Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)

16.

"Ezt a pillanatot az ajtó mögött kopogó valaki rontotta el."

Sóhajtva engedtem el Marco-t és kinyitottam az ajtót. Velem szembe pedig Marc állt.

-Mit akarsz?-kérdeztem.

-Nem engedsz be?-kérdezett ő is. Ekkor Marco lépett mellém.

-Marc!-mosolygott rá.

-Oh, Marco.-erőltetett magára mosolyt Marc is.

-Gyere beljebb.-engedtem be a kapust, aki beljebb lépett és az előszobában levette a cipőjét. Marco és Marc kezet fogott majd szó nélkül a nappaliba vonultak. Egyből utánuk mentem. A nappaliban Milan, Nico a földön ülve játszottak, míg Marc és Marco a kanapén ülve beszélgettek.

Inkább a konyhába mentem, ahol neki láttam a vacsorának. Főztem tésztát és sütöttem csirkét, majd reszeltem sajtot.

-Fiúk!-kiabáltam.-Vacsora!-tettem hozzá. Pár perccel később Marc kezében Milan-nal, míg Marco kezében Nico-val sétált be a konyhába. Marc lerakta a szokásos helyére Milan-t és ő is leült. Marco és Nico velük szembe talált helyet, vagyis én ölük az asztal főn. Kivittem a tepsit és a lábast, amiben a csirke és a tészta volt. Aztán második fordulásra a sajtot is kivittem

-Nagyon jó illata van!-dicsérte meg Marco.

-Köszi.-mosolyogtam rá. Marc-ra néztem, aki szemeiben féltékenység jeleit véltem felfedezni. Éppen szedni készültem, mikor a kapus hirtelen elvette a kezem elől a kanalat.

-Szedek én!-mondta, majd megtette. Mindenkinek rakott a tányérjára.-Jó étvágyat!-mondta Stegen.

Miután megvacsoráztunk Marco segített összeszedni a tányérokat és mosogatóba rakta.

-Menjetek a nappaliba. Elmosogatok!-mondtam a fiúknak. Marco segített Milan-nak és Nico-nak leszállni a székről.

-Mindjárt megyek.-mondta Marc, aki a pultnak dőlve állt a konyhában. Elkezdtem elmosogatni, mikor két kéz fonódott a derekamra.

-Mit akarsz Marc?-kérdeztem.

-Azt akarom, hogy Marco haza menjen!-suttogta nyakamba.

-De egy ideig még itt lesz.-mondtam. Marc eltűrte a hajam és nyakamhoz hajolt, majd megéreztem nedves ajkait.-Mit csinálsz?-kérdeztem. A kapus puszikat nyomott nyakamba, majd lassan szívni kezdte.-Marc ne már!-próbáltam kilépni kezei közül. A focista erősen fogta derekam, majd pár pillanattal később elengedett.

-Már tudja, hogy az enyém vagy!-suttogta.