"Leültünk az ott elhelyezett székekre és míg a fiúk beszélgettek, én csak néztem magam elé és azon agyaltam, hogy mi lesz Marc-al."
Két kínkeserves óra után Marc-ot végre kitolták a műtőből. Felpattantam a székemről és egyből az orvosok után mentem. A kapust betolták egy szobába, majd mikor kijöttek az egyik orvohoz léptem.
-Elnézést be lehet hozzá menni?-kérdeztem. Ekkorra már Mats és Milan mellettem álltak.
-Kérem csak egy ember menjen be.-mondta.
-Liese, menj.-bökte meg az oldalam Mats. A doktor elment, mire én besiettem a szobába. Marc felpolcolt lábbal és begipszelt kézzel feküdt ott, ahogy kinyílt az ajtó felém nézett.
-Marc, Istenem!-rohantam az ágyhoz és valahogy átöleltem. A kapus átölelt bal kezével.
-Annyira hiányoztál!-suttogta.
-Hogy történt mind ez?-engedtem el.
-Hát én csak mentem haza és egyszer velem szembe jött egy autó száguldozva és frontálisan ütköztünk.-magyarázta.
-Én annyira sajnálom.-motyogtam.
-Liese ez nen a te hibád!-rázta a fejét Marc. Marc bal kezével végig simított arcomon és rám mosolygott.
-Gondolom Elisá-val szakítasz.-fogtam meg bal kezét.
-Nem is voltunk együtt. Mi csak féltékennyé akartunk tenni, de aztán láttam, hogy milyen boldogak vagytok Mats-el és nagyon szégyeltem magam, mert azt hittem, hogy örökre elveszítelek téged és Milan-t.-hajtotta le a fejét.
-Ajj, Marc minket soha nem veszítesz el. A családunk tagja vagy!-jelentettem ki.
-A legjobb család tagja vagyok!-mosolygott. Elmosolyodtam ezen a mondatán, majd belenéztem kék szemeibe.
-Marc be kell valljak neked valamit.-suttogtam.
-Mi lenne az?-érdeklődött.
-Mats és én nem is vagyunk együtt.-mondta.
-Mi? De akkor miért csókolóztatok?-kérdezte.
-Mi is csak féltékennyé akartunk tenni titeket.-mondtam. Ekkor Marc ajkaimhoz hajolt és lassan csókolt meg. Ajkaink lassú táncot jártak egymással. Kezeimet Marc kócos hajába vezettem és beletúrtam abba. A kapus bal kezével oldalamat simogatta, majd lassan elvált tőlem.
-Szeretlek.-mosolygott rám.
-Én is szeretlek.-ismételtem meg a kapus tettét. Ekkor ajtó nyitódás hangja csapta meg a fülem, mire arra fordultam. Mats dugta be a fejét az ajtón.
-Bejöhetünk?-kérdezte.
-Persze.-mondta Marc. Mats és Milan belépett a szobába, majd a védő becsukta maga után az ajtót. Kisfiam odasétált hozzánk, mire én felemeltem. Marc lassan felült és Milan-hoz hajolt, majd egy puszit nyomott homlokára. Mats hozzánk sétált és megállt mellettem.
-Hogy vagy haver?-kérdezte a védő.
-Sajog mindenem.-mondta a kapus.
-Jobbulást!-mondta bíztatóan Mats. A kapus elmosolyodott. -Liese szerintem menjünk. Hagyjuk Marc-ot pihenni, majd holnap visszajövünk hozzá.-mondta Mats. A kapusra pillantottam, aki csak megértően bólintott.
-Rendben.-motyogtam. Az ágyon fekvő focistához hajoltam és egy puszit nyomtam homlokára.-Holnap visszajövünk!-mosolyogtam rá.
-Szia Marc!-köszönt el Mats.
-Sziasztok!-köszönt a kapus. Kisétáltunk a szobából, majd elhagytuk a kórházat. A kocsihoz sétáltunk, amit Mats nyitott ki. Beültettem Milan-t hátra, majd beültem előlre. Mats beült a vezető ülésbe, aztán elindultunk a házhoz.
Újra utaztunk egy órát, mikor Mats leállt a kocsi feljárón. Kiszálltunk elölről és amíg kivettem Milan-t, Mats már el is tűnt a házban. Bevittem a kisfiam és levettem róla a cipőjét, majd kibújtam a sajátomból. Felsétáltunk az emeltere, ahol Milan újra a szobába ment, ahol-gondolom-játszani kezdett. Besétáltam a hálószobába, ahol a bőröndöm tetején egy cetli pihent. Leguggoltam és felvettem onnan azt. A cetlin ez a szöveg állt: öltözz fel csinosan és pontban fél hétre legyél a kis háznál.
-Hát jó.-vontam vállat. Bőrömből kikaptam egy overált és átöltöztem abba.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kikaptam a szandálom a bőröndömből és azzal a kezemben sétáltam le az emeletről. A hátsó ajtóhoz mentem, amina teraszra vezet, mielőtt kiléptem volna, belebújtam a szandálba, majd elindultam hátra. A fehér kövekre léptem, majd elindultam a kis épület felé. Lassacskán odaértem az épülethez, ahonnan nagyon jó illatok áramlottak ki. A kis lámpásokban égtek a gyertyák, ami még hangulatosabbá tette az egészet. Az asztalnál Mats ült és mikor meghallotta a kövek hangját, felém kapta a tekintetét. Odasétáltam az asztalhoz és leültem velem szembe.
-Nagyon csinos vagy!-mosolygott rám.
-Köszönöm.-villantottam egy mosolyt. Tányéromon egy adag sajtos makaróni gőzölgött, ahogy Mats-én is.-Ezt mikor csináltad?-néztem az ételre.
-Már tegnap megcsináltam, csak a hűtőben volt.-vont vállat Mats.-Ha éhes vagy ehetünk.-mondta.
-Igen, együnk.-bólintottam. Hozzá láttunk a vacsorához, ami nagyon ízletes volt. Miután befejeztük mindketten megtöröltük szánkat, majd Mats szólalt meg.
-Tudod Liese mióta megismertelek boldogabb az életem. Nagyon örülök, hogy itt vagy nekem, végre megismerhettem, milyen az élet egy gyerekkel. Remek napjaim voltak veletek és szeretném, ha ez folytatódna.-mondta Mats.-Lennél a barátnőm?-kérdezte.
