Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)

65.

Egyik pillanatról a másikra, a védő a falnak lökött, majd ajkaival az enyémre tapadt. 

Mats eszeveszett tempóban csókolt. Fejemet elvesztve csókoltam vissza. Kezeimmel a focista hajába túrtam. Puha tincsei csikizték ujjaimat. A védő csókunkba mosolygott. Csókolózásunkat, azonban megzavarta valami. Telefonom hangos csörgés töltötte be az eddig csendes lakást. Mats nem igazán akart elengedni, így én vetettem véget csókunknak. Előhúztam a készüléket a farzsebemből, és a képernyőre pillantva Marc nevét láttam meg. Egyből rányomtam a zöld gombra, és a fülemhez emeltem a készüléket. 

-Szia!-köszöntem bele.

-Szia Liese! Minden rendben van, megérkeztél már?-érdeklődött.

-Igen, megérkeztem. Minden rendben van, Marc!-mondtam. A védő megforgatta szemeit, mire csúnyán néztem rá. Háttal fordultam neki.-Veletek minden rendben?-kérdeztem.

-Igen, velünk is, legalábbis velem minden rendben. Milan-ért most megyek a oviba.-hangján hallani lehetett, hogy mosolyog. Ekkor két kéz kúszott a derekamra, majd Mats meleg ajkait éreztem meg nyakamon. Alsó ajkamba haraptam, nehogy felnyögjek.-Rendben. Most mennem kell, vigyázzatok magatokra! Szia!-válaszát meg se várva nyomtam ki a telefont. Ahogy Mats megszívta nyakamon a vékony bőrréteget, halk sóhaj hagyta el a számat. 

-Az őrületbe kergetsz.-suttogta Mats a fülembe. Hátulról hozzám simult. Ám, ekkor az agyam kapcsolt.

-Nem, Mats! Ezt nem szabad!-elléptem tőle. 

-Te, most szórakozol velem, Liese?-kérdezte Mats.-Az előbb még visszacsókoltál, most pedig annyiban hagynád a dolgot?-értetlenkedett a focista. Bevallom Mats még mindig kiválóan csókol, de nekem ott van Marc és Milan. Inkább nem válaszoltam neki, hanem beljebb lépkedtem a lakásban. Érdeklődve néztem körbe. Még mindig a fekete és fehér szín dominált.

A nappaliban álltam. A falakon lévő képeket kezdtem tanulmányozni. Mindegyik valamilyen boldog eseményt ábrázolt. Egy képet, viszont nem értettem. Mats volt rajta, kezében egy bepólyázott baba, sőt inkább csecsemő. 

-Nem vagy éhes?-hallottam meg a védő hangját. Megfordultam, és csak ekkor vettem észre, hogy milyen közel áll hozzám. Pár centi választhatott el minket. 

-De, már régen reggeliztem.-mondtam. 

-Gyere, összedobok valami ebédet.-fordult nekem háttal, majd elindult kifele a nappaliból. Utána mentem. A konyhába mentünk. Míg Mats a hűtőben kutakodott, addig én felültem a pultra. 

A focista kivette a sajtot a hűtőből, majd a bejárattal szemben lévő ajtóhoz lépett. Kinyitotta azt, és kiderült, hogy az a kamra. Mats beljebb ment egy kicsit, majd kezében egy zacskó tésztával, és négy fej vörös hagymával lépett ki onnan. 

-Mit készítesz?-érdeklődtem. 

-Spaetzle-t.-adta a választ. 

-A kedvencem!-mosolyogtam rá, mire az ő arcára is mosoly ült.-Segíthetek?-másztam le a pultról.

-Nem kell, én vagyok a házigazda, szóval én csinálom az ebédet!-jelentette ki. 

A focista kivett egy lábost az egyik szekrényből, majd vizet töltött bele. Bekapcsolta az elektromos lapot, majd rátette az edényt. Elővette egy vágódeszkát, és egy kést. Megpucolta  a hagymát, aztán feldarabolta azt. Kivett egy magas falú serpenyőt, amit szintén feltett az elektromos lapra, és olajat öntött bele. Mikor az olaj megmelegedett, beleöntötte a hagymát. A víz felforrt, így a zacskó tésztát belerakta. Egy fakanállal kezdte kevergetni a hagymát, nehogy odaégjen. Érdeklődve figyeltem, ahogy a focista ebédet készít. Mikor a tészta, és a hagyma is kész lett. Leszűrte a tésztát, majd a lábosba beleöntötte a hagymát. Összekeverte, aztán gyorsan reszelt sajtot. 

-Elővennél két tányért, ott van a szekrényben.-mutatott az egyik konyhai szekrényre, mire lemásztam a pultól, és elővettem két tányért. Mats felhúzta zöld sütőkesztyűét, majd megfogta a lábost, és elindult kifele. Szorosan mögötte lépkedtem. Izmos háta még a pólóján át is látszott. A kis étkező asztalhoz mentünk, ami a konyha és a nappali között helyezkedett el. Vagyis egyik se volt zárt helység. Mats letette a lábost, mire én is leraktam a két tányért. A focista visszaszaladt a konyhába két villáért. Mikor visszaért, letette azokat az asztalra.-Szedj csak.-mosolygott rám. 

Elvettem a tészta szedőt, majd szedtem a tányéromba  gőzölgő ételből. Rakta rá a sajtból, ami hamar szét is olvadt rajta. Mats is szedett, és ő is megszórta sajttal az adagját. 

-Jó étvágyat!-mosolyogtam rá.

-Neked is!-ismételte meg tettem. 

Az ebéd hamar elfogyott, ami után segítettem Mats-nek kipakolni a konyhába. A focista a koszos edényeket a mosogatóba tette, majd mosogatni kezdett. Én újra elfoglaltam a pultot, majd a focistát kezdtem nézni. Egy idő után szemeimet lejjebb vezettem. Ám, pár pillanattal később, megszólalt. 

-Te a fenekemet bámulod?nézett rám válla fölött, mire arcom pírba szökött.

-Én? Dehogyis!-mondtam. Mats elzárta a vizet, majd vizes kezét megtörölte. Hozzám lépett, és két lábam közé furakodott. Kezei derekamra kúsztak, míg én a sajátjaimat a hajába vezettem. A fekete tincsek újra csikizni kezdték ujjaimat. Homlokát az enyémnek döntötte. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.

-Mondtam már, hogy neked vannak a világon a legszebb szemeid?-suttogta. Arcom, ha lehetett még jobban elpirosodott. Tekintetemet rózsaszín ajkaira vetettem, mire Mats megcsókolt. Ujjaimmal lágyan meghúztam fürtjeit, mire csókunkba morgott. Ajkaink vad táncot leejtettek egymással. A focista kezével végig simított combomon, mire gerincemen végig futott a hideg.-Akarlak!-nyögte csókunkba.