-Jeremy vagyok, Clary nincs valami jól, itt vagyunk a Singsing előtt ide tudnál jönni? Ok. -mondta és letette a telefont majd visszacsúsztatta a készüléket a táskámba. Jeremy nagyot sóhajtva megfogta a karom és felhúzott a földről és magához ölelt, amin eléggé meglepődtem. 

Csak szótlanul áltunk úgy perceket mire hangos futólépés, és kiabálások ütötték meg a fülem.

Lucy?

-Az az érzéketlen barom, idióta, seggfej! Hol van ?! -kiabált Lucy több méterről és rögtön hozzánk is ért, Jeremy elengedett majd Lucy megölelt.

-Jeremy, hol van az az átkozott?! Mostmár értem hogy miért olyan jó haverok Cassal, mindkettő egy...  -emelte fel a hangját Lucy és próbálta elfojtani a dühét. 

Jeremy oldalra biccentett jelezve hogy a szórakozóhelyben van.

-Lucy, felejtsd el. -mondtam és lesöpörtem még a nadrágom a homoktól majd elindultam. 

Dave minek nézel te engem?

Valami játéknak?

-De nagyon nem vagy jól. -kezdte Lucy aggódóan. 

-Azért annyira rosszul sem vagyok. -mosolyodtam el enyhén és visszanéztem Jeremyre aki ellentétes irányba indult. 

-Mi a baj? -kérdezte Lucy.

-Még sok mindent kell megköszönnöm neki. -mondtam Jeremyre célozva. 

Később...

Lucy hazakísért majd idegesen babrálni kezdte a telefonját.

-Ez így nem mehet tovább.. -dünnyögte és egy SMS-t kezdett el írni. 

-Mit csinálsz?

-Csak egy figyelmeztetést írok az én jó barátomnak. 

-Ne csinálj semmit, jó? -mondtam és Lucy belecsúsztatta a telefont  táskájába.

-Ezt nem garantálom, mellesleg tessék. -vett ki a táskájából egy szatyrot amiben édességek voltak. -egy kis boldogság hormon, míg én elkapom valaki grabancát. -mosolygott bíztatóan majd integetve elsietett. 

A szatyorral a kezembe lassú léptekkel becsoszogtam és feltettem az asztalra  majd leültem és néztem magam elé. 20 perc múlva hallottam hogy csúkodik a bejárti ajtó és Dave lépett be rajta.
Felpattantam az asztaltól és a szatyorral a kezembe indultam fel.

-Felesleges kerülnöd. -mondta rekettes hangon Dave.

-Én nem kerülök senkit. -mondtam.

-Akkor most mit művelsz? 

-Felviszem a szatyrot a szobámba? Vagy talán kérjek rá engedélyt? 

-Az őrületbe kergetsz.. -kezdte és kis idegesség csillant meg  a hangjában.

-Ez te mondod?! Akkor én mit mondjak?! Mik vagyunk mi egymásnak egyátalán?! -emeltem fel a hangom. 

És ilyenkor szokták azt mondani hogy eltört a mécses. Hát most megtörtént.

Dave szótlanul bámult majd sarkon fordultam és fellépkedtem a lépcsőkön majd a szatyrot letettem az iróasztalomra és hogy eltereljem a gondolataimat zenét hallgatva, elnyomott az álom.

Másnap...

Ahogy rendbe szedtem magam felkaptam a suli táskám és lesiettem a konyhába és Dave-vel találtam magam szembe. Jobb oldalról kiakartam kerülni de ő is abba az irányba ment aztán baloldallal próbálkoztam meg szintúgy sikertelenül majd harmadik próbálkozásra gyors elsiettem mellette és ahogy kiléptem a kapun Jeremy várt ott. 

-Szia. -köszöntem. -Dave-t várod? 

-Dehogyis. -nevette el magát kissé. -Megyünk? -tette hozzá. 

Bólintottam. Pár perc gyaloglás után beértünk a suliba és egy csapat lány fordult felém majd rosszindulató pletykák kezdtek szállni megint a levegőben.

-Most meg Jeremyvel jár?! -sugdóloztak. 

-Ha az irigység fájna nekik már az iskola diák hiányba szenvedne. -söpörte hátra kisebb szőke tincseit és egy mosolyt villantott felém.

-Valóban. -mosolyodtam el majd Elizabeth felbukkant és keresztezte az utunkat.

-Neked tényleg nem elég Dave? Úgynézki kettővel is alig éred be. -gúnyosan mosolygott.

-Szerintem tévedsz. -szólt közbe Jeremy lenézően és átkarolta a vállam. 

-Mit művelsz?? -sutottgtam oda mert a tömeg figyelme is ránk szegeződött. 

-Szóval ti ketten tényleg jártok.. -gondolkodott el Elizabeth és képmutatóan méregetett. 

-Mi? -néztem értetlenül mire Jeremy még jobban magához húzott. 

-Örülök hogy leesett. -vágta rá Jeremy és elindult velem a suli épületébe. 

***

-Ez mire volt  jó? Most... -akadtam ki de Jeremy megpuszilta a homlokom és egy hajtincset a fülem mögé rakott. 

-Színlelj.. -suttogta. Ugyanis a tömeg már teljesen mögöttünk volt és mintha Dave-t is láttam volna egy pillanatra. 

-De ez hülyeség.. -kezdtem majd Jeremy magához húzott hogy megöleljen. 

-Hidd el, nem az. -suttogta a fülembe és megragadta a kezem ugyanis becsöngettek majd felbukkant Lucy is aki közben belém karolt és az osztályterem felé húzott.

"A bosszú kétélű fegyver. Rendszerint a visszájára fordul, és a bosszúállón is sebet ejthet"