Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)

9.

"-Stegen megcsókolt!-mondta öröm ittasan."

-Csak egy puszi volt!-jelentettem ki.

-Nem, az nem egy puszi volt! Az a szádon volt, az már nem számít puszinak!-mondta vigyorogva.

Megforgattam szemeimet és besétáltam a kávézóba, ahol a pult mögé menetem és felkötöttem a kötényem. Elisa még mindig vigyorogva nézett rám.

-Nem csókolóztunk! Amúgy is ő az exem és nem akarok vele összejönni újra.-magyaráztam.

-Liese mondtad már ezt, de akkor se jött össze!-mondta.

-Mario más tészta!-jelentettem ki.

-Mégis összejöttél vele újra!-mondta.

-Elisa hagyjuk ezt a témát!-mondtam mérgesen. Szerencsére barátnőm békén hagyott ezzel a témával.

A munka időm viszonylag hamar eltelt. Délután egykor sóhajtva kötöttem ki a kötényem, majd hajtottam össze és raktam el a pult alá.

-Szia!-öleltem meg barátnőm aztán el is engedtem.

-Puszilom Milan-t!-mosolygott.

-Átadom neki!-sétáltam ki a kávézóból. Kinyitottam az autót és beültem, majd elindultam Milan ovija felé.

Fél óra múlva már le is parkoltam az óvoda előtt. Kiszálltam a kocsiból és elindultam be az épületbe. Milan csoportja előtt megálltam és bekopogtam. Az ajtót Alexia nyitotta ki.

-Szia!-mosolyogtam rá.

-Szia!-köszönt.

-Azt hittem ma is Amilia dolgozik.-gondolkodtam el.

-Nem. Végre meggyógyultam szóval délelőtt ő dolgozik, délután pedig én.-magyarázta el.-Kihívom Milan-t, már nagyon hiányolt.-mondta, majd visszalépett a csoportba. Pár pillanattal később Milan jött ki a csoportból.

-Szia anya!-mosolygott.

-Szia kincsem.-guggoltam le hozzá és egy puszit nyomtam homlokára, majd kézen fogva sétáltunk ki az oviból.

Kinyitottam az autót és beültettem hátra Milan-t az ülésébe. Aztán beültem a vezető ülésbe. Beindítottam az autót és kiparkoltam az óvoda elől. Elindultam haza felé.

-Milyen napod volt?-kérdeztem Milan-t.

-Jó volt. Fociztunk a fiúkkal és én voltam a kapus.-mondta Milan.

-Ez remek!-mosolyogtam rá. Milan az egész utat végig beszélte.

Mikor haza értünk, kiszálltam a kocsiból és kivettem Milan-t. Kézen fogva sétáltunk be, egészen a liftig, ahol Milan-t felemeltem, mert imádja ő nyomkodni a gombokat. Miután beszálltunk a liftbe és feljutottunk az emeletünkre, elindultunk a lakásunk felé. Mikor már láttam az ajtónkat az embert is megpillanthattam ki állt az ajtónk előtt. Mikor meghallotta, hogy jön valaki felénk kapta a fejét.

-Marc bácsi!-mosolygott rá kezemben lévő fiam. Marc felénk lépett és átvette Milan-t.-Képzeld az oviban én voltam a kapus!-mondta a fiam. Marc és Milan mosolyogva beszélt, míg én kinyitottam az ajtót. Előre engedtem a két fiút. A focista belépett a lakásba, én pedig utána mentem.

Becsuktam az ajtót és kibújtam a cipőmből. Stegen levette Milan kicsi cipőjét és a dzsekijét. Marc is levette cipőjét és izmos kezeit takaró anyagot.

-Anya majd játszhatunk az Xbox-on?-kérdezte Milan.

-Persze, hogy játszhattok, de előbb uzsonnázni kell. Szóval indulás kezet mosni!-tapsoltam kettőt, mire mindkét fiú eltűnt a fürdőbe.

A konyhába mentem, ahol megcsináltam az uzsonnát. A kamrából elővettem pár croissant és és egy tábla csokit. A pultról elvettem egy banánt és feldaraboltam. Egy kis tányérba raktam, míg a croissanra a felolvasztott csokit rákentem. Az egyik szekrényből kivettem egy doboz Toffiffee-t és azt is egy kis tányérba raktam. Ezeket mind az asztalra raktam, majd leültem. A fiúk pár pillanattal később beléptek a konyhába. Marc felrakta Milan-t a helyére, aki egyből elvett egy croissan-t és majszolni kezdett. Marc is elvett egyet és enni kezdett. Milan evett a banánból is és a Toffiffee-ből is. Fiam csak egy croissan-t evett, míg Marc hármat.

-Mehetünk játszani?-kérdezte Milan.

-Menjetek!-mosolyogtam rá. Fiam lemászott a székéről és Marc-cal kézen fogva mentek ki a konyhából. Pár perccel később hangos nevetésüket hallottam már csak. Elraktam a maradék ételt, ami meg maradt, míg a koszos edényeket beraktam a mosogatógépbe. Átsétáltam a nappaliba, ahol Marc és Milan éppen valami bugyuta játékot játszottak.

Nagyjából egy órát játszottak vele. Elővettem a telefonom és megnéztem, hogy mennyi az idő. Már délután négy óra múlt. Felálltam és a konyhába mentem, ahol megcsináltam a vacsorát, ami milánói lett. Megterítettem az asztalt és az elkészült ételt az asztal közepére tettem.

-Fiúk! Kész a vacsi!-kiabáltam ki, mire pár perccel később csak láb dobogást hallottam.