Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

47.rész: Következmény

Az első napsütés megvilágította az arcom így lassan kinyitottam a szemem és Dave hibátlan arcával találtam magam szembe majd aki még aludt. Felültem az ágyon és lassan kikecmeregtem hogy kimenjek átöltözni a fürdőszobába de ahogy rá raktam a kezem a kilincsre már az nyílt és a nevelő apámmal találtam magam szembe. 
Kimeredt szemekkel és torkon dobogó szívvel a lábam  a földbe gyökerezett.

-Oh. Clary nem tudtam hogy itt vagy. -döbbent meg szintúgy.

-Csak fel akartam ébreszteni Dave-t. -nyögtem ki egy újabb hazugságot. Nem lesz ennek jó vége. 

-Értem. -bólintott egyet. -Az udvart még nem takarítottátok ki. -tette hozzá.

-Azt majd a suli után. -nyeltem egy nagyot majd ő arrébb állt én meg futólépésekbe siettem be a fürdőbe hogy elkészüljek. Ahogy ez meg volt lesiettem a konyhába és neki láttam az evésnek de meglepetésemre anya még aludt. Dave lassan csoszogott le a lépcsőn közben egy kis törölközővel meg törölte a haját. Friss üde illattal elment a hátam mögött ugyanis apa a kanapén tévézett nekünk háttal. Belekortyoltam a teámba majd Dave leült mellém, épphogy ránéztem egyik kezével megfogta az arcom majd lehelt rá egy apró rövid csókot.

-Ne. -suttogtam apára célozva és a kanapén ülő nevelő apámra sandítottam.

-Úgysem veszi észre. -mondta és újra megcsókolt. A gyomromban feléledtek a pillangók míg a szívem a torkomba ugrott. 

Miután reggeliztünk elköszöntünk apától majd ki mentünk és felültem Dave motorjára a háta mögé.

Szorosan át karoltam. 

-Mi lenne ha ma lógnánk egy kicsit? -vette be a csábos mosolyt. 

-Mi? Tudod hogy ez nem helyes. -ellenkeztem minden erőmből.

-Csak pár óra. -mosolygott pimaszul végül beindította a motort  és hagytam hogy a szél belekapjon a hajamba. A szabadság érzése eluralkodott a testemen, minden porcikámba és csontomban. Dave átlépte a sebességkorlátot ennek hatására még szorosabban kapaszkodtam belé amit ő egy ravasz mosollyal nyugtázott. Mikor már megszoktam ezt a sebességet egyik kezemet oldalra nyújtottam és azt akartam hogy ez a pillanat soha többé ne érjen véget.

A homokos tengerpartnál állította le a motorját Dave. Nekem többször se kellett mondani hogy szálljak le, mert ahogy megláttam az égszínkék víz csillogását rögtön oda futottam és belemártottam a lábamat. A mezítelen talpamat ellepte a hideg átlátszóság ami kellemes érzést keltett egy kellemes tavaszi napon.
Dave se perc alatt ott termett a hátam mögött és szorosan átkarolt hátulról így néztük a gyönyörű kilátást ahol csak mi ketten voltunk.

-Mindig is el akartam ide jönni. -néztem a tájat csillogó szemekkel.

-Tudom. -suttogta Dave majd egy pajkos mosolyt villantott.

-Honnan? -pördültem meg meglepetten mert még senkinek nem mondtam és csak egyetlen helyre jegyeztem fel... a naplómba.

-Te elolvastad a naplómat? -néztem rá kimeredt szemekkel mire Dave szája sarkában megjelent a gúnyos mosoly.

-Ki is volt az első szerelmed? Ja igen.. "Mark égszínkék szemeit felém fordította és én nyomban úgy éreztem hogy ott helyben fogok összeesni." -idézte vissza ironizálva egy arrogáns mosollyal azt amit 14 évesen még a naplómba írtam.

-Hogy tehetted? -ütöttem meg a mellkasát mire ő lefogta a kezem. -Tudod mit jelent egy lánynak a naplója? -vontam fel a szemöldököm tettetett haraggal.

-Az élete, a szerelme, a mindene. -válaszolt gúnyosan eltorzítva a hangját.

-Nagyon vicces. -tettem karba a kezem.

-De mégis a naplónak köszönheted hogy most veled vagyok. -mondta és átkarolta a derekam.

-Akkor... te már rég tudtad.. hogy én.. -kontráztam miközben annyira elvörösödtem hogy tojást lehetett volna sütni az arcomon.

-Mégis mit hittél? Csak úgy a semmiből szerelmet vallok a mostohatestvéremnek úgyhogy azt sem tudom hogy ő mit érez? -kérdezte és esélyt sem hagyott a válaszadásra mert szenvedélyesen megcsókolt.

***

A sulihoz érve Lucy a nyakamba ugrott miszerint már több 100 üzenetet hagyott nekem ami kicsit hihetetlennek hangzott de mikor megnéztem valóban elég sokat küldött. Gyorsan leesett neki a helyzet mivel perverzen vigyorgott és hol rám hol Dave-re nézett.
Rettentő furcsaságot észleltem Elizabeth kapcsán ugyanis ott ült egyedül a padon a talpnyalói nélkül és még ha ez nem elég egész nap senki társaságába nem láttam. Dave, Lucy és Cass már jócskán kint állt a kapunál mikor szeltem át a hosszú suli folyosót Elizabeth ott pakolta a szekrényét. Lassítottam a lépteimen de rám sem nézett, talán csak a szeme sarkából. Valami rossz érzés járta át az agyam így kénytelen voltam visszafordulni. Sajnálatot éreztem az "ellenségem" iránt.

-Elizabeth...

-Ne szólj hozzám. -hadarta el és tovább pakolászott. -Menj innen. -tette hozzá.

-Miattad minden tönkrement. -dünnyögtem az orra alatt de rám sem nézett.

-Tudtad hogy nem tudok úszni mégis belelöktél a medencébe. -sütöttem le a szemem ennek hatására Elizabeth lefagyott és leengedte maga mellé a tankönyvét majd pördült egyet.

-Ez miatt én lettem a suli tárgya! Nem fogok bocsánatot kérni mert kvittek lettünk! -emelte fel a hangját és erőteljesen becsapta a szekrényajtaját. -Mindennél jobban utállak. -sziszegte a fogai között. -Miattad megszégyenültem te ócska liba! -vágta hozzám a gunyoros megjegyzésit.

-Tudod azt hittem hogy megbeszélhetjük ezt.. de jobban belegondolva benned van a hiba és nem másokba. El kéne ezen gondolkodnod. -néztem rá utoljára sajnálóan míg ő ugyanolyan rühellő pillantásokkal ajándékozott mintha egy csomag trágyára nézett volna.

Nem firtattam tovább az egész ügyet. Én megpróbáltam elsimítani ezt az egészet ugyanis belefáradtam már a 4 év viaskodásba és megalázásokba. Mielőtt kiléptem az iskola épületéből a lágy szellő egy képet fújt a lábam elé ahogy Elizabeth egy srácon feküdt a kanapén és gusztustalanul falták egymást cenzúrázva. Több olyan firkát olvastam le a képről amit nem osztanék meg mert olyan piszkos megjegyzések voltak. Kidobtam a kukába a képet és kisiettem a többiekhez.

-A nők tényleg a lassúságról híresek. -vigyorgott Cass és amolyan "nekem mindig igazam van" pillantásokkal ajándékozott.

-Te csak ne beszélsz. -könyökölt bele Lucy, Cass oldalába aki fájdalmasan felnyögött.

-Asszony. Megakarsz ölni? -förmedt rá Cass Lucyra közben átkarolta a lányt. Elnevettem magam. Hihetetlen egy páros lettek. Dave adott egy gyors puszit a számra végül mindannyian elindultunk a vidámparkba szórakozni ugyanis ezután megkezdődik a kemény érettségire való tanulás.

Sziasztok! Bocsánat ha nem lett annyira jó ez a rész de már nincsen túl sok ihletem és így is 1-2 rész múlva lezárom ezt a történetet. Már kitettem az 'Arrogáns szobatárs' című könyv első részét. Ha van időtök pillantsatok bele! Remélem az is elnyeri a tetszéseteket. Köszönöm a figyelmet! ^^