Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

14.rész: Egy hiba

Bocsánat hogy ilyen sokára jöttem az új résszel, csak voltak családi gondok, de már minden rendben van, ma kárpotlásul még egy részt felteszek.:)

Sharon: Ha bármilyen kapcsolatba bonyolódsz Dave-vel, garantálom hogy ki fog derülni a kis titkod.

Ideges pillantásokkal olvastam végig a sorokat, a lábam a földbe gyökerezett és Dave-re néztem aki előttem sétált és közben szívta a cigarettàt. 

Mégis mit hittem? 

Hogy lettem képes beleszeretni a bátyámba?

Tudod mi van köztünk Dave?

Egy hatalmas nagy óceán és egyre csak nagyobb és nagyobb lesz.

Mert ez így van rendjén.

Megtorpanva álldogáltam még mindig ledermedve a telefonom bámulva majd mire Dave hátranézett gyors belecsúsztattam a zsebembe mintha semmi sem történt volna.

-Jössz ma még? -kérdezte és átdobta a szomszéd kerítésén a cigi csikket. 

Tipikus ő..

Az egész hazavezető utat némán tettük meg, mindketten a gondolatainkba süllyedtünk már ha legalábbis Davenak vannak gondolatai..

A bejárati ajtót magunk után csukva anya és apa ott ült a kanapén és haragos tekintettel figyeltek minket.

Egy pillanatra megfagyott bennem a vér..

-Miért vágtok ilyen képet? -szólalt fel Dave és ledobta a táskáját majd a hűtőben keresgélni kezdett egy doboz sört.

-Megtisztelnél minket azzal Dave hogy idejössz? -förmedt rá apa.

-Én itt vagyok. -vizslatta tovább a hütő belsejét. 

-Dave! -szólt rá anyám. 

Dave komolytalan arccal bevágta a hűtő ajtót  majd felrakta az alkarjait a pultra és úgy figylte őket.

-Hallgatom. -mondta és kissé gúny hallatszódott a hangjába. Én még mindig földbe gyökerezett lábakkal álltam a folyosó közepén.

-Clary... -nézett anya aggódóan a szemembe. 

-Szeretném ha helyt tudnál állni itthon. Egy hosszabb időről van szó... 

-Mi a baj anya..?

Anya felállt megfogta a karom és kihúzott a folyosóra majd szomorúan a szemembe nézett.

-Apád nincs jól.. emiatt el kell utaznunk hosszabb kivizsgálásokra.. 

-Anya... Dave tud róla? 

Könnyes szemmel bólíntott. 

-Szeretném ha beszélnél Dave-vel mert nagyon önzően viselkedik vele. -mondta.

-Ne aggódj.. -mondtam és megöleltem. 

Mikor már mentünk volna vissza a nappaliba, kiabálásokat hallottunk és anya gyorsan visszasietett a nappaliba majd én is utána. 

-SZERETNÉM HA EMBER LENNE BELŐLED! -ordibálta apa.

-NEKED MINDENBE BELE KELL DUMÁLNOD?! -ordított vissza Dave és erőszakosan indult meg apa felé. Gyors apa elé futottam mire ő hirtelen megállt és ökölbe szorított kezekkel felsétált a szobájába. 

Anya szomorúan bólíntott egyet jelezve hogy menjek Dave után, halk lépésekkel felsétáltam a lépcsőn és remegő kézzel nyitottam le a kilincset.

Sosem láttam még ennyire idegesnek...

-Dave. -mondtam de nem fordult meg ököllel támaszkodott a falba. Mire én lassú lépésekkel valamilyen érzelemtől vezérelve megöleltem szorosan hátulról. 

-Eressz el. -förmedt rám. -Ha ezt csinálod nem fogom tudni magam visszafogni. -tette hozzá.

Szónélkül hátrébb léptem.

-Miért viselkedsz így vele? -kérdeztem, apára utalva. 

-Hogy miért?! Te most komolyan megkérdezed? -fordult meg és kínosan elnevette magát. 

-Valamilyen krónikus betesége van.. neked tényleg nincs bűntudatod? 

-Akarod tudni a választ? Nincs. Miért lenne?! Nem miattam krónikus beteg. -vágta oda hozzám. 

-Miért veszel mindent félvállról?! -emeltem meg kissé a hangom. 

-Te meg mit védezmezed őt, nem is tőrödött veled! Elhagyott téged az anyáddal az élen most meg vissza kuncsrogta magát. -még jobban ökölbe szorította a kezeit. 

Lepillantottam a földre, ugyanis igaza van valamilyen szinten valóba így történt de mégis csak az apám.

-Most már érted?! -förmedt rám.

-Hogyne érteném.. -mosolydtam el szarkasztikusan és kisétáltam Dave szobájából. 

Másnap...

Reggel 7:00-kor telefon hívásra keltem, bágyadtan nyúltam az éjjeli szekrényen lévő telefonért.

Jeremy.

Én: Igen? Miért hívsz ilyen korán?
J: Dave valami hülyeséget akar csinálni, nagyon nem önmagaként viselkedik. 
É: Tessék?! -ugrottam ki az ágyból.
J: A házatok előtt várlak. -mondta én meg ledobtam a telefont az ágyra és sebesen a fürdő felé vettem az irányt hogy rendbe tegyem magam.

Gyors kisiettem az utcára még a bejárati ajtót is nyitva hagytam és szaporán vettem a levegőt miközben a kezem a térdeimre támasztottam. 

-Rendben vagy? -kezdte Jeremy, és rátette a kezét a vállamra. 

-Hol van? -nyögtem ki. 

Jeremy megragadta a csuklóm és pár utca elhagyása után egy bulizó helyhez értünk, tele sötétebb és sötétebb emberekkel besétáltunk, a zene már fülsíkító volt számomra és csak az járt a szemem előtt hogy találjam meg Dave-t. 

-Nemrég összeverekedett egy kigyúrt csávóval. -kezdte Jeremy, de alig bírtam belőle kiszűrni valamit ugyanis a zene miatt bárhogyis koncentráltam a "verekedés" szón kívül nem értettem semmit de ez épp elég volt. 

Jeremy szorosan a csuklómnál fogva húzott  maga után, mindenki nyomult egymásra így elég nehéz volt átférkőzni a tömeg nagy részén. Mire beljebb értünk ahol egy kanapé volt ott volt Dave és egy idegen szőke hajú lánnyal falták egymást.  A látványtól ledermedtem és Jeremy is megtorpant. 

-Verekedés? Nekem úgy tűnik hogy elég jól van. -nyögtem ki Jeremyre nézve.

A szívem szétszakad? De magam se értem hogy miért? Hisz ő a bátyám és.. ez ..

Kerestem a mentségeimet de könny gyűlt a szemembe mire Dave elvállt attól a lánytól és találkozott vele a tekintetem. Kirántottam a kezem Jeremy keze közül és ökölbeszorított kezekkel a kijárat felé indultam közben egyik kezemmel erősen megtöröltem a szemem.

"Bármilyen szétválás szomorúságot okoz, mert nem így terveztük, nem így képzeltük az életünket."