Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)

45.

"-Azzal a férfival karabmbolóztam.-mondta."

-De neki nincs is baja...-mondtam volna, de hirtelen torkomban akadt a szó.-Basszus, direkt karombolóztatok.-néztem Marc-ra nagy szemekkel.

-Elisa el akart tenni láb alól.-suttogta Marc.

-Már miért akart volna?-kérdeztem.

-Hogy azt mondhassa, hogy ráhagytam az összes pénzem.-mondta Marc. A Elisa és a férfi vidáman sétáltak felénk, majd mikor megláttak eltűnt a mosoly a képükről.

-Jajj, Marc én annyira sajnálom.-villantott műmosolyt Elisa.

-Még egy szó és kinyírlak.-morogtam.

-Hogy mi?-nézett rám a lány.

-Jajj, semmi!-mosolyogtam gúnyosan.

-Ja amúgy ő Leo, az új barátom.-mutatta be a férfit.

-Fuss, amíg nem késő.-mondtam, mire Marc hangosan felnevetett.

-Ha ha, nagyon vicces.-forgatta meg szemeit Elisa.

-Jajj, én nem viccnek szántam.-mosolyogtam. A lány dünösen nézett rám, míg az én arcomon vigyor terült el.

-Képzeljétek el, Leo tegnap megkérte a kezem.-mondta diadal ittasan Elisa.

-Szóval a pasid nem, csak Marc-ot akarja kinyírni, hanem magát is?-kérdeztem.

-Oh, drágám nem értem, hogy miről bestélsz.-vonta meg a vállát Elisa.

-Ne játszd meg magad! Nagyon jól tudod, miről beszélek!-néztem rá mérgesen.

-Jó, talán direkt karambolóztak.-mondta.

-Te amúgy normális vagy? Mi van, ha Marc meghal?-akadtam ki.

-Annál jobb lett volna.-rántott vállat.

-Én eskü megfolytalak!-ugrottam volna neki, de Marc elkapta a kezem.

-Liese, menjünk.-mondta.

-Ribanc.-köptem a lánynak, majd elindultunk a kocsink felé.

-Anyu mi az a ribanc?-kérdezte Milan. Marc-ra néztem, aki csak vállat von.

-Héj, segíts!-suttogtam.

-Te mondtad, neked kell megoldanod!-mondta.

-Majd, ha nagy leszel elmondom.-néztem le kisfiamra.

-Mindig mindenre ezt mondod.-durcázott. Mikor a kocsihoz értünk kinyitottam azt a kulccsal, majd segítettem beülni Marc-nak. Felkaptam Milan-t és beültettem az ülésbe hátra. Becsuktam az ajtót, majd kinyitottam a vezető ülés mellettit. Beültem és becsukta a nyílászárót. Beindítottam a kocsit és kiálltam a parkoló helyről, majd elindultam Marc házához.

Egy óra utazás után, megérkeztünk a kapushoz. Felhajtotta a feljáróra és leállítottam a kocsit, majd kiszálltam az autóból. Marc oldalára siettem és segítettem kiszállni neki. Aztán Milan ülése melletti ajtóhoz mentem, amit kinyitottam és kivettem az ülésből. A kis szőkeség már rohant is az ajtóhoz, míg én bezártam az ajtót és megvártam Marc-ot, aki szintén az ajtóhoz ment. Én is odamentem és elővettem a farzsebemből a kulcsomat. Kinyitottam az ajtót és előlre engedtem Milan-t és a kapust is.

A házban én bújtam ki először a cipőmből, míg Milan magától vette le szandálját, aztán segítettem a kapusnak kibújni Adidas-ából.

-Anyu éhes vagyok!-mondta Milan.

-És mit szeretnél enni királyfi?-kaptam fel és megpörgettem a levegőben.

-Gyümit!-mosolygott rám.

-Rendben kincsem.-vittem a konyhába, ahová lassan Marc is beért.-Te kérsz valamit?-néztem a focistára.

-Engem is hívj királyfinak. Én ezt kérem!-mondta.

-Bocsi Marc, de csak Milan a királyfi.-mondtam, majd gondolkodni kezdtem a kapus becenevén.-Te lehetsz szőke herceg. Az jó?-kérdeztem.

-Igen!-vigyorodott el. Elmosolyodtam, majd elővettem egy mély tányért és vágtam fel bele almát és barackot.

-Gyere kincsem.-indultam az étkezőbe, ahol Milan elfoglalta a szokásos helyét, mire én eléraktam a tányért. A kis szőkeség pedig már ette is a gyümölcsöket. Visszamentem a konyhába, ahol a kapus a pultnak dőlve állt.-Te kérsz valamit?-néztem rá.

-Egy csókot.-mondta.