Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

27.rész: Kegyetlen érzés

-Nem megmondtam hogy nem érdekel? -mondta fagyos hangon és magához húzott majd hevesen megcsókolt.

Viszonoztam. 

Körülölelte a derekam és a nyakamat kezdte apró csokókkal hinteni, minden porcikám beleremegett. 

Hirtelen ajtózár kattanásra figyeltünk fel majd a szüleink léptek be.

-Megjöttünk! -mondta anya és felénk szegezte a tekintetét. 

 Ijedten oldalra fordítottam a fejem, szaporán vettem a levegőt majd épphogy sikerült eltolnom magamtól Dave-t de ígyis túlságosan közel voltunk egymáshoz. 

-Hát ti meg mit csináltok? -kérdezte anya meglepően. 

-É-Én.. -dadogtam. 

-Csak a kulcs. -vágta rá Dave nyugodtan és a fejem mellől leakasztotta a fogasról a kulcsot. Rémülten néztem bele a szemeibe mire ő zsebre tett kezekkel arrébb lépett és anyáékra nézett.

Majdnem lebuktunk...

Anyáék csomagokkal besétáltak a nappaliba majd beszélgetésbe kezdtek mi még mindig ott álltunk az előszobába. 

-Miért vágsz ilyen arcot? -kérdezte Dave egyik szemőldökét felvonva.

-Majdnem lebuktunk. -suttogtam. 

-Túl parázod. -mondta és homlokon puszilt majd a konyhába sétált.

Másnap...

Reggel fáradtan ébredtem majd elkészülődtem és Dave már a motornál várt. 

-Lassú vagy még mindig. -heccelt.

-Szerintem a körülményekhez képest nem igazán. Ki miatt is nem tudtam a fürdőbe menni? -kérdeztem. 

-Nem bántam volna ha bejössz. -húzta perverz mosolyra a száját. 

-Hogyne.. idióta. -dünnyögtem. -Arra nem gondolsz ha anyáék meglátják? -tettem hozzá.

-Nem. Elvégre egyszer úgyis megtudják. -válaszolta és a gázra taposott. 

A sulihoz érve Dave leparkolt majd leszálltunk a motorról és kérdően pillantott a felénk jövő igazgatóra. 

-Maguk! Kövessenek. -mondta arrogáns hangvétellel a nő. 

/igazgatói iroda/

-Megmagyaráznák a tegnapi, lógásukat? -kezdte feszülten az igazgató. 

Dave-re egymásra néztünk majd ő megelőzve engem, válaszolt. 

-Nem éppen. A  magyarázkodás nem az én terepem. -sóhajtott Dave. 

Ez most komoly?!

-Mit művelsz?! -suttogtam oda idegesen, mire ő megrántotta a vállát. 

-Magának aztán van bőr az arcán. -csikorgatta a fogait a nő.

-Mint minden normális embernek. -vágta rá Dave majd karba tette a kezeit. 

-El akarja hagyni ezt az iskolát?! -emelte fel a hangját a nő. -Behívatom a szüleidet! -csapkodta jöbbra-balra a dossziékat. 

-Most takarodjanak innen! -tette hozzá üvöltve. 

Gyors léptekbe kisétáltunk az irodából majd haragosan néztem Dave-re. 

-Megőrültél?! -sziszegtem a fogaim között.