Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

40.rész: Megyek is!

Ha valóban így gondolod.. akkor legyen vége. -nyögtem ki ezeket a szavakat és teljesen úgy éreztem hogy a halálos ítéletemet írtam alá. Dave szemében megcsillant a fájdalom de mielőtt bármit szólhatott volna kisiettem a szobájából. Üres tekintettel vonultam be a szobámba, még a szemem sarkából megpillantottam anyát aki egy ruhás kosarat tartott a kezében és meglepett  arccal követte minden mozdulatomat. Hallottam hogy Dave még utánam kiabál és mire kisietett ő is megpillantotta anyát majd összezárta az ajkait és rezzenéstelen arccal vissza sétált a szobájába.
Keservesen dőltem hátra hanyatt az ágyon, és hatalmas síró görcs keringett bennem. 

Másnap...

Annyi biztos hogy szép látvány tárult elém mikor belenéztem a tükörbe, 4 óra alvással nem épp rendelkeztem egy üde, friss állapottal. Mikor elkészülődtem a lehető leggyorsabban rohantam le a lépcsőn hogy még csak véletlenül se kelljen látnom Dave-t. Anya  furcsán bámult rám, apa meg érdekelten olvasott egy újságot.

-Tegnap összevesztetek? -törte meg anya a csendet aminek hatására összeszorult a gyomrom és próbáltam  minden erőmet összeszedni hogy ne sírjam el magam. 

-Nem igazán.. -nyögtem ki de a végén elvékonyodott hangom ami nem tükrözött valami nagyfokú őszinteséget. Apa felnézett az újságból majd letette az asztalra és anyával mindketten amolyan "tudjuk hogy hazudsz" nézéssel fürkészték az arcom. Ha ez még nem lett volna elég Dave is sétált le a lépcsőn akivel összetalálkozott a tekintetem. Zavartan felpattantam az asztaltól és a folyosó felé vettem az irányt, irdatlanul szorítottam a kezemben lévő telefont és fülhallgatót. Kisiettem a házból majd bedugtam a fülest és próbáltam kizárni a körülöttem lévő külvilágot.

Dave odagurult mellém a a fekete motorjával és valamit mondott de nem értettem és még a hangerőt is feljebb vettem. Davenek eltorzult az arca majd leállította a motort és nagy lendülettel felém tartott. Megfogta a fülhallgatót és szó szerint kirángatta a fülemből majd a kezemből is. Torkomban dobogó szívvel és haragos tekintettel néztem rá. 

-Add vissza. -mordultam rá és próbáltam kivenni a kezéből a fülhallgatóm, de nem engedett. Így hátrébb léptem, nem akartam átlépni a magánszférát mert tudtam volna hogy akkor mi vár rám.  -Tudod mit?! Tartsd csak meg. De a tegnapit komolyan mondtam. -emeltem fel a hangom. 

-Valóban? Nekem nem úgy tűnik. -heccelődött Dave. -Csak nézz magadra. -vágta rá.

Elöntött a düh és összehúztam a szemöldököm majd szólásra nyitottam a szám. 

-Még akkor el kellett volna fogadnom Jeremy érzéseit! -kiáltottam rá amit ahogy kimondtam meg is bántam. 

-Igen?! Mégsem tetted, de csináld csak ahogy jónak látod, még van esélyed! Szaladj a kicseszett karjaiba! -ordított rám Dave. Az utca zaját mi jóval betöltöttük, és a járókelők kimeredt szemekkel mentek el mellettünk sőt még egy férfi feltűnően ki került minket.

-Megyek is! -förmedtem rá és hátat fordítottam neki majd elindultam. 

-Menj csak! -hallottam meg hogy Dave utánam kiabált és a gázra taposott majd a motorjával elszáguldott mellettem. Üveges szemmel bámultam előre majd erőteljesen megtöröltem mindkét szememet. A suli kapujánál már ott állt Lucy és Cass, az utóbbi karba tett kezekkel gondolkodott. Lucy odaszaladt hozzám és megölelt majd megsimította a hátam. 

-Esküszöm kibelezem és nem érdekel hogy Cass legjobb haverja. -dünnyögte Lucy, amire kissé elmosolyodtam mert elég vicces arckifejezést párosított hozzá. 

-Majd én kézbe veszem a dolgokat, ok? -kezdte Cass és rátette a kezét a vállamra. Jó érzés fogott el hogy ő is úgymond próbálja menteni a menthetetlent.