Betakaróztam aztán lehunytam szemeim és lassan elaludtam.
Reggel megint az ébresztőm hangjára keltem. Sóhajtva nyomtam ki azt, aztán másztam ki az ágyamból és indultam a fürdőbe. Egyből a csaphoz léptem és hideg vízzel arcot mostam. Megmostam fogaimat, amit nem tudom miért tettem, mert még reggelizek is, de mindegy. Lágyan kisminkeltem magam, ami alapozóból, korrektorból, szempillaspirálból és egy matt rúzsból állt. Aztán a szobámba sétáltam, ahol felöltöztem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Fiam szobájába sétáltam és halkan benyitottam. A két fiú még aludt. Mosolyogva néztem őket, aztán Milan-hoz léptem és végig simítottam arcán, mire hosszú pillái megrebbentek, majd kinyitotta szemeit.
-Jó reggelt Milan!-mosolyogtam rá.
-Jó reggelt mami!-ült fel az ágyában.
-Hogy aludtál?-guggoltam le Stegen-hez.
-Jól. Azt álmodtam, hogy te és Marc bácsi pusziszkodtok.-mondta, mire lefagytam. Lassan nyúltam Marc arca felé és simítottam meg.
-Marc kelni kell!-suttogtam, mire a kapus morogva fordult a másik oldalára.-Gyerünk Marc!-rázogattam meg a vállát.
-Ébren vagyok.-morogta.
-Remek, van öt perced felkelni és tíz perced elkészülni.-álltam fel és Milan-t felemelve sétáltam a fürdőbe.
Milan-t a mosdókagylóra ültettem, majd a fogkeféjére nyomtam fogkrémet és a fiam kezébe nyomtam. Ekkor nyílt az ajtó és Marc lépett be. Arcán lehetett látni, hogy még fáradt. Egyből a csaphoz lépett és arcot mosott. Mikor Milan végzett lemostam a fogkeféjéből a benne ragadt fogkrémet, aztán a polchoz léptem, ahová tegnap este kikészítettem a ruháját. Átöltöztettem fiamat, aztán felemeltem.
-Siess!-néztem Marc-ra, aki bólintott. Kijöttem a fürdőből és a konyhába mentem.
Milan-t a pultra ültettem, majd neki láttam a reggelinek.
-Képzeld mami, mikor éjjel bejöttél hozzánk, csak eljátszottuk, hogy alszunk!-nevetett fel Milan. Felkaptam a fejem és nagy szemekkel néztem Milan-ra.
-Átvertetek...-nevettem fel kínosan. Milan mosolyogva nézett engem, míg én elástam magam mélyen a föld alá. Megcsináltam a reggelit Milan-nak, majd fiamat a helyére ültettem.
Elé raktam egy tányért és arra ráraktam fiam meleg szendvicsét. Milan egyből enni kezdett, míg én csináltam a reggelit magamnak és Marc-nak. Ekkor két kéz fonódott a derekamra.
-Tudod, mikor megpusziltál nem aludtam.-suttogta fülembe.
-Nem tudom, miről beszélsz!-tagadtam, majd átfordítottam a bacont a másik oldalára.
-Oh, Liese ne tagadd!-nyomott csókot nyakamra, mire gerincemen kellemes borzongás futott végig.
-Inkább teríts meg!-morogtam.
-Rendben anyuci.-mondta, mint egy öt éves, majd elengedett és a szekrényhez lépett, ahonnan kivett két tányért, aztán a fiókból két villát.
Az asztalra rakta, aztán leült. Megsütöttem a tükör tojásokat és a baconöket. Levettem a serpenyőt a tűzhelyről és Stegen-hez léptem. Két bacont és egy tojást a tányérjára raktam. Magamnak is ennyit szedtem. A szekrényből még kivettem három poharat. Az egyikbe tettem szívószálat és töltöttem bele barack levet. Egyet-egyet a két fiú elé raktam a harmadikat pedig az enyém elé raktam. Leültem a helyemre és enni kezdtem.
-Hogy aludtatok?-kérdeztem.
-Jól.-kacsintott Marc, mire megforgattam szemeimet.
Miután mindenki elfogyasztotta reggelijét, a tányérokat és az evőeszközöket a mosogatógépbe tettem és elindítottam a gépet. A két fiú megvárt engem. Aztán az előszobába mentünk, ahol Milam-t felöltöztettem, míg Marc is ezt tette. Felvettem a bordó farmer kabátom és a fehér, rövid szárú Convers-zem.
Stegen felemelte Milan-t, aki egyből szorosan bújt a kapushoz. Kinyitottam az ajtót, mire Marc egyből kilépett rajta, én is ezt tettem, de visszafordultam az ajtóhoz és bezártam. Marc és Milan már a liftnél volt. Odamentem hozzájuk, mire a kapus megfogta a kezem. Hatalmas kezeivel szorosan fogta az én kicsijeimet. Beszálltunk a liftbe és lementünk a földszintre. Mikor kinyílt az ajtó Marc előre engedett, de mikor ő is kijött megfogta a kezem. Így sétáltunk ki az épületből egészen a kocsimig, ahol a focista elengedte a kezem, mire én kinyitottam az autót. Marc kinyitotta a hátsó ajtót és beültette Milan-t. Én a vezető ülésbe ültem be, míg a kapus az anyós ülést foglalta el. Beindítottam a járművet és kigurultam a parkolóból és elindultam Milan ovijához.
Fél órával később már meg is álltam az óvóda előtt. Leállítottam a kocsit, mire Stegen egyből kiszállt. Én is ezt tettem, de a fiam már Marc kezében volt. A focista egyből megfogta a kezem és elindult be. Milan csoportja előtt megálltunk. Bekopogtam, mire pár pillanattal később nyílt az ajtó.
-Jó reggelt!-mosolygott Amilia, Milan óvó nénije.
-Szia!-tettem én is ezt.
-Már kezdtem hiányolni Milan-t!-kuncogott. Marc lerakta a fiát, aki egyből befutott a csoportba. Amilia szeme egyből a kapusra terelődött.-Nem is tudtam, hogy elmondtad neki!-mosolygott még jobban.
-Mi?-kérdezte értetlenkedve Marc.
-Semmi! Induljunk!-fogtam meg a kapus kezét és elindultam ki. Marc nem is ellenkezett, sőt meg se szólalva jött utánam. Kisétáltunk az épületből és a kocsimhoz mentünk. Beültem a vezető ülés, míg a focista mellém.
-Elviszel edzésre?-kérdezte.
-Persze, hogy elviszlek!-indítottam be a kocsit. Megfordultam a kocsival és elindultam, amerre Stegen navigált. Háromnegyed óra múlva megálltam a stadion előtt. El is felejtettem, hogy itt edzenek e mellett.-Várj a táskád!-néztem a kapusra.
-Milyen táska? Liese itt kapjuk meg az edzős ruhát!-értetlenkedett.
-Ja.-mondtam. Stegen kikapcsolta az övét, de nem szállt ki.
-Nincs kedvetek nálam aludni Milan-nal?-kérdezte.
-Marc nem fogadhatom el a meghívásod!-mondtam
-Kérlek Liese! Milan biztos örülne neki!-mondta.
-Jó.-motyogtam.
Marc rám mosolygott, majd kinyitotta az ajtót, de mielőtt elment volna visszahajolt és egy puszit nyomott arcomra. Kihajolt az autóból és becsukta az ajtót. Kihajtottam a parkolóból és munkahelyem felé vettem az irányt. Öt perccel később, már kávézó előtt parkoltam. Kiszálltam a kocsiból és bementem a munkahelyemre, ahol barátnőm már vigyorogva várt. A pult mögé mentem, ahonnan kivettem a kötényem és felvettem aztán megkötöttem.
-El se hiszem, hogy Stegen nálad aludt!-mondta.
-Mi van? Ezt honnan tudod?-akadtam ki.
-Minden újság ezen csámcsog!-kortyolt bele narancs levébe, amit minden reggel elfogyaszt. Még beszélgettünk egy ideig, aztán elkezdődött a munka időnk.
Délután egykor lejárt az időm. Ekkor nyílt az ajtót, amit a felette lévő csengő jelzett. Felkaptam a fejem és az éppen belépő szőke hajú lányt kezdtem vizslatni. A pulthoz lépett és egy mű mosollyal rám mosolygott.
-Te vagy Liese Schmidt?-kérdezte.
-Öhm...igen?-válaszoltam.
-Daniela Jehle vagyok!-mutatkozott be.-Csak szólni akarok neked, hogy Marc boldog nélküled és ha még egyszer meglátlak Stegen közelébe kiderül a kis titkod!-mondta, majd a haját hátra dobva sétált ki.
