"Ezt a pillanatot az ajtó mögött kopogó valaki rontotta el."
Sóhajtva engedtem el Marco-t és kinyitottam az ajtót. Velem szembe pedig Marc állt.
-Mit akarsz?-kérdeztem.
-Nem engedsz be?-kérdezett ő is. Ekkor Marco lépett mellém.
-Marc!-mosolygott rá.
-Oh, Marco.-erőltetett magára mosolyt Marc is.
-Gyere beljebb.-engedtem be a kapust, aki beljebb lépett és az előszobában levette a cipőjét. Marco és Marc kezet fogott majd szó nélkül a nappaliba vonultak. Egyből utánuk mentem. A nappaliban Milan, Nico a földön ülve játszottak, míg Marc és Marco a kanapén ülve beszélgettek.
Inkább a konyhába mentem, ahol neki láttam a vacsorának. Főztem tésztát és sütöttem csirkét, majd reszeltem sajtot.
-Fiúk!-kiabáltam.-Vacsora!-tettem hozzá. Pár perccel később Marc kezében Milan-nal, míg Marco kezében Nico-val sétált be a konyhába. Marc lerakta a szokásos helyére Milan-t és ő is leült. Marco és Nico velük szembe talált helyet, vagyis én ölük az asztal főn. Kivittem a tepsit és a lábast, amiben a csirke és a tészta volt. Aztán második fordulásra a sajtot is kivittem
-Nagyon jó illata van!-dicsérte meg Marco.
-Köszi.-mosolyogtam rá. Marc-ra néztem, aki szemeiben féltékenység jeleit véltem felfedezni. Éppen szedni készültem, mikor a kapus hirtelen elvette a kezem elől a kanalat.
-Szedek én!-mondta, majd megtette. Mindenkinek rakott a tányérjára.-Jó étvágyat!-mondta Stegen.
Miután megvacsoráztunk Marco segített összeszedni a tányérokat és mosogatóba rakta.
-Menjetek a nappaliba. Elmosogatok!-mondtam a fiúknak. Marco segített Milan-nak és Nico-nak leszállni a székről.
-Mindjárt megyek.-mondta Marc, aki a pultnak dőlve állt a konyhában. Elkezdtem elmosogatni, mikor két kéz fonódott a derekamra.
-Mit akarsz Marc?-kérdeztem.
-Azt akarom, hogy Marco haza menjen!-suttogta nyakamba.
-De egy ideig még itt lesz.-mondtam. Marc eltűrte a hajam és nyakamhoz hajolt, majd megéreztem nedves ajkait.-Mit csinálsz?-kérdeztem. A kapus puszikat nyomott nyakamba, majd lassan szívni kezdte.-Marc ne már!-próbáltam kilépni kezei közül. A focista erősen fogta derekam, majd pár pillanattal később elengedett.
-Már tudja, hogy az enyém vagy!-suttogta.
YOU ARE READING
Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)
Fanfiction-Kié a gyerek?-kérdezte idegesen Marc. -A tiéd...-csuklott el a hangom.