Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)

53.

"Mosolyogva figyeltem, ahogy Marc vidáman segít fiának. "

Az ajtóhoz mentünk, amit kinyitottam a kulccsal. Milan ment be először, aztán én, majd Stegen. Kibújtam a cipőmből, majd megvártam Marc-ot.

-Végre egyedül is megy!-bújt ki lábbelijéből. Úgy örült a annak, hogy sikerült levveni a cipőjét, mint a gyerek a cukornak.

-Megyek csinálok valami ebédet!-mosolyogtam rá. Milan már rég a nappaliban járt,  íg én a konyhába mentem.

-Apa, jössz játszani?-kiabált kisfiúnk.

-Egy pillanat és megyek!-hallottam meg Marc hangját. Az egyik szekrényben kezdtem kutatni zsemle morzsáért, mivel úgy döntöttem, hogy az ebéd rántott csirke mell lesz krumpli pürével. Szóval a zsemle morzsáért kutattam, mikor két kezet éreztem a derekamon, majd pár másodpercel később, már a pulton ültem. Ijedten néztem a Barca kapusára, aki egyből megcsókolt. Marc időt sem hagyva, hogy felfogjam mi is történik, bevezette kezét pólóm alá.

-Marc, még nem.-toltam el magamtól. A kapus kicsit szomorkásan nézett, majd szó nélkül elhagyta a konyhát. Leugrottam a pultról, majd elkezdtem a csirkemellet bepanírozását és sütését. Nagyjából nyolc csirkemellet sütöttem, aztán elkészítettem a krumpli pürét.

Mindkét tálat a kezembe vettem és az étkező asztalhoz vittem. Letettem arra, majd visszamentem a konyhába és kivettem három tányért, három villát és ugyanennyi kést. Azt is az étkezőbe vittem, megterítettem az asztalt. A nappaliba mentem, ahol Marc és Milan éppen játszott.

-Kész az ebéd.-mondtam, mire Marc leállította a játékot, majd felemelte Milan-t és így sétáltunk az étkezőbe. A kapus a helyére ültette kisfiúnkat, aztán elfoglalta saját helyét. Én is leültem, aztán Marc szedett fiúnknak, majd nekem is és vegül magának is.

-Jó étvágyat!-mondta Milan, mire elmosolyodtam.

-Jó étvágyat!-néztem a kis szőkeségre.

-Jó étvágyat!-ismételte meg a kapus.

Hozzá láttunk az ebédhez, ami hamar el is fogyott. Gyorsan elfogyott az ebédünk, mire Marc segített nekem kipakolni a konyhába. A Barca kapusa halkan pakolt a mosogatógépbe, amit furcsáltam, hiszen neki mindig van valami beszólása. Kiegyenesedett, majd ki akart lépni a konyhából, mire megfogtam a pólóját és visszarántottam, mire egyből rám nézett.

-Mi a baj?-kérdeztem.

-Nincs, semmi baj!-rántott vállat.

-Marc ne hazudj! Tudom, hogy baj van!-néztem rá mérgesen.

-Tudni akarod, hogy mi bajom van?-emelte meg hangját.

-Igen!-mondtam idegesen.

-Az, hogy régen bíztál bennem! Most mindig az mondod; hogy te még nem állsz készen és ez borzalmasan rosszul esik, hiszen én bízok benned, de neked ez nem megy!-kiabálta.-Igen, tudom, hogy az én felelőtlen viselkedésem miatt lettél túl hamar anya, de az a te hibád volt, hogy nem voltam melletettek, mert egy árva szót sem szóltál!-mondta.-Ja és ezek mellett, még egy hétig Marco-val aludtál és ki tudja mit csináltál. Aztán ott volt Götze incidens, ami után én feltétlenül megnocsájtottam, majd Hummels is beállt a sorba. Én is megcsaltalak, de utána nem léptem le egy másik országba.-mondta idegesen a kapus.-Ja, és még valami! Simán feljenthettelek volna Milan miatt, de nem tettem, mert szeretlek. De néha úgy érzem, hogy te nem is szeretsz!-jelentette ki.

Szemeimbe könnyekm gyűltek, míg torkomban gombóc keletkezett. Nagyot nyeltem és próbáltam visszatartani a sírásomat. Mellkasom egyre gyorsabban emelkedett, mivel kapkodtam a levegőt. Könnyeim utat törtek maguknak és gyorsan gördültek le az arcomon. Marc mérges arcból, hirtelen váltott ijedtté.

-Te, hogy lehetsz ekkora tapló?-sírtam el magamat, majd felrohantam a lépcsőn.