Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

43.rész: Boríték

Mik vagyunk mi egymásnak?

Tudod Dave elkövettünk egy súlyos hibát.

Az emberek általában azt akarják a legjobban ami nem lehet az övéké.

Ez így történt velünk is.

Átléptük a legvégső határt is.

Kudarcot vallottunk."

Egész éjszaka nem tudtam aludni. Nem tudtam mit gondoljak. Nem tudtam hogy jutottunk el addig. Nem tudtam hogy Dave hogy jutott el addig hogy képes legyen elmondani anyáéknak az érzéseit. Nem. Nem is értettem. Semmit sem értettem akkor még.

Reggel 6 órakkor az ébresztő órám ébresztett nem kímélve engem. Kómásan és kisírt szemekkel rácsaptam de pechemre nem hogy elhallgatott hanem a földön landolt. Csukott szemmel a jobb kezemmel a földön lévő óráért kezdtem kapálózni a hang irányába sikertelenül. 

-Még te is ellenem vagy?! -pattant ki a szemem és kiugrottam az ágyból amibe kissé beszédültem de sikeresen felvettem az órát és ki is kapcsoltam. Bágyadtan a szobám ajtaja irányába néztem és azért imádkoztam hogy ne legyek annyira szerencsétlen hogy ahogy kinyitom az ajtót ott fog előtte el menni Dave a fürdő irányába. 
Nagyot sóhajtva csípőre tett kezekkel elszerencsétlenkedtem egy sort körbe-körbe járkálva majd összegyűjtöttem egy évnyi energiát hogy ki tudjak lépni a szobámból. 

Óvatosan és lassan a kezemet a kilincsre tettem mintha attól félnék hogy megégetne vagy megszúrna. 

Most vagy soha.

Elég komolytalan és vicces látvány nyújthattam hogy szó szerint csukott szemmel léptem ki a szobámból majd hunyorogva kinyitottam a szemem, ennek következtében tudatosult bennem hogy nincs senki a kis folyosón és még szánalmasabbnak tűnhetek mint valaha.
Megiramoztam a fürdőt majd villám sebességgel rendbe tettem magam.

Halk léptekkel indultam le a lépcsőn ahogy meghallottam apa és anya hangját.

-Valóban tegnap mind a ketten nagyon furán viselkedtek. -hümmögött apa.

-És ma Dave nagyon korán elment.. -sóhajtott anya. 

Elment..?

-Ezek ketten valami rosszban sántikálnak. Ez biztos. -erősködött anya. 

-Jó reggelt! -szakítottam meg a beszélgetésüket egy erőltetett keserű kínos mosollyal. 

-Jó reggelt Clary. -mosolyodott el anya. -Kérsz enni? -kérdezte és furcsán méregetni kezdett. 

-Nem köszi. Szóval.. én most.. -mutogattam az ajtó felé. -megyek. -nyögtem ki.