Szerelmes vagyok a féltestvérembe [SZÜNETEL]

31.rész: Fogadás

Fekete boxerben és egy kissé elnyúlt poló volt rajta, majd megtámaszkodott az ajtófélfának. 

Pár perc várakozás után besétált, majd lefeküdt mellém mire én kérdően pillantottam rá.

-Nem zavartatod magad, igaz? -vontam fel az egyik szemöldököm.

-Kéne? -vigyorodott el. 

-Menj el. -vágtam rá. 

-Már késő. -mondta drámaiasan. 

-Nem tudom neked hogy tetszene hogyha netán Jeremyvel csókoloznák. -mondtam némi haraggal, aminek hatására rögtön letörlődött a vigyor az arcáról.

-Hallod miket mondasz? -vonta a fel az egyik szemőldökét feszülten.

-Legalább már megvan mivel zsarolhatlak. -lapult meg a szám sarkába a gúnyos mosoly. 

-Bolond. -mondta fenyegetően és megpöckölte a homlokom. 

-Áh. -emeltem fel a hangom és az egyik kezemet a homlokomhoz emeltem, majd értetlenül néztem rá. Dave elnevette magát. Sosem láttam még így. Sosem láttam még ezt az énjét. Lehet hogy a "rossz fiús" külső mögött egy jófej, vicces srác bújkál. 

Elfordultam a másik oldalra, így háttal voltam neki. Reméltem hogy veszi a jelet és elmegy a saját szobájába de nem így történt. Szorosan magához húzott és átkarolta a derekam, aminek  hála elfogott ez a tipikus "pillangó érzés".

-Ha apáék itt látnak minket, majd mondom azt hogy leckét csináltunk. -dünnyögte.

-Te és a lecke? -kérdeztem hihetetlenül. Még az órák sem érdeklik nem hogy a házifeladatok.

-Akkor mást csináltunk. -húzta perverz mosolyra a száját. A kijelentését figyelmen kivül hagytam majd lehunytam a szemem, és magával húzott az álom.

Másnap...

Reggel már Dave nem feküdt mellettem, így besiettem a fürdőbe majd elkészülődtem. Lesiettem a lépcsőn majd finom pirítós illata csapott meg.

-Szia anya. -köszöntem majd megöleltem, levettem a tányérról a pirítóst majd se perc alatt elpusztítottam.

-Egyél sokat. -bíztatott anya. 

-Nem vagyok annyira éhes. Dave? -csúszott ki a számon.

-Már elment. Ami elég meglepő. -tanakodott magában. Gyors elköszöntem tőle majd felkaptam a táskám és elindultam. 

-Siess, siess! -kiabált Lucy felém. 

-Mi? Miért? -kérdeztem.

-Vajon miért? Tesivel kezdünk, és ha elkésünk tudod mi vár ránk. -nézett riadt tekintettel. Az öltözőbe beérve megláttam hogy Elizabeth egyik "talpnyalója" keservesen sír, míg azok ketten meg vigasztalják. Azt hiszem az a lány az, aki Jeremyt kedveli. Ahogy átöltöztünk és mentem volna ki az öltözőből Lucyval, utánam szólt Elizabeth síró barátnője. 

-B-Beszélhetnénk? -szipogta majd Elizabeth felállt onnan és lenézően pillantott rám. Bólintottam majd leültem mellé.

-Jeremy... ki.. kikosarazott, és.. -hüppögte de nem tudta befejezni mert a tesi tanár sípolt egy hangosat és ezt már mindenki tudta mit jelent. Gyorsan kisiettünk az öltözőből és a tanár mindenkit tessékelt be a tornaterembe. 10 bevezető kört futottunk, majd elrendelte a tanár hogy álljunk párba. Cass abba a pillanatban elhúzta magával Lucyt majd Dave lazán oda sétált hozzá. Ez biztos előre megvolt beszélve. Kétségtelen.

-Akkor. -csapta össze a tenyerét a Tanár Úr. -Felülés felmérés, ami időre megy. -mondta. Mindenki helyet foglalt a szőnyegen és aki felülést csinálta, addig a 'párja' megfogta a lábát. Hezitálva megfogtam Davenek a lábát majd leszegztem a tekintetem, elsőként homorítást csinált így én kérdően néztem rá ugyanis nem ez a feladat.

-Üllj fel rendesen. -mondtam. 

-Nem fogod megbánni? -kérdezte és ott lapult a szája sarkába a mosoly. 

-Miért bánnám m..-kezdtem értetlenül de váratlanul felült és az arcunk között pár centi volt majd mélyen belenézett a szemembe. Nem siette el. Újra hátrafeküdt majd mikor mégegyszer felült még közelebb volt, és a számra pillantott majd újra a szemembe.

-Dave! Nem zavar hogy időre megy a feladat? -háborodott fel a tanár. 

-Nem. -nézett rá a tanárra, aztán újra rám pillantott.

-Hihetetlen ez a kölyök! -harsant fel mérgesen a tanár. -Idő lejárt, mostmár szabad foglalkozás van ahogy ígértem. -jelentette ki a tanár. Felugrottam a földről majd Lucyt megpillantottam aki futva jött oda hozzám.

-Na, kibékültetek? -kérdezte Lucy vidáman (?)

-Öhm.. nem igazán.. -feleltem. 

-Háh! Én nyertem a fogadást, Cass! -ordított oda a fiúnak. 

-Ojj..úgynézki akkor túlbecsültem Dave-t. -nevetett fel Cass.

-Azt nem hinném. -mosolygott gúnyosan Dave. A fiúk elmentek focizni míg én értetlenül pillantgattam hol rájuk hol pedig Lucyra.

-Ti most komolyan fogadtatok? -kérdeztem Lucyt aki megbabonázva bámulta Casst.

-Ja, igen. Arra hogy kibékültetek-e már. -mondta és diadalmasan mosolygott. -Igazából azt hittem hogy eveszítem a fogadást, mert nagyon elmélyülten bámultátok egymást. -nyújtotta el a szó végét. 

-Hát.. -erre nem igazán tudtam mit mondani. 

-És tessék már tiszta vörös az arcod. -harsant fel Lucy nevetve. 

-Ssh! Ne kiabálj! -fogtam be a száját az egyik kezemmel mivel mindenki tekintete felénk szegeződött. 

A tesi óra végén, gyors átöltöztünk és Elizabeth síró barátnőjére pillantottam aki viszonylaag már jobban volt. Bármennyire is nem kedvelem Elizabethet meg a barátnőit akkor is sajnáltam, rossz valakit sírni látni pláne ha egy fiú utasítja el. Lucy belém karolt majd épphogy leültünk megszólalt a becsengő, kicsit elhúztuk az időt tesi után. 

Rettentő mérgesen lépett be az osztályfőnökünk és felénk szegezte a tekintetét, elsőnek azt hittem hogy rám haragszik ennyire és amolyan "nem akarsz valamit mondani" nézéssel pillantgatott felém. Aminek hatására kicsit beparáltam és kattogott az agyam hogy mit csinálhattam amiért ilyen dühös az osztályfőnökünk. Főleg hogy a vezetékneve a nőnek 'Angyal' és ha ez még nem elég, alapján nagyon türelmes ember és nehéz nála kihúzni a gyufát.

-Dave már megint mit csinálsz?! Tedd le a lábad az asztalról! -kiáltotta el magát majd Dave unott fejet vágva lepakolta a lábait. 

-Annyi panasz érkezett rád. -dörzsölte meg az orrnyergét. -Miért vagy ilyen mostanság?-akadt ki.

-Tanárnő, biztos szerelmes! -harsant fel Cass és rácsapott az asztalra majd vigyorogva körbe nézett hogy a többiek is lenyugtázzák ezt a fantasztikus beszólását.

-Pontosan. -vágta rá Dave, és hátrafordult majd lepacsizott Cassel.

-Köszönjük szépen ezt az értelmes hozzászólást Cass. -mondta az osztályfőnök durcásan.

-Nagyon szívesen. De most mérgesnek tetszik rám? -vonta fel az egyik szemöldökét Cass gúnyosan vigyorogva. Jeremy a szájához emelte a tekintetét és alig bírta vissza fogni az nevetését úgy rázkódott a válla. Le sem tagadhatná hogy ő is a "baljós hármas" tagja. Bevallom azért én is elmosolyodtam ezen. 

-Szerinted Cass? -válaszolta az osztályfőnökünk és rá az arckifejezése nagyon árulkodott hogy alig bírja visszafogni a dühét.

-Tanárnő, csak adja ki. -mondta drámaisan Cass. -Sőt ne.... Vegyen mély levegőt. Tudja. -tette hozzá és vett egy nagy lélegzetet majd azt kifújta. Itt eltört a mécses. Az egész osztály majd kipukadt a nevetéstől. Angyal tanárnő idegesen összeszorította a száját majd felkapta a naplónkat és kisietett az osztályteremből.

-Hogy lehettél ekkora gyökér? -fordult Dave hátra röhögve Casshez és megdobta egy papír galacsinnal. 

-Te... besz..beszélsz? -nevetett megállás nélkül Cass, szinte már alig kapott levegőt. Lucy felvonta az egyik szemőldökét majd hátba ütötte Casst mert úgynézki majdnem "megfulladt" a saját röhögésétől.