Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

17.rész: A szív titka

  -Clary! Baj van! Dave megint készül valakivel összeverekedni! -futott oda Lucy és levegő után kapkodva támasztotta a kezével a térdeit.  

Jeremyvel meglepően egymásra néztünk nem mintha nem néztük volna ki Dave-ből meg nem mintha nem ismernénk de azért ez tőle is sok volt már..

-Ott! -mutatott Lucy a kis térséget körbe vevő tömegre. 

Nehezen befurakodtam a tömegen keresztül Jeremy segítségével majd épp Cass mellé értünk.

-Teljesen leitta magát. -mondta Cass Jeremynek, Dave-re célozva.

És akivel verekedni készül az nem más mint..

Matt...

Segítségkérően rápillantottam Jeremyre aki a józan Mattet fogta le míg én Dave-vel szembe álltam.

-Mit művelsz? -kiabáltam mert a fülsikító zene ígyis elnyomta a hangom. 

-Én? -mutatott magára értetlenül, látszott rajta hogy a sárga földig leitta magát. 

-Igen te! Szerinted kiről beszélek? -mondtam és kirángattam a "központból" mert már az egyensúlya sem volt a helyén. A vállamra tette a kezét és próbáltam felvonszolni a szobájába majd nagy nehezen felértünk és leüllt az ágyra majd erősen beletúrt a hajába. 

-Tudod hogy miért szeretlek? -kezdte és felállt hogy velem szembe legyen.

-Mi? -kérdeztem és a szívverésem egyre csak gyorsúlt. Itt ebben pillanatban helyes lett volna kimennem de egy tapottat sem bírtam  mozdulni.

-Mert... Nem tudom... olyan.. -mondta és az egyik kezét fejem mellé a falnak támasztotta mire már nem tudtam hátrálni, a hideg falhoz simultam teljesen és megcsapott a tömény alkohollalt telt lehellete. 

-Teljesen részeg vagy.. -mondtam és megpróbáltam kiszabadulni a csapdából. Úgyérzem magam mint mikor egy macska sarokba szorítja a remegő egeret.

-Az lehet... -mondta és emosolyodott édesen majd rátapadt az ajkaimra mire döbbenten ledermedtem és nem volt erőm nem voltam képes eltolni magamtól így viszonoztam a csókját szenvedélyes volt egy kis hévvel. 

Dave megfogta a derekam és tovább csókolt majd a polómat kezdte felrántani mire kapcsoltam és ellöktem magamtól. 

Nem bírok küzdeni ellene...

De mégis.. muszáj..

Lassan hátráltam és dobogó szívvel megsokszoroztam a lépteimet és kisiettem a szobából majd nagyot sóhajtva döltem neki a falnak ekkor Jeremy jött fel lassú léptekkel a lépcsőn valakit keresve.

-Hé, jól vagy? -sietett oda hozzám. -Nagyon vörös... az arcod... -tette hozzá.

-Ki kell mennem.. -hadartam el és a lépcsőn lesietve már a tömeg is özönlött ki Lucy hatására.

A ház előtt mélyen kifújtam a hideg levegőt majd egy bizonyos személy megállt mellettem..

-Melőtt bármit is hiszel, tisztázok veled valamit. -kezdte Matt.

-Hogy vagy képes kihasználni mások részegségét? -szegeztem fel a kérdést és szurós tekintettel rá pillantottam.

-Én csak tudattam vele hogy az enyém vagy ahogy az 3 éve is volt. -húzta gúnyos mosolyra a száját.

-Tudod hogy hívják az ilyeneket amilyen te is vagy? -emeltem fel a hangom.

-Hé, hé! Higgadj le szivi, Dave kezdett ki sajátítani téged én csak megvédtem azt ami az enyém. -kacsintott és az arcomhoz akart érni de elcsaptam a kezét. Mire ő sóhajtott és villantott egy mosolyt majd elindult a sötét éjszakába.

Másnap...

Dave kómásan lebotorkált a lépcsőn az utolsó lépcsőfoknál majdnem fel  is bukott. Idegesen néztem véigig az asztalnál ülve majd mire lassan leült velem szembe.

-Mit nézel úgy? -szólalt meg a tipikus "másnapos" hangon. 

-Semmire sem emlékszel?! -kérdeztem és oda toltam hozzá a pohár vízet. 

-Kéne? -vonta fel az egyik szemőldökét majd a szájához emelte a poharat. 

-Nem, jobb is hogy nem emlékszel... -kezdtem és zavarodottan felálltam az asztaltól. 

-Várj, várj most eszembe jutott valami. -tett úgy mintha gondokozna.

Kérdően és ijedten fordultam vissza és néztem rá.

-Csak vicceltem. -mosolygott gúnyosan. -Apáék tudnak már  a tegnapról? -tette hozzá és szintúgy felállt az asztaltól.

-Nem.. -morogtam el. 

-Kinőtted az "árulkodós" viselkedést? -kérdezte.

-Kiskorba mindenki árulkodik az más volt.. -mondtam.

-Pedig azt hittem megmaradt. -heccelt tovább.

-Dave! -emeltem fel a hangom.

Mire ő csak elnevette magát. 

-Amúgy tudom hogy nem jársz Jeremyvel. 

-Holnap jönnek apáék haza. -próbáltam terelni a szót.

-Ne tereld. -mondta feszülten.

-Majd még el kell mennünk vásárolni is az miatt. -folytattam.

-Hé! -kezdte és közelebb lépett hozzám. -Emlékszem hogy mi történt tegnap este. -tette hozzá. Feszülten és zavartan lepillantottam a földre majd már szinte úgy égett az arcom. 

-Mi a válaszod? -kérdezte farkasszemet nézve velem. 

-Milyen válasz? -nevettem el magam kínosan.  

-Mit érzel irántam? -kérdezte és az arca átváltott teljes komolyságba. 

"Adj egy esélyt, hogy megmutathassam, neked találtak ki engem."