Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

44.rész: Egy rossz nap

Kicsöngettek a matek óráról és én meg még mindig sokkolva bámultam magam elé míg Dave már a kicsöngetés előtt 1 perccel elhagyta a helyét. Teljesen sípolt a fülem nem hallottam mit beszélnek körülöttem és hogy Lucy szólítgat.

-Clary! -pattant oda mellém Lucy, Dave helyét elfoglalva. Felvonva az egyik szemöldökét úgy méregetett míg én sikeresen visszatértem a valóságba.

-Ugye nem azt várod hogy harapó fogóval kelljen kihúznom? -sürgetett.
-Mert ez így nagyon nincs rendbe. -tette hozzá.

Lucynak elhadartam az órán történteket míg folyamatosan idegesen ràzta a fejét.

-Majd beszélek Cassel. -mondta komoly parancsoló hangsúllyal és a barátja felé nézett. Közben felràngatott és igyekezve hogy jobb kedvre derítsen lesétàltunk a büfébe.
Nagyon hosszú volt sor míg az előttünk álló lány csapat rosszindulatúan sandítottak rám.

-Elvileg szakítottak. -kuncogott fel az egyik.

-Nem csodálom. -vigyorgott rosszállóan a másik.

-Nektek nincs jobb dolgotok? -kiabàlt rá Lucy a kilencedikesekre míg ők behúzott nyakkal és elhúzott szájjal kiàlltak sorból.

-Idegesítő lotyók. -morgott Lucy az orra alatt.

-Hé. -hallottam meg Jeremy hangját aki előre invitàlt minket. Persze megkaptuk az irigy pillanatàsokat mások még egy "mázlisták" szót is mondtak utánunk de nem azért mert csak úgy előre mehettünk hanem mert Jeremy intézte az egészet.

-Egy forró csokit. -szóltam a büfésnéninek aki mosolyogva elkészítette majd Lucy felvásárolta a fél büfét de ez már mellékes.

-Felajànlanàm hogy kifizetem amit összevàllogattatok de így nem. -nézett Jeremy riattan Lucyra aki még mindig sorolta hogy mit kér.

-Nem is kell. -mosolyodtam rá. Pont becsöngetésre értünk ki a büféből persze mindhàrmunk keze tele volt nasikkal pontosabban Lucy nasiaival.

-Nem tesi van ? -kérdeztem kétségbeesetten és a ruhámra pillantva hogy még a torna cuccom közelébe sem értem nem hogy àtöltözni.

-De. -bólogatott Lucy teli szàjjal. -Én nem tesizek. -mondta és rám vigyorgott. -Tudod egészségügyi probléma. -kacsintott naná hogy bevette a tanár ezt a füllentést.

-Ezért vagytok ti szerencsések. -ràzta meg a fejét Jeremy majd kisebb szőke tincseit kisöpörte a kék íriszeiből.

-Mondja az aki sosem tesizik mert él sportolói stàtusza van. -ment bele Lucy viccesen a vitába. Míg oda nem értünk tesi öltözőhöz addig nem hagytàk rà a "vitát".

-Ti meg hol voltatok?! Egy kettő! -tapsolt a tesitanàr.

-Tanarnő én nem tesizek. -mondta Lucy megkönnyebbülve.

-Az rendben van. Jeremy, Clary?

Remélve és könyörgően néztem Jeremyre hogy ne merje azt mondani hogy nem tesizek de úgy tűnik megesett a szíve rajtam mert intett egyet a tanárnak és legnagyobb lazasàggal sétált be a férfi öltözőbe.

-Szerinted... -kezdtem és leraktam a táskám az öltözőben lévő padra. -Mi volt abban a borítékban amit Elizabeth adott oda Davenek? -kérdeztem.

-Hidd el szerintem semmi olyan. Tudjuk milyen Elizabeth.. -forgatta meg a szemeit.
Bármi is az indok én még mindig nem nyugodtam meg.

Jeremyvel egyszerre estünk ki a két külön öltözőből majd besétáltunk a torna terembe.
A fiúk nagyrésze focizott, pont akkor lőtt egy gólt Dave majd izzadt homlokáról hátra söpörte a kisebb hajtincseit és össze tálalkozott a tekintetünk egy pillanatra.

-Végre megérkeztek a késők is. -mondta eszelős tekintettel a tanárnő.
-Örülök hogy ennyire érdekel titeket hogy óra van. Büntetésből 10 kör. Gyerünk! -förmedt ránk.

Ahogy elkezdtük a futást éreztem hogy Dave lyukat éget a hàtamba majd fújtogató érzést hagy maga után. Tesi óra végén egyre feszültebb volt a légkör.

Az órák végén Dave elhajtott a motorjàval míg én gyalog indultam haza Lucy kíséretében.

-Minden oké lesz? -kérdezte majd a kezembe nyomott egy zacskót ami a maradék nasiját tartalmazta.

-Ez legyen nálad boldogság hormon.

-Köszönöm. -néztem rá vigyorogva majd megöleltem a legjobb barátnőmet és a leglassabb léptekkel sétáltam be a házba.
Meglepődésemre anyáéknak se híre se hamva nem volt csak a tévéző Davet pillantottam meg. Oda somfordàltam a konyha pulthoz amin egy cetli volt ezzel az üzenettel:

"Két napra üzleti útra mentünk apàtokkal. Vigyàzzatok egymásra és ésszel! Puszi anya"

Megrökönyödve pillantottam fel. Dave még mindig nem figyelt rám vagy észre se vette hogy hazaértem. A tekintetem megállapodott Dave tàskàjàn a folyosón amiből pontosan AZ a boríték lógott ki.
Oda lépkedtem a táskájához, szerencsére a kanapéval takarásban voltam és minden koncentrációmat a borítékra szegezve próbáltam halkan és lassan kihúzni. Ahogy kivettem hirtelen egy kéz kikapta a kezemből míg én ijedten ugrottam fel a földről és pördültem meg. Dave haragos tekintetével találtam szembe magam.

-Nehogy azt hidd. Valójában nem is érdekel. -àllítottam fel a védelmi "pozíciómat" majd ki akartam kerülni jobbról de ő elém lépett és újból el àllta az utam.

-Tudni akarod mi van benne? -vonta fel a szemöldökét fenyegetően majd tetovált kezével megszoritotta az én kezem és belevàgta a borítékot. Mérgesen és csalódottan állapodott meg a tekintete rajtam. Félve kibontottam és tudatosult bennem hogy nem pénz volt benne ami igazolna bármilyen hamis romlott pletykát hanem rosszabb amit elsőnek még nem tudtam. Nem sejtettem.
Belenéztem a borítékba és képek voltak benne.
Davere pillantottam aki türelmetlenül kontràzott.
Lassan kihúztam a fényképeket és elakadt a lélegzetem.
A képeken Jeremy és én voltunk rajta félreérthető helyzetbe. Látszott hogy nyilván nem valami rossz paparazzi készítette mert túl amatőrök voltak.

Elizabeth...

Az egyik képen első pillantásra úgy tűnik mintha Jeremyt megcsókoltam volna a másikon pont akkor öleltem meg Jeremyt amikor kibékültünk.

-Ez.. -kerestem a szavakat felhàborodottan. -Ez nem igazi.. -keringetett a síró görcs.

-Nekem nem tűnnek hamisítványnak a képek. -vonta meg a vállát Dave és egy fájdalmasan gúnyos mosoly bujkált a szája szélén.

-Nem nem úgy! Ha jobban megnézed ezt a képet. -dugtam a "csókolózos" képet az orra alá. -Nem történt semmi! -emeltem fel a hangom mert féltem hogy bármelyik pillanatban elsirom magam.

-Tudod.. kurvàra nem érdekel. -közölte Dave zsebre dugott kezekkel higgadtan. -Köztünk már nincs semmi. Azzal vagy akivel vagy.

-Ezt nem hiszem el... -néztem rá hihetetlenül.

-Még egy kapcsolatot sem tudsz felvàllalni... akkor MIT VÁRJAK TŐLED?! -emelte fel a hangját.

-Mégis miről... -kezdtem üveges szemmel.

-Nem vagy különb Elizabethtől te se. -mért végig arrogánsan majd hátat fordított nekem és elkezdett felsétàlni az emeletre.

Torkomba fojtott szavakkal meredtem magam elé míg a képek szétterültek a földön.

Ez egy aljas hazugság...

Ez egy rossz tréfa..