"-Azzal a férfival karabmbolóztam.-mondta."
-De neki nincs is baja...-mondtam volna, de hirtelen torkomban akadt a szó.-Basszus, direkt karombolóztatok.-néztem Marc-ra nagy szemekkel.
-Elisa el akart tenni láb alól.-suttogta Marc.
-Már miért akart volna?-kérdeztem.
-Hogy azt mondhassa, hogy ráhagytam az összes pénzem.-mondta Marc. A Elisa és a férfi vidáman sétáltak felénk, majd mikor megláttak eltűnt a mosoly a képükről.
-Jajj, Marc én annyira sajnálom.-villantott műmosolyt Elisa.
-Még egy szó és kinyírlak.-morogtam.
-Hogy mi?-nézett rám a lány.
-Jajj, semmi!-mosolyogtam gúnyosan.
-Ja amúgy ő Leo, az új barátom.-mutatta be a férfit.
-Fuss, amíg nem késő.-mondtam, mire Marc hangosan felnevetett.
-Ha ha, nagyon vicces.-forgatta meg szemeit Elisa.
-Jajj, én nem viccnek szántam.-mosolyogtam. A lány dünösen nézett rám, míg az én arcomon vigyor terült el.
-Képzeljétek el, Leo tegnap megkérte a kezem.-mondta diadal ittasan Elisa.
-Szóval a pasid nem, csak Marc-ot akarja kinyírni, hanem magát is?-kérdeztem.
-Oh, drágám nem értem, hogy miről bestélsz.-vonta meg a vállát Elisa.
-Ne játszd meg magad! Nagyon jól tudod, miről beszélek!-néztem rá mérgesen.
-Jó, talán direkt karambolóztak.-mondta.
-Te amúgy normális vagy? Mi van, ha Marc meghal?-akadtam ki.
-Annál jobb lett volna.-rántott vállat.
-Én eskü megfolytalak!-ugrottam volna neki, de Marc elkapta a kezem.
-Liese, menjünk.-mondta.
-Ribanc.-köptem a lánynak, majd elindultunk a kocsink felé.
-Anyu mi az a ribanc?-kérdezte Milan. Marc-ra néztem, aki csak vállat von.
-Héj, segíts!-suttogtam.
-Te mondtad, neked kell megoldanod!-mondta.
-Majd, ha nagy leszel elmondom.-néztem le kisfiamra.
-Mindig mindenre ezt mondod.-durcázott. Mikor a kocsihoz értünk kinyitottam azt a kulccsal, majd segítettem beülni Marc-nak. Felkaptam Milan-t és beültettem az ülésbe hátra. Becsuktam az ajtót, majd kinyitottam a vezető ülés mellettit. Beültem és becsukta a nyílászárót. Beindítottam a kocsit és kiálltam a parkoló helyről, majd elindultam Marc házához.
Egy óra utazás után, megérkeztünk a kapushoz. Felhajtotta a feljáróra és leállítottam a kocsit, majd kiszálltam az autóból. Marc oldalára siettem és segítettem kiszállni neki. Aztán Milan ülése melletti ajtóhoz mentem, amit kinyitottam és kivettem az ülésből. A kis szőkeség már rohant is az ajtóhoz, míg én bezártam az ajtót és megvártam Marc-ot, aki szintén az ajtóhoz ment. Én is odamentem és elővettem a farzsebemből a kulcsomat. Kinyitottam az ajtót és előlre engedtem Milan-t és a kapust is.
A házban én bújtam ki először a cipőmből, míg Milan magától vette le szandálját, aztán segítettem a kapusnak kibújni Adidas-ából.
-Anyu éhes vagyok!-mondta Milan.
-És mit szeretnél enni királyfi?-kaptam fel és megpörgettem a levegőben.
-Gyümit!-mosolygott rám.
-Rendben kincsem.-vittem a konyhába, ahová lassan Marc is beért.-Te kérsz valamit?-néztem a focistára.
-Engem is hívj királyfinak. Én ezt kérem!-mondta.
-Bocsi Marc, de csak Milan a királyfi.-mondtam, majd gondolkodni kezdtem a kapus becenevén.-Te lehetsz szőke herceg. Az jó?-kérdeztem.
-Igen!-vigyorodott el. Elmosolyodtam, majd elővettem egy mély tányért és vágtam fel bele almát és barackot.
-Gyere kincsem.-indultam az étkezőbe, ahol Milan elfoglalta a szokásos helyét, mire én eléraktam a tányért. A kis szőkeség pedig már ette is a gyümölcsöket. Visszamentem a konyhába, ahol a kapus a pultnak dőlve állt.-Te kérsz valamit?-néztem rá.
-Egy csókot.-mondta.
VOUS LISEZ
Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)
Fanfiction-Kié a gyerek?-kérdezte idegesen Marc. -A tiéd...-csuklott el a hangom.