Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

4.rész: Szellő

-A barátnőm.-mondta Dave szúrós pillantásokkal ajándékozva.

(...)

-Hogy mi?!-vonta fel a szemöldökét Jeremy.
-Mi történt skacok? Mellesleg ez mit keres itt? -lépett Cass a nappaliba.

Ez?? Már nyitottam volna ki a számat de Dave megelőzött.

-A csajom. -mosolygott gúnyosan. -Dave.
-Üdvözöllek a menő srácok köreibe. -röhögött Cass lenéző pillantásokkal.
-Menő srácok? Nem inkább IQ-tlan sràcok?

Cass rögtön abba hagyta a röhögést.

-Léptem. -intett és az ajtó felé vette az irányt de még vissza nézett.
-Vigyàzz kislány. Kevés vagy Davehez.
-Azt hiszem én is megyek. Hello. -intett Jeremy.

-David miért szórakozol velem?? Miért szégyellsz?!-ordítottam rá már a könnyeimmel fuldokolva.

Dave felállt a kanapéról és magában kuncogott. Elkezdett közelíteni. Neki lökött a falnak...

-Azt mondod szórakozok? -mosolygott gúnyosan.  És közelebb hajolt.. a szánkat már csak pár centi választotta el.

Mit is hittem. Hogy majd megcsókol? A bátyám? Nevetséges vagyok. Tudom.

Elhajolt az arcomtól és a fülembe súgta.
-Biztos vagy benne... hogy szórakozok?
-Menj innen. Részeg vagy. -löktem el magamtól zavartsàgomba.
-Chh na és ? -húzodott arrébb és elindult a lépcső felé de felesett.
-Istenem Dave. -oda szaladtam hozzá és felhúztam a földről, ràtettem a kezét a vállamra és felvonszoltam a szobàjàig.

-Miért csinàlod ezt velem Clary? -feküdt hanyatt az ágyon.
-Most meg miről beszélsz? -néztem rá kérdően.
-Arról hogy... szeretlek. -mondta ki teljes hatàrozottsàggal a plafont bàmulva.
-Ez természetes... Hisz a bátyám vagy. -sütöttem le a szemem.
-Idióta vagy ugyeeee tudod? -nyögte ki.

*Telefon csörgés*

-Oh. -ugrottam fel. -Hív Jeremy.
-Jojo. Hagyjad. -ahogy kimondta ezeket a szavakat mint akit fejbe lőttek kidőlt.

-Szia.. -szóltam bele a telefonba.
-Hali. Minden oké Dave-vel?
-Igen.. most alszik.
-Aha oké.
-Miért?
-Csak mert valami szőke Elizabeth nevű lány érdeklődik folyton és itt nyafog. A suliba jár. -tette hozzá.
-És... Miért? -nyögtem ki.
-Mit miért?
-Hàt miért érdeklődik ennyire Dave iránt...?
-Valami viszonyuk van. Vagy ízé nem tudom. -kereste a szavakat.

Itt tört darabokra a szívem. Féltékeny lennék? Oh nem ez annàl sokkal több. Hülyét csinálsz belőlem Dave. Azt hiszed hagyni fogom? Nagyon nagyon tévedsz. Lassú léptekkel hátràltam hogy kisétàljak Dave szobàjàból de még vissza néztem rá és leoltottam a villanyt. Fáradtan vànszorogtam végig a kisebb folyosón és az ágyba vetettem magam, nem volt kedvem átöltözni, zuhanyozni semmit.. majd hagytam hogy elnyomjon az álom.

Másnap...

Arra kelltem 7:30-kor hogy csörög a telefonom az éjjeli szekrényemen tapogatva megtaláltam a telómat és felvettem.

-Igen? -szóltam bele álmosan csukott szemmel.
-Clary hol a picsába vagy??!! -ordított a telefon túloldalán Lucy annyira hangos volt hogy ijedtemben távolabb tartottam a telefont a fülemtől.
-Otthon.. -nyögtem ki csukott szemmel.
-Hülye vagy?! 

Hát Lucy az Lucy így szeretjük. 

-Miért? -szóltam bele a telefonba a hangom megegyzett egy élőhalott hangjával.
-Hétfő van! -ordított rám.
-Mi?! -ugrottam ki az ágyból a telefont ledobtam az ágyra és siettem elkészülődni, lezuhanyozni.

-Elkések.. elkések. -motyogtam magamban miközben hiperszónikus gyosasággal pakolgattam a cuccaimat a táskámba.
-Elviszlek. -szólt fel Dave az ajtó félfámnak támaszkodva.
-Mit keresel itt? -ijedtemben ugrottam egyet.
-Kijózanódtam. -biccentett. 

Nem elég hogy elkések a suliból de a szívem majd kiszakad a helyéről. Nyughass kérlek.. 

Felkaptam a vállamra a háti tásksát és rohamosan szaladtam le a lépcsőn, igaz majdnem elestem de neem baj. Túléltük. 
Dave már a motorján ült sisakkal a fején a másik sisakot hozzám vágta. Hmm.. kedves. Gyors felszálltam meg se várta hogy rendesen felszálljak semmiii gond ez a nap is jól kezdődik. Szorosan átöleltem és hagytam hogy a szél belekapjon a hajamba. Nem elég hogy szorosan megöleltem de a fejemet a hátához támasztottam ez mind szép és jó csak az arrógánsága bezavart.

-Hé nehéz vagy. -mondta azután elröhögte magát.