Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

34.rész: Hazugság

/Itt van a kövi rész😊, addig is Kellemes Húsvéti Ünnepeket nektek!💗💗 /

Steven kacsintott egyet Chrisre és kivitte a tálcákat.Nem tudom miért de el szorult a torkom az idegtől. Kérdően de egyben próbáltam némi megvetőséggel ránézni. Alkarjaira rátámaszkodott így ezáltal közelebb tudott hajolni.

-Tudom mit gondolsz rólam. De nem olyan vagyok, elhiheted. -hajolt közelebb és kék íriszeivel bámult.

Ez aztán nagyon meggyőző.

-Lehetsz bármilyen engem nem igazán érdekel.

-Wao.. -fújta ki a levegőt elképedve. -Ez egy vissza utasítás volt? -vigyorgott.

-Örülnék ha annak veszed. -mondtam fenyegetően.

-Nem vagy semmi. -próbálta vissza fojtani a nevetését ezáltal rázkódott a válla. Nem értettem hogy ebben most mi volt a vicces de szerencsére nem is gondolkoztam rajta sokáig mert visszajöttek a többiek. A partra kisétáltunk majd mindannyian vettünk fagyit. Dave adogatta oda a többieknek majd mielőtt az enyémet odaadta belenyalt.

-Köszi, jó hogy nem az egészet eszed meg. -nevettem fel.

-Ne morogj, csak megnéztem hogy jó-e. -mosolyodott el pajkosan mire mindenki "huuu"-zni kezdett.

-Na igen, azt meghiszem.

Miután megettük a fagyit beálltunk röplabdázni. Chris, Cass, Jeremy és én egy csapatba voltunk míg Lucy, Dave, Steven a másik csapatba de mivel létszámhiányba voltak így egy 27 éves nő szívesen beállt hozzájuk. Ahogy megkezdődött a meccs éreztem hogy valaki végig simítja a derekam majd beáll mellém és mint aki annyira koncentrálna a labdára. Undorodva néztem Chrisre majd próbáltam kiverni a fejemből és ignorálni. Jeremy nyitott amit eltalált Lucy és ahogy jött a labda úgy futottam hogy elérjem de Chris pont akkor futott ő is vagy legalább is azt tette és ráestem. A labda a puha homokba esett, én meg félreérthető pózban voltam Chrisen aki csak egy perverz öröm mosollyal nyugtázta. Gyors felálltam majd Dave-re pillantottam aki most jelenleg nem a higgadtságról volt híres.

-Jól vagy?? -harsant fel Lucy.

-Igen, persze. -majd lesöpörtem a térdem a homoktól és addig feszülten pillantottam a hátam mögött ácsorgó Chrisre.

Cass volt a következő aki nyitott, Dave pedig lecsapta mire mindenki hüledezett.  Mondjuk valóban szép lecsapás volt. 1 óra múlva meguntuk a röpit így elhatároztuk hogy most már ideje hazamennünk. Lesétáltunk a röplabda pályáról majd Dave megfogta a csuklóm és magával húzott ahol nem láttak minket a többiek.

-Mi volt ez? -vonta fel az egyik szemöldökét.

-Mi? -kérdeztem ugyanis elsőnek tényleg nem értettem mire gondol.

-Tudod te azt. -tette karba a kezeit.

-Féltékeny vagy? -akaratom ellenére elmosolyodtam mert nagyon aranyos volt az az arckifejezése.

-Nem tudom ki ne lenne az ha meglátná, hogy a barátnője más hapsin fetreng... -kezdte. -a földön. -tette hozzá.

Nagyot sóhajtottam mivel tudtam hogy jó haverok Chrissel így nem akartam neki elmondani semmit amiket csinált.

-Chris szándékosan úgy intézte hogy ráessek... -mondtam és mondat végére egyre jobban halkult el a hangom. Sosem akartam hogy Dave egy haverjával veszekedjen az én hibámból.

-Volt még más is? -kérdezte haragosabban. Nagyot nyeltem és elnéztem a másik irányba.

-Szerintem most már oda kéne mennünk a többiekhez. -mutattam hátra a hüvelykujjammal.

-Ne tereld a témát. -vágta rá.

-Én nem terelem. Nem volt más. -hazudtam.

-Tudom hogy hazudsz. -támasztotta meg a kezét a falba a fejem mellett. -Nézz bele a szemembe és  most mondd hogy nem volt más. -felelte kissé rekedtes hangon.

-Hey! Gerlepárocska! Húzzátok már ide a csíkot! -kiabált nevetve Cass. Ezt kihasználva kibújtam Dave kérdései alól majd megindultunk a többiek felé.

-Na jó mi megyünk mert még Lucy plázázni akar. -forgatta meg a szemét Cass aztán elmosolyodott és felültek a motorra.

-Majd írok csajszii. -mondta Lucy és megölelt majd hátrapattant Cass háta mögé.

-Okés. -mosolyodtam el és elindultak.

-Mi is lépünk. -szált fel Chris és Steven a motorjára majd mielőtt beindította volna Chris rám kacsintott és ezt Dave is észrevette. Chris a gázba taposott majd a távolodó alakját figyeltük.

-Át akarsz jönni? -kérdezte Dave, Jeremy felé fordulva. -Elvégre még van egy lezáratlan foci meccsünk. -tette hozzá.

-Jaja, megyek. -vágta rá Jeremy majd lepacsiztak és ő beindította az autóját majd Dave a motort.

Ekkor még sejtelmem sem volt hogy mi fog történni.

Bárcsak nem jött volna át.

A házba besétáltunk és senki nem volt még otthon így a fiúk kint lejátszották a meccset, plusz dekázást, stb. Ekkor anya jött be a kapun amitől megijedtem, ugyanis Lucyn kivül senki nem tudja hogy Dave-vel testvérek vagyunk. Kezdtem feszengve érezni magam. Bementünk és anya odatette az ennivalót az asztalra bíztatva Jeremyt hogy egyen sokat. Hát igen anya nem változik ^^

-Dave ne légy ilyen mohó. -szólt rá anya ugyanis elég gyorsan evett és sokat. -Hagyj a húgodnak is. -tette hozzá.

És itt eltört a mécses. Dave torkába megakadt a falat, az én torkomba a szívem ugrott fel és felszökkent az adrenalin szintem. Jeremy kidülledt szemekkel pillantott Dave-re majd rám megvetően, még a falatot is elfelejtette lenyelni.
Ledobta az evőeszközt.

-Köszönöm Mrs.Clark de nekem ideje menni. -pattant fel szélsebesen az asztaltól és kisietett a kapun.

-Jeremy! -kiabáltam utána kétségbeesetten mikor kiértem a kapuból.

"Kell a hazugság, mikor az igazságot túl nehéz elfogadni... Nem igaz?"