Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

11.rész: Fuss, ha tudsz!

-Maguk négyen! Kövessenek, nemsokára szembesülnek a büntetésükkel! -szinte már érezni lehetett a tanár belső kacaját.

-Hülye kis fruska... -dünnyögte magába Cass és szánalmas pillantásokkal lövelt Lucy felé. Lucy haragos tekintettel és ökölbe szorított kezekkel sétált mellettem. 

-Nem hiszem el hogy mindig de mindig miattuk szívunk. -mormogta Lucy. 

A tanár kinyította az egyik termet és betessékelt minket.

-Üljetek le most azonnal! -emelte fel a hangját. Mind a négyen helyet foglaltunk az első padsorba. Dave lazán levetette magát a székre és a rágóját csattogtatta. 

-Köpd ki  a rágógumit Dave. -mondogatta a tanár és idegesen az orrnyergét dörzsölte. 

-Mondja már meg mi a büntetés mert már mennék. -sóhajtott Dave és hangosabban csattogtatta a rágóját. 

-Menni?! Egy frászt! -kapta fel a vízet és egy köteg papírt rakott le Dave és Cass asztalához. 

-Ha ezzel végeztetek takarítsátok ki a termet. Utána mondom a következőket! -nézett haragosan a 2 srác szemébe. 

-Most tényleg azt hiszi hogy ezt megfogjuk csinálni? -nevette el magát Cass. 

-Ha nem akarnak kötelezően mindennap külön tanórákra járni akkor igen maguk ketten megfogják csinálni, vagy az intő jobban tetszene?! 

-Ezt a megfélemlítést. -fújta ki a levegőt Dave. 

-Clary, Lucy! Ti fogtok rájuk ügyelni aztán majd meglátjuk mi lesz ezután. -nézett ránk és felkapta a vállára a táskáját majd kibaktatott a teremből. 

-Ennél szerencsétlenebb nem is lehetnék. Összezárva a bolond lánnyal. -nevetett fel kínosan Cass. 

-Tudod te kit nevezel bolond lánynak?! -csapott az asztalra Lucy. 

-Lucy ne idegesítsd fel magad rajta nem éri meg. -fordultam Lucy felé és lehúztam az ajtó kilincsét.

Gondolhattam volna hogy bezárta..

-Nem kezdtek neki? -néztem Dave felé. 

-Te most szivatsz engem? -húzta fel az egyik szemöldőkét. 

-Kezd a halál. -vágta rá Cass és kivett a zsebéből egy cigit majd rágyújtottak mind a ketten. 

-Ha Cass nem kezdte volna hergelni Lucyt most nem lennénk itt. -mondtam ki, hangosan gondolkodtam.

-Azt hiszed a kis barátnőd olyan ártatlan? -vágta rá Dave. 

-Én nem hergeltem senkit. -nevette el magát gúnyosan Cass.

-Mindegy mostmár, a lényeg hogy mind a négyen itt kötöttünk ki miattatok. -fonta össze a karjait Lucy. 

-Miattunk? Az eszem megáll. -pattant fel a székről Cass és megsemmisítő tekintettel nézett felénk. 

-Eszed sincsen, miről beszélsz? -vágta oda Lucy fenyegő nézéssel. 

-Te.. kis.. -indult meg Lucy felé.

-Téged nem tanítottak meg hogy lányokat nem illik bántani, IQtlanom? -méregette Lucy Casst.

-Ugye most tudod hogy nagyon felcsesztél? -dobta le a cigit a földre és közelebb lépett Lucyhoz.

-Cass állj le! -förmedtem rá a fiúra.

-Te meg törődj a magad dolgával, stréber. -vágta oda hozzám. 

Ez a szó... már megint.. 

Ökölbe szorított kezekkel figyeltem rezzenéstelen arccal a fiút.

-Hé Cass, higgadj le. -dőlt hátra a széken Dave és az asztalta rakta a lábait. 

-Te meg most a laza srácot játszod.. ez csodálatos. -mondtam halkan szarkasztikusan.

Dave levegőnek nézve oda sétált az ablakhoz és kinyította majd elkezdett kimászni.

-Megvesztél Dave? -kérezte.

-Ez csak 1 emelet, mellesleg ott vannak a csövek. -mutatott a falakon lévő csövekre. 

-Nincs kedvem tovább hallgatni ezt a cirkuszt. -mondta és már készült volna a mászásra de megragadtam a karját hirtelen.

-Megőrültél? Ha megcsúszik a lábod végzetes lehet.. 

-Mióta aggódsz te értem? -húzta gúnyos mosolyra az arcát.

Igen most vettem észre hogy mit művelek.. a legnagyobb gyorsasággal elengedtem a karját és a tekintetemet Lucyék felé vezettem.

-Jössz Cass? -intett a haverjának. Cass megindult az ablak felé de hirtelen az ajtó zár csattant és mindnyájunk lába földbe gyökerezett. De nem a tanár jött hanem valaki más.. 

-Jeremy? -kérdezte Cas felvont szemőldökkel. 

-Hova bénáztok itt össze vissza? -húzta fel az egyik szemöldökét Jeremy majd kisétált. 

-Ez hihetetlen! -örült meg Lucy. 

Ennek is meglesz holnap a következménye van egy olyan érzésem..

A döbbenettől leblokkoltam míg persze a gondolatok végig cikáztak a fejembe.

-Clary? -húzott vissza Jeremy a valóságba. 

-Megyek. -mondtam és Jeremy mellett a suli kapujáig sétáltunk, Dave és Cass  már ott állt a motoroknál. 

-Ne aggódj ezen. -törte meg a csendet Jeremy és rátette a kezét a vállamra majd biztatóan rám mosolygott. -Léptem. -tette hozzá és intett egyet. Dave szúrós pillantásokkal nézte végig a jelenetet majd motyorgott valamit és felhúzta a fejére a sisakot. 

-Csak nekem van az az érzésem hogy Jeremynek tetszel? -vigyorgott öntudatlanul Lucy.

-Hé, azért nem kéne túloznod.. 

-Én sosem túlzok. Csak... az igazat mondom. -kacsintott. 

***

Hazaérve gyors ledobtam a táskám a folyosóra és a konyhába siettem. 

-Anya már itthon is vagytok? -néztem meglepődve. 

-Persze kincsem, és van egy jó hírem. -mosolygott rám. 

-Igen? Mi lenne az? -fürkésztem kíváncsian. 

-Emlékszel Sharonra? Ő és a családja nemrég jöttek velünk haza, nagyon kis szép lett. -mosolygott. 

-Tessék?? Sharon?  -dülledtek ki a szemeim.

-Igen, tudod aki kiskorába mindig Davevel játszott. Tudod ők ketten mindig is kedvelték egymást. Lehet... már meg van a menyem. -örömébe pakolgatott és néha-néha pillantva rám amit lehet jobban is tett..

Életem elrontója most lépett be az életembe.