Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

19.rész: Kirándulás

Dave-vel unottan egymásra néztünk, mert ez csak egyet jelent... katasztrófába fog torkollani az egész ahogy a tavalyi az azelőtti és az azelőtti..

Kirándulás napja...

Az óra 4:00-kor csörgött, öröm látni hogy anya így szereti a családi programokat de most komolyan hajnali 4 kor felkelni.. kínzás csupa nagy betűvel. Bágyadtam csaptam rá az ébresztőórámra ami pechemre a földön landolt. Tipic reggelek. 

Kikecmeregtem az ágyból hogy felvegyem az órát  a földről mire pont ebben a pillanatban szólalt meg a telefonom csengőhangja. Azt sem tudom hogy ki vagyok és már kezdődik..

Lucy.

L: Szia csajszi! Hallottam hogy ma mentek erre a családi dologra. -hangneméből eléggé kiszurható volt hogy önelégülten vigyorog
É: Szia, igen és megint katasztrófa lesz az egész. Ha így lesz elmegyek jósnőnek. 
L: Azt majd meglátjuk! Élvezz ki minden pillanatot a te hősöddel. -kuncogott.
É: Nem inkább bajkeverővel?
L: De de az jobban illik rá. 

Még beszéltem egy pár percet Lucyval majd becsoszogtam a fürdőbe és megnyitottam a csapot, a kellemes meleg víz végig folyt a testemen majd magam köré csavartam egy fehér törölküzőt és elkezdtem a vizes hajamat kifésülni. 

-Dave! -hallottam meg anya a hangját majd Dave kitörte az ajtót én meg ijedten pördültem meg a tengelyem körül és szorosabban fogtam magamon azt az egy szál törölközőt ami takarta a "fontosabb" helyeket. Ő sem festett másogy még pár vizes hajtincs lógott a szemébe a nadrágáján az egyik szár felhúzodva a polója meg sem volt igazítva látszott hogy csak felkapott valamit de én meg egy kicseszett fehérneműt sem tudtam felkapni..

-Te most komolyan Mattet is elhívtad erre a családi szarra?! -emelte fel a hangját feszülten.

-Tessék?Elment az eszed?! -kérdeztem mire ő közelebb lépett így én automatikusan hátráltam és jobban szorongattam magamon a törölközőt. Nagyon kényelmetlenül éreztem hogy pont egy ilyen pillanatban kell megvitatni valamit amit még érteni se értek.

-Neked ment el az eszed! Én tényleg nem értelek téged. -sziszegte a foga között idegesen.

-Miről beszélsz?! Nem tudnánk ezt később megbeszélni mert ha látnád egy szál törölközőbe állok.. -fakadtam ki és szerintem  az arcom már paprika vörös árnyalatokat pompáztatott.

-Hidd el, látom! -förmedt rám és végigmért majd kiment az ajtón azt maga után csapva úgy hogy egy pillanatra azt hittem kiszakadt a helyéről.

Nagyot sóhajtva ültem le a kád szélére és annyira hevesen dobogott a szívem hogy ha itt és most nem kapok szívrohamot akkor más sose. Mellesleg nem értettem ezt a hirtelen megnyilvánulását a buli óta nem is találkoztam Mattel.

Mire sikeresen feltudtam kapni egy fehérneműt meg magamra vettem egy fekete cicanadrágot és egy világos színű kék pulcsit még mindig piros fejjel sétáltam be a konyhába avagy inkább csoszogtam. Dave szurósan rámpillantott majd azután előkészültünk és beszálltunk a kocsiba egész úton egy tapottat sem szólt hozzám és elég feltünően került mikor megérkeztünk a szállásra de ez otthon sem volt másképp ahogy kijöttem a fürdőből. Még mindig ott álltam a böröndökkel a recepciósnál értetlen fejet vágva majd anya jött oda hozzám valakik kíséretében a 2 legutáltabb ember a világon. A bosszús ex és az életem elrontója micsoda párosítás.

Kimeredt tekintettel figyeltem Sharon önelégült mosolyát és azt a hamis kedvességet anyával szembe. Gyűlölöm! Csupa nagy betűvel. Mellesleg Matt meg mit keres itt? És akkor erről beszélt volna Dave? 

Értetlenül és magyarázatot követelő arccal néztem anyára.

-Sharonék is idejöttek, micsoda véletlenek vannak. -mosolygott anya. -Mellesleg a kis barátját is hozta. -tette hozzá majd anya sietve el sétált mert hívta apa.

Ilyen kínos pillanatot még életembe nem éltem át.

-Mégis mit.. -kezdtem bele de Matt félbeszakított.

-Remélem van egy szabad üres szoba.. nekünk.. -suttogta miközben elhaladt mellettem én meg az undortól beleborzongtam. Sharon önelégülten csapta hátra a szőke haját és a fél kiló sminkjével végig mért majd elsétált mellettem úgy hogy belém jött. 

Ennél katasztrofálisabb családi programot el sem tudnék képzelni. Már a képzeletembe ott állva jó párszor eljátszottam hogy most megfogom a böröndőmet beszállok a kocsiba és hazamegyek. Csak van pár probléma.

1. A kocsi kulcs anyánál van.

2. Nem tudok vezetni.

Az ilyen helyzetekbe mondják azt hogy szívás nem? 

Akadozva fújtam ki a levegőt mire visszatértem az elmerengésemtől és megfordultam majd Dave a recepciós nővel társalgott. Hirtelen ötlettől vezérelve mégis visszafordultam mintha  hátra sem néztem volna. 

Már imádom ezt a családi dolgot..

A nap hátralévő részében nem történt semmi, átlagos szálloda, egy átlagos szobával és az sem változott hogy Dave rettentően került még mindig.

A nap már lemenőbe volt így gyönyörű narancssárgára festette az eget, ámulva bámultam majd hirtelen anya belém karolt és maga után húzott.

-Menjünk sütögetni. -mondta és lehetetlen mosoly uralkodott az arcán. A tábortűznél már ott volt mindenki igen ők is...
Sharon feltűnően akaszkdott Dave-re de persze ő ezt észre sem vette, Matt Sharon másik oldalán ült és megpaskolta a mellette lévő helyet jelezve nekem, de gyors elnéztem a másik irányba szándékosan így Dave-vel szembe ültem le. 

-Igazán finom lett. -mondogatta Sharon anyukája, és az anyukám mosolyogva megköszönte majd elég gyorsan elvonultak beszélgetni.

-Na akkor felelsz vagy merszezzünk. -csapta össze a tenyerét Sharon és gúnyosan rám pillantott. -Kezdem. Clarie... felelsz vagy mersz? 

-Én nem játszok ilyet. -vágtam rá ugyanis már ismertem a hátsó szándékait. 

-Azért nem  kéne ennyire kivülállónak lenned. -húzta el a száját. -Szóval akkor felelsz. -tette hozzá.

-Én ne- kezdtem de közbe vágott.

-Mennyire szeretted még pár éve Mattet? -nézett velem farkasszemet és ott lapult a szája sarkába az a bizonyos mosoly. Dave-vel találkozott a tekintetem egy ha az arcát kéne leírni volt benne minden. Megvetés, képmutatás, szánalom... és ez nagyon fájt. 

-Szóval? -kérdezte türelmetlenkedve Sharon. 

-Már nem emlékszem rá. Rég volt. -néztem rá haragosan. 

-Pff nem emlékszel? -vágta rá Dave megvető pillantásokkal.

-Nem. -próbáltam határozottan válaszolni.

-Hazudsz. -vágta rá és egyre feszültebb lett a légkör. 

-Miért érdekel ez téged annyira?! Mikor ugysem.. -haraptam el a mondatot és dühösen felpattantam a helyről ökölbe szorított kezekkel majd csak az lebegett a szemem előtt hogy minél messzebb kerüljek. Már jó pár perce menetelhettem az éjszakába a földet nézve, és akkor eszméltem fel.

Egy erdőben vagyok. Kissé rémült tekintettel kezdtem végig pásztázni hogy merről jöttem de sejtelmem sincs.

Eltévedtem...