Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

37.rész: Érzelmi túlfűtöttség

-Na jó! Tényleg ne itt nyalakodjatok már. -harsant fel Cass röhögve.

Dave rajta tartotta a kezét a derekamon és elvállt tőlem.

Odaléptünk a szekrényekhez majd szóró lapokra lettünk figyelmesek. Egy csomó A5-ös lap volt földön és a szekrényekre ragasztva. Cass kíváncsian felkapta majd felvonta a szemöldökét és elröhögte magát. Lucy megfogta Cass vállát és úgy próbált pipiskedni hogy megnézze mi áll a lapon.  Szavazàs.
A lap egyik felén az állt hogy ki a legmenőbb srác a suliba?, felsorolva 3 névvel. Dave, Jeremy, Cass. A lap másik felén ki a suli legmenőbb lánya? Elisabeth, Liza, Kelly (aki egy 12.-es lány)

-Ez egy verseny akar lenni. -röhögött cinikusan Cass majd a barátja felé mutatta a lapot.

-Ez gàz. Azt hiszem rivàlisok vagyunk mostantól. -húzta el a szájàt Dave játszva.

-Tudod mit? Szerintem ne is dumàljunk. -szineszkedett Cass, vissza folytott röhögéssel.

-Nem is ismerlek. Ki vagy te? -parodizàlt Dave majd nem bírta tovább és elröhögte magát. Mégegy pillantàst vetett a lapra majd unottan hàtra dobta az A5-ös lapot.

-Ti aztán tényleg idióták vagytok. -harsant fel Lucy nevetve. -Menjünk valahova. -tette hozzà.

-Jó ötlet. -mosolyodtam el.

-Hova akartok menni? -szegezte fel a kérdést Cass.

-Ti nem jöttök. -vàgta rà Lucy.

-Mi? -mondtàk mindketten szinte egyszerre. Lucyval összenéztünk és elröhögtük magunkat. Jó hatással vagyunk rájuk az biztos.

Nagy nehezen eldöntöttük hogy elmegyünk a közeli kávézóba ugyanis Dave motorozni akart, Cass a tengerpartra akart menni, Lucy plàzába, én meg egy ilyen fárasztó nap után természetesen haza. Amikor ezt kijelentettem mind a hárman úgy néztek rám mint egy alienre. Helyesbítek még egy alienre is szebben néznek. A nap része jól telt el azt leszámítva hogy Cass ki röhögte a pincért mert valószínűleg csak kisegítő volt és kissé ügyetlen + Cass elnevezte Harry Potternek mert kerek szemüveget viselt. Ha Lucy ez miatt szàzszor nem boxolt volna bele a vàllàba akkor egyszer sem.

-Mi megyünk, akkor. -újjongott Lucy majd megölelt. Dave és Cass kezet fogtak a közös kézfogásukkal majd a kijárat felé indultak.

Mi is elindultunk Dave-vel, és miután hazaértünk egy cetlit láttunk az asztalon.

Holnap jövünk. Addig is semmi buli! Puszi, anya.

Dave-vel ettünk, majd mellé habos forró csokit ittunk. Igaz elszórakozott hogy a habot a mutató ujjával rákényte az arcomra majd mire megbosszulhattam volna a cselekedetét lefogta a kezem és megcsókolt.

***

-Clary. -nézett rám Dave komoly arckifejezéssel. Sosem láttam még ezt az arcot és a szívem a torkomban ugrott. Minden szörnyű rossz eszembe jutott. (Új barátom manapság: a paranóia. Jó barát. Egy cseppet sem akar elhagyni, természetesen mindig velem van.)

-Igen? -nyögtem ki és kissé elvékonyodott a hangom.

-Nem akarok beleszólni... És nem rám tartozik... -kezdte.

-De te most komolyan Pinket hallgatsz? -vonta fel az egyik szemöldökét röhögve és a zene lejátszómat vizslatta. Majd újra rám pillantott. 

Szakadozottan kifújtam a levegőt és felpillantottam a plafonra. Nem is merem leírni hogy mikre gondoltam amikor azzal a  komoly arckifejezéssel rám nézett.

-Igazàból ez a legújabb albuma.. -fujtam ki a levegőt megkönnyebbülten. -Mellesleg miért magyarázkodok neked hogy én mit hallgatok?? -dobtam neki a párnát majd ő röhögve elterült az ágyon közben én is elmosolyodtam.

-Abba hagytad? -vontam fel az egyik szemöldökom mosolyogva.

-Abba. -vàgta rà.

-Tényleg?

-Nem. -mondta és újra elröhögte magát.

-Te komolyan mindenbe belekötsz? -adtam meg magam és én is nevettem.

-Mert miért ne? -felült és gúnyosan mosolygott.

-Erre én is képes vagyok. -villantottam rá egy kis gonosz mosolyt majd kisétáltam a szobából és átmentem Dave szobájába.

-Na nézzük, mit fogsz kritizàlni. -dőlt neki az ajtófélfànak Dave és amolyan diadalmas mosolyt villantott egy "úgysem találsz semmit" pillantás párosult hozzá.

-Igazàn? -heccelődtem és végig simítottam a kezem az íróasztalàn majd nagy meglepetésemen megakadt a kezem egy kis könyven amiből egy fénykép sarka lógott ki. Kihúztam a noteszből. A képen én és Dave voltam 12 éves korunkban. Még mindig meg van neki ez a kép?
A szívemet elöntötte a melegség majd visszatértem a heccelődős énembe és a képpel a kezembe megpördültem a tengelyem körül majd felmutattam a képet mire Davenak elkerekedtek a szemei.

-Megtartottad ezt a képet.. ez tán nem azt jelenti hogy már ekkor éreztél valamit irántam? -néztem rá kivíivóan ennek hatásara ő megindult hevesen felém. -Lebuktàl. -mosolyodtam el elégedetten. Bármennyire is nem mutattam ki, legbelül nagyot dobbant a szívem, és egy jó érzés fogott el. Sietve megkerültem az ágyat.

-Szóval kergetőzni akarsz? -vonta fel mindkét szemöldökét Dave és beharapta az alsó ajkát majd felmérte közben a terepet.

-Ha már ideàig eljut- kezdtem de Dave megindult így én is szedtem a lábamat de Dave gyorsabb volt. Megragadta a karom hátra húzott majd az ágyàra terített. Szaporàn kezdtem venni a levegőt.

-Nem válaszoltàl a kérdésemre. -utaltam a képre amin ketten àlltunk àtkarolva egymást. Ha jobban belegondolok akkortól már teljesen máshogy viselkedett velem. Bunkóbbà vált egészen addig amíg össze nem jöttünk. Szó nélkül felém hajolt. Kezeit  az ágyon a fejem mellett megtàmasztotta.

-Jogomban áll hallgatni. -húzta gúnyos mosolyra a száját, majd közeledett és hevesen megcsókolt. Àtkarolta a derekam és a nyelve engedélyt kért a bejutásra amit megadtam neki. Lassan simogatta az oldalamat ahogy a pólóm alá nyúlt és elvált az ajkaimtól.

-Akarod? -szólalt meg és belém fúrta a csillogó tekintetét. Bólintottam. Dave elkezdte csókolgatni a nyakam majd levette a pólóm és ment egyre jobban lefelé. Lehúzta magáról a pólóját majd újra visszatért a nyakamra, míg nem megszabadított az összes többi ruhától ahogy magát is. Megtörtént aminek meg kellett. Talán nem az volt a bűnünk hogy egymásba szerettünk testvérként hanem ez ami most bekövetkezett. De nem tudtam megbànni. Nem tudok parancsolni az érzéseimnek.

Az a baj hogy az ember nem döntheti el hogy kit szeressen. Ez az érzés csak úgy jön, tömérdek fájdalommal..