Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

7.rész

-Mert bírlak. -ütött bele óvatosan a vàllamba széles mosollyal.

Ez igazán ledöbbentett. 

-Miért vágsz ilyen képet?-nézett rám.

Istenem.. miért nem lehetek szerelmes egy olyan srácba mint ő miért pont a báyám? Ez annyira megalázó..

-Milyen képet? -mosolygotam rá erre válaszul meg csipte az arcomat.

Felnevettem. Teljesen átkarolt és rámrakta az egész testsúlyát nekem dőlve, és így mentünk hazáig. Amikor már a ház kapuja előtt voltunk,  megölelt. Már öleltem volna vissza de egyszer csak egy kézt éreztem a pulcsim kapucniján hogy hátra ránt valaki. Majdnem megfulladtam de semmi gond:D Annyira nagy lendülettel húzott el hogy majdnem hátraestem, Dave-vel találtam szembe magam, és a  megvető pillantásaival. 

-Neked meg mi bajod ? -förmedtem rá. Megint egy szót sem szólt és szószerint belökdösött az ajtón aztán hátulról kikerült úgy hogy "levállalt".

-Most miért játszod a "rosszfiúsat?" -kiáltottam utána de válaszul becsapta az ajtót maga mögött. Esküszöm ha Dave-t egyszer megtudom érteni hogy mi baja van a valószínűsége akkora mintha holnap kapnék egy rendőr diplomát.. már ha van ilyen:D

*Telefon csörgés*

Én: Szia Lucy! 
L: Halii na miújság az én legjobb barátnőmmel?
É: Hát inkább hagyjuk. -nevettem fel és közben felültem a konyha pultra a lábamat ringattam a beszélgetésemet Dave zavarta meg azzal hogy bejött a konyhába és elkezdett csattogni.
L: Mi ez a nagy csattogás?
É: Dave.. -forgattam meg a szemem és közben Dave-re néztem remélve hogy abba hagyja. Hát nem így történt.

-Kivel beszélsz? -szólalt meg Dave.

É: Na most megyek majd holnap találkozunk.
L: Okés, sziaa.

-Lucyval. Beszéltem. -néztem a plafonra.

A csodálatos beszélgetésünket a csengő zavarta meg.

-Megyek kinyitom. -mondtam. Leugrottam a konyhapultról és azon tanakodva hogy ki jöhetett mert anyáék még az üzleti úton vannak.

-Hello Clary! Rég volt már. -kacsintott rám Nat.

Az ereimben megfagyott a vér, Nat még àltalànosba volt az egyik jó barátom.. azaz együtt is voltunk egy 4 hónapig. De ez már mind 3-4 éve volt..

Már nyitottam volna ki a számat de Nat magához húzott és megölelt. Nem tudtam rá reagálni semmit...

-Khm.. -àllt meg Dave a hátam mögött megfogta a kapucnim szintén és hátrahúzott Nat-től.

Tuti kapucni fétise van..

-Ki ez? -nézett rám felvont szemöldökkel.
-Egy volt osztàlytàrsam..
-Nem inkább azt akartad mondani hogy ex ? -mosolygott rám Nat.

-Pff.. -röhögte el magát Dave.
-Nem is tudtam hogy van valakid. -mondta Nat.
-Nekem nincs senkim.. Dave csak a bàtyàm.
-Akkor még van esélyem. -nyalta meg a szája szélét Nat.

-Na húzás! -csapta rá az ajtót Dave, de annyira hogy azt hittem kiszakad.

Tehetetlenül álltam és néztem hogy próbáltam megfejteni hogy mi a baja van de ő közelebb jött és megölelt. Magához szorított. A szívem hevesen dobogott. Sosem csinált ilyet.. minden porcikám bele remegett.

Másnap...

-Clary! Haladj már, esküszöm nem várlak meg! -orditott fel Dave.
-Egy pillanat! -gyorsan beledobàltam a táskámba a cuccokat és lefutottam a lépcsőn, Dave hozzám dobta a sisakot, felszàlltam a háta mögé és elindultunk.
A suli előtt leugrottam a motorról, a diákok mind halk suttogàsba merültek és én most kaptam észbe hogy Dave itt csókolt meg mindenki előtt.. és most annyi riválisom lehet mint az oroszok.

-Szerintem 2 hétnél tovább nem lesznek együtt. -röhögött fel egy lány a barátnőjével miközben elmentek mellettem a folyosón.

-Együtt? Kik? Mi ? -néztem magam elé. De hátulról Lucy belém karolt.
-Az egész suliba az a pletyka hogy jártok és most mindenki tippelget hogy meddig lesztek együtt. -mondta.
-Miii????! -mondtam hangosan erre mindenki felfigyelt.
-Halkan! -ràntotta meg a karom Lucy.
-De ez nem igaz és amúgy is ő csak szórakozott. -néztem lefelé.
-Miből gondolod? -nézett rám Lucy.