Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

30.rész: Újabb büntetés

-Őrült vagy. -sziszegtem rá.

Mindenki döbbent tekintettel figyelt minket, és a suttogások is megkezdődtek. Elvégre nem mindennapi dolog, hogy az iskola rossz fiúja ezt kinyilvánítja.

-Megmondtam hogy azzá tettél. -vágta rá. Hevesen dobogó szívvel a lélegzetem is elakadt szó szerint, Dave-re nem volt jellemző az érzelgősség. Nagyon nem.

-Már megint jelenetet rendezel Dave?! -trappolt felénk egy szaktanár. -Ti ketten! -mutatott ránk. -Az igazgatói irodába. Most!

-De én.. -kezdtem.

-Semmi de! Most! -förmedt rám és megfogta a felkarom mint egy gyereknek aki éppen most csinált valami rosszat. Davenek is megragadta a felkarját de ő kirántotta és a szaktanár mellett ballagott. A tanár bekopogott az irodába majd be is tessékelt minket.

-Már megint Dave? Meg sem lepődök. -kezdte az igazgatónő dölyfösen.

-Mit csináltatok? -tette hozzá.

-Már megint jelenetet rendeztek. -vágott közbe morcosan a szaktanár mire az igazgatónő rám pillantott, és kétely jelent meg a tekintetébe.

Megint??

-Clary? -vonta fel az egyik szemöldökét az igazgatónő.

-Én nem.. csak az osztálytársamat szerettem volna elvinni Dave közeléből mert összekaptak és -mondtam de félbevágott a szaktanár.

-Nem volt itt semmi. Majdhogynem egymással veszekedtek. Nem sok kellett volna egy verekedéshez! -kiabálta a szaktanár.

Verekedés?? Miről beszél??

Sosem értettem ezt a szaktanárt mindig szerette a műbalhékat, és kétséget kizáróan így akarta el nyerni az igazgató bizalmát.

-Nem is akarok többet hallani. Ez volt az utolsó órátok igaz? -kérdezte haragosan az igazgatónő.

-Igen. -mondtam halkan.

-Büntetés mindkettőtöknek. A témát lezártam.  -harsant fel az igazgató.

-De én nem csináltam semmit. -kezdtem.

-A szaktanár nem így látta. Várjátok meg Mrs.Rulettet. -vágta rá és kizavart minket az irodából.

Ott ácsorogtunk az iroda előtt, Dave a falnak dőlt és néha-néha rám pillantott míg én teljesen ellenkező irányban néztem hogy ignoráljam a mellettem lévő fiút.

-Kövessenek. -jött ki Mrs.Rulett és a hatalmas magassarkújával meg a vörös bubi frizurájával elénk trappolt.

Egy teremben beérve ledobta a naplót és neki állt javítani.

-Csak maradjatok csendbe. -adta ki az utasítást a tanárnő. Hátrasétáltam az utolsó padba majd előhalásztam a füzetem a táskámból, elvégre ha már itt kell ülnöm másfél órát legalább értelmesen töltsem el az időt. Dave az előttem lévő padba ült le, és billegett miközben az egyik kezét a padomon támasztotta. Hirtelen lekapta a padomról a füzetet és az ő padjára hajította mire kérdően néztem felé.

-Ez nem vicces Dave. Add vissza. -förmedtem rá.

-Én jól szórakozom. -lapult meg a szája sarkán az a tipikus "rossz fiús"mosoly.

-Azt vettem észre. -morogtam és a kezemet nyújtatottam hogy adja vissza a füzetem.

-Gyere és vedd el. -mondta majd felkapta a padjáról a füzetem és a magasba emelte. Megkerültem a padom majd utána nyúltam de hirtelen átkarolta a derekam és az ölébe húzott. Megcsapott a férfias illata amit mélyen magamba szívtam akaratom ellenére.

-Eressz el. -sziszegtem a fogaim között.

-Pedig szerintem elég kényelmes. -mosolyodott el pimaszul. Megpróbáltam kikászálódni az öléből de olyan szorosan tartott hogy esélytelen volt.

Nagyot sóhajtottam majd farkasszemet néztem vele.

-Ha nem engedsz el... -kezdtem. -Garantálom hogy megsérül a középpontod és azt biztos megfogod bánni. -sziszegtem a fogaim között.

-Milyen vadóc lettél. Ez tetszik. -suttogta.

-A vicc az hogy komolyan mondtam. -feleltem mire engedett a szorításán és kimásztam az öléből, majd kikaptam a kezéből a füzetem és újra vissza ültem a helyemre.

A büntető idő lejárt, így Mrs.Rulett szó nélkül ránk emelte a tekintetét majd nagy iramban kisétált a teremből. Gyors beledobtam a táskámba a füzetem majd sétáltam ki a teremből amikor Jeremy a falnak támaszkodva rám nézett. 

-Hogy hogy itt vagy? -kérdeztem kissé meglepődve.

-Csak aggódtam. -vágta rá közömbösen.

Aggódott?

Mégis mitől?

Vagy..

Elsöpörtem a hamis elméletek gyártását amik a fejemben zajlottak és rámosolyogtam Jeremyre. 

-Ettél már? -kérdeztem szándékosan. Tudtam hogy ott áll Dave a hátam mögött. 

-Még nem. -válaszolta. Dava csak egy 'pff' hangot adott ki a hátam  mögül mintha átlátott volna rajtam, és engem kikerülve elsétált.

Ahogy Jeremyvel beértünk az ebédlőbe Lucy már hevesen integetett. Ahogy a tálcára tettem az ebédem úgy éreztem hogy néznek, legalábbis sok ember lyukat égetett a hátamba és láss csodát valóban így volt. Hátranéztem és majdhogynem az összes lány rosszindulatúan méregetett. 

Leültünk Lucy mellé, majd elkezdtünk beszélgetni mindenről. Mielőtt válaszolhattam volna Lucynak hirtelen forró lé ömlött rá az ölembe.

-Upsz. Bocsi. -tette a szája elé az egyik kezét Elizbeth majd gúnyosan elmosolyodott. Felugrottam az asztaltól és felháborodottan néztem farkasszemet vele. 

-Mikor fogod ezt megunni? -állt fel Jeremy és Elizabethre nézett fenyegetően.

-Mondtam hogy véletlen volt. -csapta hátra a haját. 

-Mindjárt megütlek, de az is véletlen lesz. -felelte Lucy és az öklét mutatta. 

Kisiettem az ebédlőből és a mosdó felé vettem az irányt, Lucy egy tornapolóval sietett be hogy legalább hazáig ne kelljen leveses pólóba lennem. Hálásan néztem rá majd gyorsan felkaptam a ruhát. 

-Jeremy? -kérdeztem.

-Ellátta a luvnya baját, többé biztos nem fog piszkálni. -tette csipőre a kezét Lucy és elismerően bólogatott.

A mosdóból kilépve Jeremy támaszkodott a falnak türelmesen, majd mikor meglátta az árnyékunkat felkapta a tekintetét is biztatóan ránk mosolygott. Inkább nem szeretném tudni mit mondott Elizabethnek. A suli kijárathoz érve Lucytól elköszöntem, Jeremy meg hazakísért amit kissé furcsálltam majd végül szorosan megölelt. 

-Be jössz ma még? -csattant fel Dave hangja a ház ajtaja előtt karba tett kézzel. Elköszöntem Jeremytől majd befelé sétáltam figyelmen kívül hagyva Davet de az egyik kezét megtámasztotta az ajtófélfának így elállta az utam. 

-Miután már meguntál, Jeremy is jó neked? -vonta fel az egyik szemöldökét. 

-Nem. Nem untalak meg, csak már el is felejtetted az Elizabeth incidenst? -vágtam vissza. 

-El. Mivel nem én kaptam le őt. -mondta lazán. Válaszul szúrós tekintettel néztem rá majd átbújtam a keze alatt és megláttam anyát tüsténkedni. 

Letusoltam majd besiettem a szobámban és az ágyba vetettem magam a hosszú nap után. Már csuktam volna be a szemem amikor Dave  körvonalát pillantottam meg, fekete bokszerben és egy kissé elnyúlt póló volt rajta. Megtámaszkodott az ajtófélfának és végig mért..

"A megbocsátás kiszabadítja a rabot. De azt nem veszed észre, hogy te vagy az a rab." ~Sue Thomas