Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

32.rész: Együtt

Reggel elég kómásan keltem fel, valószínűleg még egy élőhalott is jobban mutatott nálam. Nem igazán van ínyemre  a korán kelés, bár mondjuk kinek igen?
Ahogy elkészültem, már indulni is szerettem volna de valaki a karomnál visszarántott. 

-Menjünk együtt. -mondta Dave. Enyhén bólintottam elvégre már rettentően frusztrált hogy ilyen távolságtartó vagyok vele az "Eliazbeth incidens' óta. Már nagyon hiányzik. Talán akkor törtem meg így amikor bejött a szobámba és teljesen más énjét mutatta. 

Az úton lassan haladtunk egymás mellett, kissé meglepett hogy nem motorral akart menni. Ugyanis neki aztán tényleg mindene a motorozás, mellesleg már nem is tudom mikor láttam őt utoljára motor nélkül. 

-Még mindig utálsz? -kezdte lazán a mondandóját. 

-Azt szeretnéd? -álltam vele szemben majd elmosolyodtam. Egyből vette a jelet majd neki nyomott a szomszéd kerítésének és hevesen megcsókolt. Lassan elváltak tőlem az ajkai levegő hiány miatt, majd mélyen a szemembe nézett és újra megcsókolt. 

-Aish.. ha 1 nappal később fogadok Lucyval, megnyertem volna. -hallottuk meg Cass hangját aki leállította a motorját, nem igazán zavartatta magát. De ő már csak ilyen, így szeretjük.

-Még mindig ezen vagy fennakadva? -húzta fel az egyik szemöldökét Dave, a 'haverja' felé fordulva.

-Jó hogy. Most aztán mehetek a tengerpartra. -forgatta meg a szemeit Cass, majd hatásszünetet tartott és csíntalanul elmosolyodott. -De ti is jöttök. -mutatott ránk és ördögien vigyorgott. 

-Nekem csak előnyömre válik. -mondta Dave és rám pillantott majd perverz mosolyra húzta a száját. 

-Idióta. -ütöttem bele a vállába. 

-Kik jönnek még? -kérdezte Dave. 

-Szerintem Chriséket is elrángatom. -gondolkodott el Cass majd újra bevette azt a tipikus "ördögi mosolyát" 

Mi lesz ebből??

A suliba vezető úton hallgattam Cass hülyeségeit majd Dave egy-egy beszólással kommentálta amin elnevettem magam, miután Cassel összenéztünk szintén elnevettük magunkat.

-Na tessék. És így nélkülem? -jött oda hozzánk Lucy sértettséget színlelve. 

-Jaj, nem szívem. -nyújtotta el a "szívem" szót Cass és megpuszilta Lucy száját. Csak össze futottam a gyökérrel meg a jófej barátnőjével. -tette hozzá röhögve. 

-Nehogy aztán megint megfulladj a röhögésedtől, mint tegnap. -vigyorodott el gúnyosan Dave.

Mire beértünk az osztályterembe szokatlan csendre figyeltünk fel. Mindenki a könyvet bújta és 15 perc alatt akartak megtanulni 9 töri témát. 

-Itt meg mi folyik emberek? -kérdezte Cass. 

-Szerinted? Töri felmérő. -válaszolta az egyik haverja unottan, majd vissza mélyedt a könyvbe. 

Becsöngettek. 

Dave-vel leültünk majd kényelmesen hátra dőlt a széken és váltott egy-két szót még Jeremyvel. 

-Egy kettest azért nem akarsz össze hozni? -kérdeztem mert szerintem azt sem tudta hogy most milyen papír van előtte. 

-De. De.-mondta halál nyugodtsággal. Elégedett mosoly lapult meg a szája szélén, és kihalászta a zsebéből a puskát.

-Ezen meg sem lepődök. -nevettem el magam halkan.

-Hé! -suttogta a hátam mögül Cass, mire óvatosan hátrafordultam. -Segítesz? -suttogta és mielőtt bármit válaszolhattam volna elém nyomta a "B" csoportos feladat lapot.

Ez kedves.

Gyors megcsináltam a sajátomat majd a "-B"-be is belekezdtem és hátra adtam Cassnak aki hálásan pillantott rám majd tovább adta még 1-2 embernek akinek tudta. Mrs.Rulett felpillantott és elkezdte beszedni a felmérőket.

A felmérő szerintem viszonylag jól sikerült, és úgyszintén Davenak is, khm puskával. 

-Na, csajszi! -ugrott Lucy a padomhoz és elfoglalta Dave helyét. -Szóval ugye holnap megyünk a tengerpartra és baromira nem akarok egyedül lenni, főleg hogy Cass még Chriséket is hozzá, tudod a végzős palit. -mutatott a folyosón lévő bandára. -Eljössz ugye? -nézett rám boci szemekkel.

-Igen, persze. -nevettem el magam. -Elvégre hogy mondhatnék nemet? 

-Na ugye, mondom én! -mondta lelkesen majd megölelt. 

-Nézd, nézd! Hogy lehet valaki ekkora szemét? -mondta és Chris bandája felé mutatott. Apró szőke hajtincseit eltúrta a hajból majd minden mellette elmenő lányt végigméregetett csábos tekintettel. 

-Tipikus casanova. -forgattam meg a szemeimet. 

-De ez még nem minden! Elvileg egy csomó botránya volt a suli "menő" lányaival. -rajzolt nyuszifület a levegőbe. 

-Nem csoda. -mondtam.

-De amúgy szerintem nagyon kinézett magának. -gondolkodott el Lucy hangosan.

-Mi?-vontam kérdőre ugyanis ez egyenlő volt a lehetetlennel, szerencsére. Oda fordítottam a fejem és találkozott a tekintetünk majd beharapta az alsó ajkát. A lehető leggyorsabban kaptam el a tekintetem, szó szerint ez már bekerülhetett volna a Guiness Rekordok könyvébe. Mondjuk ez elég hülyén hangzana. 

-Elmegyek kajáért, jöttök? -lépett oda Jeremy. 

-Nekem el kell intéznem valamit, menjetek csak.-állt fel Lucy és Cass felé vette az irányt. 

-Persze én jövök, úgyis akarok valamit venni. -mosolyodtam el majd a büfé felé vettük az irányt. A büfé egyik asztalánál ott ült Elizabeth és Liza a barátnője aki még sírt. Elég furán nézett rám mindenesetre remélem nem hiszi azt hogy Jeremyvel együtt vagyok. Ahogy ki adta a középkorú nő az ételt már fizettem volna de Jeremy beelőzött és kifizette az enyémet is, amit eléggé elleneztem. Míg ki nem értünk a büféből azon veszekedtem vele hogy akkor is visszaadom az árát. 

-Hé, nem te vagy Clary? -szólalt meg ez a Chris nevezetű srác, félbe szakítva a "vitánkat" Jeremyvel.

-De. Miért? -kérdeztem kíváncsian majd fura tekintettel rá pillantottam. 

/Bocsi hogy ez a rész unalmasabb lett, vagy esetleg rövidebb 😪 /