Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)

32.

"-Tudod Liese arra gondoltam, hogy elmehetnénk randizni.-suttogta a fülembe a focista."

Testemet hirtelen kirázta a hideg. Mats mély hangja kellemesen csengett a fülemben. Kezei fel-le jártak oldalamon. Nyakamnál megéreztem borostáit, mivel fejét nyakhajlatomba dugta.

-Nem is tudom Mats.-sikáltam az egyik tányért.-Nem ismerlek olyan rég óta.-mondtam az ellenérvet.

-Akkor a randin megismerhetnél.-mondta.-Lehet, hogy nem ismersz rég óta, de egész nap melltartó nélkül, pizsamában császkáltál előttem.-hangján lehetett hallani, hogy kajánul vigyorog. Arcom felvette a piros színt és nagyjából egy pipaccsal versengett. A focista ellépett mögüllem és elengedte a derekamat kezeivel.

-De mi lenne Milan-nal?-kérdeztem.

-Thomas-ék biztos vigyáznának rá.-mondta Mats.

-Jó.-sóhajtottam fel.

-Nyugi annyira nem lesz rossz!-jelentette ki Mats. Ekkor Milan szomorú hangját hallottam meg.

-Anya fáj a hasam.-mondta kisfiam. Ráemeltem tekintetem és láttam, hogy arcán pár könnycsepp folyik végig. Egyből letettem a kezemben lévő tányért és odasétáltam, aki kis szőkeséghez. Felkaptam, mire hozzám bújt. Lassan kezdtem hátát simogatni, míg kis fejét vállamra hajtotta.

-Semmi baj kincsem.-nyomtam puszit homlokára. Ekkor éreztem meg, hogy homloka milyen forró.-Mats a hűtő melletti fölső szekrényben vannak a gyógyszeres doboz kérlek vedd ki.-mondtam a focistának, aki egyből elővette a dobozt. Milan-t a pultra ültettem és a dobozban kezdtem kutatni. Elővettem az üveget, amiben a lázcsillapító folyadék volt. Aztán egy fecskendőt, aminek nem volt kiálló része. Vége teljesen lapos volt, de a közepén egy lyuk volt. Egy narancs színű kis rúd volt bele, amivel felszívta a csőbe a folyadékot. A cső maga átlátszó volt és oldalán a mennyiséget jelezte. A cső feléig szívtam a szirupból és visszasétáltam a pulton ülő fiamig. Szájhoz emeltem a csövet, de Milan elfordította a fejét.-Kérlek kincsem! Ettől csak jobb lesz!-mondtam Milan-nak. Ekkor Mats szólalt fel.

-Mi lenne ha utána játszanánk a kocsiaiddal?-kérdezte Mats.

-Menjünk.-mosolygott rá Milan.

-De csak akkor, ha beveszed a lázcsillapítót!-jelentette ki a védő. Milan felém fordult és kitátotta a száját. A szájaba nyomtam a csőben lévő adagot, mire kisfiam lenyelte azt és undorodó képet vágott. Leemeltem a pultról és Mats kezébe adtam.

-Ha baj van akkor szóljatok!-mondtam a belső védőnek.

-Rendben.-bólintott, majd felmentek. Visszafordultam a pult felé és felemeltem a dobozt és a helyére raktam. Gyorsan elmosogattam és a csepegtetőbe raktam az edényeket. Felmentem az emeletre és Milan szobája felé vettem az irányt. Lassan benyitottam a szobába, ahol Mats a földön ült viszont Milan az ágyában feküdt. Kezében a kis plüss majmával. Szemei le voltak hunyva, de Mats-hez beszélt valami féle kis autóról. A focista felfigyelt a jöttemre és bíztatóan rám mosolygott. Kisfiam kinyitotta szemeit és rám nézett.

-Anya ma Mats bácsi megint itt alszik?-kérdezte.

-Persze Milan, nagyon szívesen itt alszok.-mondta a focista. Kisfiam egy erőltetett mosolyt villantott és újra lehunyta szemeit. Mats felállt és elindult az ajtó felé.

-Hová mész?-kérdezte Milan.

-Haza megyek pár ruháért, de majd visszajövök hozzád nagy fiú.-mondta Mats.

-Addig aludj kincsem.-javasoltam fiamnak. Kimentünk a szobából és én halkan becsuktam az ajtót.

-Elmegyek ruháért. Fél óra és jövök.-lépett hozzám a focista és egy puszit nyomott a homlokomra. Mats hátrébb lépett és rám mosolygott, majd lesétált a lépcsőn és pár perccel később ajtó nyitódást és csukódást hallottam. Ekkor Milan sírását hallottam meg. Egyből szobájába siettem, ahová gyorsan nyitottam be.

-Mi a baj kincsem?-kérdeztem.

-Nem érzej jól magam anyu.-suttogta.

-Mi lenne ha főznék neked egy kis húst levest?-mosolyogtam rá. Milan bólogatni kezdett.-Szeretnél mesét nézni?-kérdeztem, mire fiam megint bólógatni kezdett. Lehúztam neki a vetítő vásznat és rákapcsoltam a lap topot és bekapcsoltam neki az Elmo-t. Kisétáltam a szobaból és becsuktam az ajtót. Lementem a konyhába és neki láttam a hús levesnek. Megfőztem a levest, ami került répa, hagyma, csirkehús és gyufa tészta. Egy mély tányérba szedtem Milan-nak levest és tettem bele egy kanalat. Egy tálcára tettem a tanyért és főztem egy zöld teát. Azt is tálcára tettem és elindultam fel a lépcsőn. Milan ajtójához sétáltam és könyökömmel kinyitottam. Kisfiam ágyához mentem, mire ő felült és letettem az ágyára.

-Mats bácsi mikor jön vissza?-kezdett bele levesébe.

-Nem tudom kincsem, de ha visszajön akkor majd beküldöm.-mosolyogtam rá. Milan feje búbjára nyomtam egy puszit. Ekkor hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó.

-Megjött.-mosolyogtam a szőkeségre. A házat léptek zaja töltötte be, aztán kinyílt az ajtó és belépett rajta a focista.