Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)

52.

"Kicsit szomorkásan figyeltem, ahogy szerencsétlenkedik a mankójával, de már csak egy hét van hátra."

-Egy hét elteltével-

Nehézkesen telt ez a hét. Marc néha, nagyon megnehezítette azt, hogy segítsek neki. Szóval lassan teltek a napjaink, de most hétvége van és ma megyünk kórházba, ahol leszedik Marc gipszét, aztán lassan visszatérhet.

Reggel a nap sugárainak melégre keltem. Lassan nyitogatni kezdtem szemeimet, aztán bal oldalamra fordultam. Marc arca semmien érzelmet nem tülrözött, miközben aludt. Lassan végig simítottam az arcán, mire elmosolyodott.

-Marc.-suttogtam. A kapus morgott egyet, majd lassan kinyitottam szemeimet.-Jó reggelt!-mosolyogtam rá.

-Neked is!-hajolt ajkaimhoz és megcsókolt, majd lassan elváltunk egymástól. Kimásztam kezei közül és az ajtóhoz mentem. Milan szobájába sétáltam, ahol kisfiam ágya mellett megálltam. Leguggoltam és megsimogattam Milan arcát. A kis szőkeség nyitogatni kezdte a szemeit és rám nézett.

-Jó reggelt anya!-ült fel és megölelt.

-Szia kicsem!-álltam fel, mire Milan összekulcsolta lábait a derekamnál és szorosan kapaszkodott belém.-Hogy aldtál szőke herceg?-indult el kifele a szobából.

-Nagyon jól!-dugta fejét nyakhajlatomba. Lementem a lépcsőn és a fürdőbe sétáltam.

Elővettem a fogkeféinket, aztán nyomtam rá fogkrémet és utána fogat mostunk. Megnyitottam a csapot és fogkefémből kimostam a fogkrémet. Milan is ezt tette, majd elraktam a két tárgyat. Megfésültem kisfiamat, aztán a saját hajammal is ezt tettem. Megfogtam Milan kezét, aztán kisétáltunk a szobából.

Visszamentünk az emeletre, ahol Milan szobájába vezetett utunk. Kiválasztottam Milan-nak aznapi ruhát, majd felöltözztettem.

-Játssz egy kicsit!-nyomtam puszit homlokára, majd a szobánkba mentem, ahol a Barca kapusa még mindig az ágyban feküdt.-Marc!-szóltam rá.

-Igen?-nézett rám.

-Kelj fel és öltözz!-parancsoltam rá. Marc sóhajtva kimászott, majd a szekrényéhez sétált és öltözni kezdett. Én is kutatni kezdtem a saját szekrényemben, majd kivettem belőle a ruhámat és Marc-re néztem, akoi engem pásztázott.-Elfordulsz?-kérdeztem.

-Hm, nem.-vont vállat.

-Gyerekes vagy Marc!-jelentettem ki. Lassan levetkőztem, majd elővettem egy melltartót és felvettem, aztán felöltöztem kiválasztott ruháimba.

-Nagyon jól nézel ki!-mondta Marc.

-Köszönöm.-mosolyogtam rá.-Menj mosakodj meg, addig megcsinálom a reggelit.-néztem kék szemeibe, aztán elhagytam a szobát és kisfiaméhoz mentem. Benyitottam, mire a kis szőkeség rám nézett.-Gyere, megyünk reggelit csinálni.-mondtam, mire Milan egyből kijött a szobájából. Kézen fogva sétáltunk le a lépcsőn, majd a konyhába mentünk.

Milan-t a pultra ültettem, aztán neki láttam a reggelinknek. Milan Nuttelá-s kenyeret kapott, míg a kapusnak és magamnak hagymás, sajtos rántottát csináltam. Megkentem egy szelet kenyeret Nutellá-val, aztán feltörtem öt tojást és egy tányérba tettem. Egy villával összekevertem, majd felvágtam egy hagymát és reszeltem sajtot. A bekapocsolt tűzhelyre tettem ezeket és utána a serpenyőbe öntöttem. Pár perc múlva el is készült, mire egy alátétet tettem a pultra és arra raktam a serpenyőt, amiben az étel gőzölgött. Elfeleztem azt két adaggá, majd egy-egy tányérra raktam azokat. Kezemben a két tányérral az étkezőbe mentem, majd Marc és az én helyemre tettem. Visszamentem a konyhába és lesegítettem Milan-t a pultról, aztán kezembe vettem a tányérját és így mentünk az étkezőbe.

Marc ekkor érkezett meg hozzánk. Leült a helyére, míg én Milan-t ültettem a székére, aztán én is elfoglaltam megszokott helyemet. Elkezdtük enni a reggelinket, majd miután, elfogyasztottuk elpakoltam a konyhába. Bepakoltam a mosogatógépbe, aztán az előszobába mentem. Marc és Milan már ott voltak, mire egyből segítettem a kapusnak felevnni a cipőjét, míg Milan magától belebújt sajátjába. Én is felvettem Adidas Superstarom-at, majd kinyitottam az ajtót. Milan egyből kiment, míg a kapus lassan kibicegett. Elvettem a kis asztalról a kocsi kulcsot, aztán kiléptem az ajtón, amit be is zártam.

Kisétáltam a házból és a kocsihoz mentem. Kinyitottam azt, majd segítettem Milan-nak beülni az ülésébe. Bekötöttem, aztán kihajoltam a kocsiból és becsuktam az ajtót. Segítettem Marc-nak beülni az anyós ülésre, aztán én beültem a vezető ülésbe. Beindítottam a kocsit és elindultam a kórház felé.

Egy órát utaztunk a kórházig. Leparkoltam a hatalmas épület előtt, majd kiszálltam a kocsiból. Előbb Marc-ot segítettem ki, aztán Milan-t. Megfogtam kisfiam kezét, aztán hárman besétáltunmk az épületbe. A recepciós pultnál már tudták, hogx miért jövünk, ezért egyből az orvosi szoba felé vettük az irányt, ahol szerencsére nem kellett sokat várni. Az ajtón kilépett az aszisztens és minket szólított. Bementünk a szobába, ahol Marc-ot egyből az orvosi ágyra fektették és leszedték a gipszét kezéről és lábáról. 

-Még ne nagyon erőltesse meg!-mondta az orvosa. A szőke focista bólintott, aztán leszállt az ágyról. Megfogta mankóit, aztán sietve elhagytuk a szobát.

Kisétáltunk a kórházból és a kocsihoz mentünk. Marc betette mankóit a csomagtartóba, aztán segített Milan-nak beszállni ülésébe. Elfoglalta a mellettem lévő anyós ülést, majd bekötötte magát, mire én beindítottam a kocsit és kitolattam a parkoló helyről és haza felé vettem az irányt.

Újabb egy órát utaztunk, mikor megálltam a hatalmas ház előtt. Megnyugodva szálltam ki a kocsiból. Marc kiszállt onnan, majd segített a kis szőkeségnek is. Mosolyogva figyeltem, ahogy Marc vidáman segít fiának.