Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)

31.

"A párnámra hajtottam a fejem és behunytam szemeimet, mire lassan elnyomott az álom."

Reggel szerencsére nem kellett az idegesítő ébresztőm hangjára kelnem. Mikor kinyitottam szemeimet és felültem az ágyamon, az orrom megcsapta valaminek az illata. Kimásztam az ágyból és lesétáltam a konyhába, ahol elég jó látvány fogadott' ugaynis Mats éppen amerikai palacsintát sütött, testét mindössze egy boxer takarta. Hát be kell valjam elviselném ezt a látványt minden reggel. Egy ideje figyeltem, amit Hummels művel, mikor megfordult és meglátott engem. Barna szemeivel méllyen nézett az enyémbe. Arcom egyből felvette a piros színt.

-Jó reggelt!-köszöntem.

-Jó reggelt Liese!-mosolygott rám.-Mióta állsz ott?-kérdezte.

-Olyan öt perce.-válaszoltam.

-Szóval öt prce csak a hátamat nézed?-mosolygott féloldalasan.

-Igen.-motyogtam.

-Nyugi, nem baj.-kacsintott rám. Visszafordult a tűzhely felé én pedig mellé sétáltam.

-Hm...palacsinta.-állapítottam meg.-Neked szabad ilyet enni?-kérdeztem.

-Persze. Nem folyton palacsintát eszek. Nyugi párszor megengedhetem magamnak!-mondta.

-Hát jó.-vontam vállat.

-Ébreszd fel Milan-t és együnk.-mondta.

-Megyek.-sétáltam vissza az emeletre. Milan szobájához mentem és benyitottam. Kisfiam a földön ülve játszott kis autóival.

-Szia anya!-köszönt vidáman.

-Szia kincsem.-mosolyogtam rá.-Mats csinált reggelit. Gyere menjünk le reggelizni.-mondtam. Milan felállt a padlóról és kezeit felém nyújtotta. Felemeltem fiam és kisétáltunk a szobából. Lementünk a lépcsőkön és az étkezőbe mentünk, ahol Mats már az asztalnál ült.

-Szia Mats bácsi.-mosolygott rá.

-Szia Milan.-ismétélte meg kisfiam tettét. Leültettem Milan-t a helyére. Mats egyből tett pár palacsintát fiam elé, aki ezket megkente a palacsintákat Nutellá-val, majd hozzá látott.-Te jössz.-mondta Mats. Elvettem pár palacsintát és a tetejéről csoki öntetet folyattam le. Elvettem a tányér mellől a villám és enni kezdtem. Mats is vett magának pár palacsintát és enni kezdett.

Miután mindannyian megreggeliztünk Mats segített összepekolni, sőt most ő mosogatott. Én elpakoltam a palacsintát, majd a nappaliba mentem, ahol összecsuktam a kanapét, majd odatelepdtem ölemben a lap topommal. Keresgélni kezdtem Milan-nak ovit. Mikor megtaláltam a nekem tetszőt felhívtam őket és megbeszéltük, hogy hétfőn beirathatom Milan-t. Felálltam a kanapéról és fiam keresésére indultam. Mivel a házban nem voltak kimentem a kertbe, ahol rájuk leltem. Éppen fociztak a füves részen.

-Anya ha jó idő lesz, majd medencézhetünk?-kérdezte Milan.

-Persze kincsem.-mosolyogtam rá.

-Amúgy Liese nem is tudtam, hogy Thomas a szomszédod.-mondta Mats.

-Milyen Thomas?-értetlenkedtem.

-Thomas Müller. Ő is a Bayern-ben játszik.-magyarázta.

-Aha, biztos.-nevettem fel kínosan.

Mats és Milan tovább focizott, mikor kisfiam hasa hangoasn felkordult.

-Ideje neki látnom az ebédnek.-mondtam.

-Segítek!-jelentette ki Mats.-Gyere Milan.-szólt a szőkeségre, aki egyből megfogta Mats kezét. Engem követve jöttek be a házba.-Mi lesz az ebéd?-kérdezte Mats.

-Avokado krémes, foghagymás sült csirke és rízs.-válaszoltam.

-Elég jól hangzik!-jelentette ki

Neki láttunk az ebédnek. Mats felszeletete a csirkét és befűszerezte, majd berakta egy tepsibe. Én szeleteltem mellé foghagymát beraktam azt is a tepsibe. Mats betette a sütőbe, majd elkezdte főzni a rízst. Én elkészítettem az avokádó krémet és Mats segítségével megterítettem. A focista az asztalra tett két alátétet, majd kezein sütőkesztyűvel kihozta először a rizses tálat, majd a tepsit, amiben a húsok voltak.

-Milan te kérsz avokádó krémet?-néztem kisfiamra, aki hevesen bólogatni kezdett. Tettem a tányérjára egy csirkemellet, amire rákentem az avokádó krémet és mellé szedtem egy kis rízst.

-Nekem is szedsz anyuci?-mondta Mats, mire elmosolyodtam.

-Persze.-vettem el tőle a felém nyújtott tányérját. Szedtem neki két csirkemellet és kentem rá avokádó krémet aztán szedtem rízst.

-Köszönöm.-vette el a felé nyújtott tányérét. Ugyanígy szedtem magamnak.

-Jó étvágyat!-mondtam. A fiúk megismételték a mondatom és enni kezdtem.

Miután mindenki elfogyasztotta az ebédjét összeszedtem a tányérokat és a mosogatóba tettem. Mats összeszedte az edényeket, amiben az étel volt és betette a hűtőbe.

-Anya kimegyünk játszani?-kérdezte Milan.

-Kincsem előbb pihenjünk aztán kimehetünk.-mondtam

-Gyere Milan! Nézzünk valami mesét.-fogta meg a kezét Mats. Elsétáltak a konyhából, én pedig neki láttam a mosogatásnak. Pont a csepegtető felé fordultam, mikor a szemem sarkából észrevettem Mats-et.

-Mióta állsz ott?-fordultam vele szembe.

-Nagyjából öt perce.-vont vállat.-Bár jobban örültem volna, ha te is póló nélkül vagy te is.-kacsintott rám. Arcom felvette a piros színt és gyorsan visszafordultam a mosogatóhoz.

-Milan merre van?-kérdeztem rá fiam hol létére.

-Elaludt a kanapén.-mondta Mats.

-Hát ez gyorsan ment.-vontam vállat. Pár léptet hallottam, majd egy kezet éreztem a derekamon.

-Tudod Liese arra gondoltam, hogy elmehetnénk randizni.-suttogta a fülembe a focista.