Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

5.rész

-Hé nehéz vagy. -mondta Dave azután elröhögte magát.
-Ez nem vicces. -ütöttem bele a hátába.

Ahogy a sulihoz értünk ritka látvány fogadott az biztos. Gyors lepattantam a motorról és szembe találtam magam ezzel az Elizabeth nevű lánnyal. Annyira megijedtem, megint komolyan kéne egy nyugtató. A szemei csak úgy szikrát szórtak. Igazi démon. Nem túlzok.

-Hé! -bökött meg.

Igen.. neked is szia

-Te vagy Dave barátnője?
-Barátnő? Ez mégis miből gondolod? -biccentett oda Dave levéve a sisakját.
-Szóval igaz vagy nem?! -nézett lenéző pillantásokkal.

Elakadt a lélegzetem.. egy hang nem jött ki a torkomon.

-Szólalj már meg! -rángatózott és rinyált de nem egyedül addigra oda értek a "talpnyalói" is.
-Én... -kerestem a szavakat.
-Clary! -ordított Lucy a távolba.

Huhh nem is tudod de megmentettél Lucy.. -sóhajtottam.

-Siessünk. -fogta meg a karomat a suli kapu felé vezetve még egyszer visszanéztem Davere egyenesen találkozott a szemünk.

-Miért nem mondtad el? -húzott be a WC-be szinte örömébe.
-Mit? -néztem rá kérdően.
-Azt hogy szerelmes vagy a testvéredbe!!
-Mi? Ezt meg -
-Ezt meg honnan tudom? -egészítette ki a mondatom teljes izgatottsággal.
-Igen.. -bámultam a földet.
-Igazából már régóta gyanakodom. -kacsintott.
-De miért nem mondtad el nekem Clary? -tette hozzá.
-Hát mert féltem hogy mit fogsz mondani elvégre ő a testvérem.
-A féltestvéred. -javított ki.
Bólíntottam. Még mindig a földet bámulva.
-Becserkésző hadművelet megkezdődik! -sikítozott Lucy.
-Nem is ítélsz el?
-Dehogyis! -karolt belém.
-Köszönöm.. -szinte már szipogtam.

A titok többé már nem titok.

A nagy örömteli pillanatokba arra lettünk figyelmesek hogy kicsöngettek az első óráról, gyors ki spuriztunk a WC-ből és neki mentem Jeremynek. Igen éljen ez a nap. Egyre jobb.

-Jól vagy? -kérdezte.
-Igen. Bocs. -hajtottam le a fejem de elkapta a karom amire igazán meglepődtem.
-Tenned kéne valamit, ha már a barátnője vagy.
-Miről beszélsz?
Oda biccentett Dave felé aki azzal az Elizabethel röhögcsélt (?!)
-Miért segítesz nekem? -néztem Jeremy szemébe.
-Jófej lánynak tűnsz. -kacsintott azzal tovább ment a folysón észre sem vettem hogy Lucy szószerint vigyorog. Mndent hallott. A többi lány meg megállt a közelembe és lenéző pillantásokat szegezett rám meg suttogások minden fele. Éljen a középpont komolyan..

-Ti meg mit bàmultak?! -kiabàlt rá Lucy a tömegre.
Lucy kiàltàsàra tömeg felbomlott elég gyorsan. Eléggé befolyásos...

-Menjünk órára. -fogta meg a karom és mentünk a terembe.
-Minden oké? -kérdezte.
-Azt hiszem. -nyögtem ki.
-Nyugi mindjàrt vége a szakkörnek.

Ahogy kimondta ezt Lucy hirtelen kinyílt az ajtó és egy olyan ember lépett be akit most a legkevésbé se szerettem volna látni.

-Dave 30 perc késés!
-Még én is tudok számolni tanárnő. -mondta Dave azzal a mögöttem lévő padba ledobta magát és a tàskàjàt.
-Ne billegjen! Azt hiszi valami kocsmàba van?
-Hàt nem? -húzta fel a szemöldökét Dave és gúnyosan mosolygott.
-Kifelé! -mutatott az ajtóra a tanár.
-Ch. Élvezetes óra volt. -felpattant a padjàból és kiment az ajtón.

-Olyan menő uristen ugye? -sipàkozott egy lány és a termet egyre több suttogàs vihogàs töltötte be.

Dave és a népszerűség pfff...

Kicsöngettek.

-Ohh. -hirtelen csörgött a telóm. Anya hív.

-Szia. -szóltam bele a telefonba.
-Szia kicsim! Csak azt akartam mondani hogy még apukàddal egy pár napig távol leszünk. Addig is jó szórakozást Dave-vel!
-Anya most csak viccelsz ugye?!
-Nem miért viccelnék ilyennel?
-De Dave akkor még egy hàzi- majdnem elszóltam magam.
-Tessék?
-Semmi nem neked mondtam anya. -nevetek kínosan és néztem Lucyra segítség kérően.
-Jó napot Mrs.Clark! -ordított a telefonba Lucy. 
-Na akkor jó szórakozást! Szia anya. -azzal a mozdulattal gyors letettem és elhatározottságomba indultam megkeresni Davet.
-Na mi volt? Hova sietsz annyira? -szaladt utánam Lucy.
-Úgynézki pár napig ketten leszünk Davel..
-De ez jó! -ugrált örömébe Lucy mellettem.

Ahogy kiléptem az udvarra megláttam Jeremyt pár menő srác társaságába, rögtön feléjük vettem az irányt.

-Öhm..  
jól kezdem... megy ám a kommunikáció xD

-Jeremy beszélhetek veled? -ahogy ezt kinyögtem minden srác felém fordult nagy szemekkel néztek rám. Okéé nem ilyen reakcióra számítottam.