"Miután végeztem ezzel, Marc szobájába siettem, ahol viszont két nem várt vendég is fogadott."
-Jó reggelt Her és Frau Kaus!-köszöntem Marc szüleinek, akik érdeklődve vizslattak engem, de főleg Milan-t.
-Jó reggelt szívem!-köszönt Marc.
-Marc, hát te nem is szóltál, hogy megint együtt vagytok Liese-szel.-mondta mű mosollyal arcán Renate, Marc anyukája.
-Pedig de!-mosolygott a kapus.-Vagyis még nem a barátnőm, de hamarosan az lesz!-jelentette ki magabiztosan.
-És kié a gyerek?-kérdezte Marc apukája. Basszus, ha most meg tudják, hogy eltitkoltam előlük az unokájukat tuti kinyírnak!
-Öh...öhm...-kezdtem volna, de egy szót se tudtam kinyögni.
-Sajnálom anya! Nem szóltunk nektek, hogy van egy gyerekünk, de még úgy éreztük, hogy nem álltok készen egy unokára!-mentett ki a csávából Marc, bár szerintem ígyis elég nagy bajban vagyunk.
-Jajj, Marc hát nyugodtan szólhatattok volna!-rázta a fejét rosszalóan Marc anyukája.
-Sajnálom anya!-vakarta meg tarkóját Marc.
-És mégis mennyi ideje van gyereketek?-kérdezte Erich.
-H-három éve.-nyögtem ki.
-Hogy három éve? Ezt nem hiszem el! Három éve van egy unokám és ti nem is szóltatok!-akadt ki Marc anyukája.
-De most itt vagytok és ma pont dolgom van. Marc pedig nem tud Milan-ra vigyázni. Most ideje bepótolni azt az időt!-mondtam.
-Mégis hová kell menned?-kérdezte Marc.
-München-be, hiszen az összes cuccunk ott van.-néztem a kapusra.
-Ez remek ötlet, majd én vigyázok rá!-jelentette ki Renate. Marc ágyához sétáltam és a kapus mellé ültettem kisfiát, aki egyből átölelte apját. A homlokához hajoltam és egy puszit nyomtam a kis szőkeség homlokára.
-Anya holnap jön. Addig szót fogadni és nem rosszalkodni!-néztem Milan-ra, aki bólintott. Marc-hoz hajoltam, mire a kapus ajkaimra tapadt, majd pár pillanattal később elváltunk egymástól. Az ajtó felé indultam, majd mielőtt kiléptem volna elköszöntem a többiektől. Aztán lesétáltam az emeletről, majd ki a kórházból és a kocsiig meg sem álltam. Azt a kulccsal kinyitottam, majd beültem abba. Beindítottam az autót és kitolattam a parkolóhelyről, majd elhajtottam a kórház elől.
Az út szerencsére baleset mentesen telt. Este kilenckor értem a házhoz. Leparkoltam az előtt, majd leállítottam a kocsit és kiszálltam. Bezártam a járművet, majd a bejárati ajtóhoz sétáltam. Farzsebemből előkotortam a ház kulcsot, majd kinyitottam az ajtót. Beljebb lépdeltem a házban, majd a spájzból előszedtem a dobozokat, amiben a dolgainkat idehoztuk. Elpakoltam az összes dolgunkat, majd a dobozokat az előszobába készítettem azokat. A holnapi ruhámaz elől hagytam, majd a konyhába mentem, ahol elkészítettem a vacsorám, ami most csak szendvics lett.
Aztán a fürdőbe mentem, ahol levetkőztem, majd beálltam a zuhany kabinba. Az elől hagyott tusfürdőmmel megmosakodtam, majd leöblítettem magamat. Kiszálltam a kabinból és gyorsan megtörölköztem, majd felvettem bugyim és magamra kaptam Marc pólóját. A szobámba mentem, ahol miután leoltottam a lámpát és az ágyamhoz sétáltam, majd bebújtam abba. A párnám magamhoz öleltem és lehunytam szemeimet, majd elnyomott az álom.
Reggel a nap melegére keltem, ahogy besütött az ablakon a nap. Lassan nyitogatni kezdtem szemeimet, majd felültem az ágyban. Kinyújtóztam, majd kimásztam az ágyból és összehajtogattam a takaróm, majd kezemben azzal lementem és elraktam azt is. A fürdőbe sétáltam, ahol megmosakodtam, majd megfésültem hajamat. Összeszedtem a helyiségben maradt tárgyakat, majd elpakoltam azokat. Aztán visszamentem a szobámba, ahol felöltöztem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Leszaladtam a lépcsőn, majd az előszobába mentem, ahol belebújtam Converse-mbe. Kinyitottam az ajtót és a kocsi kulcsot farzsebembe csúsztattam, majd felemeltem egy dobozt és kisétáltam a házból egészen a kocsimig. Letettem a dobozt és elővettem a kocsikulcsom. Kinyitottam a kocsim, majd a csomagtartót is. Beraktam a dobozt, majd visszamentem a házba és a többi dobozt is kihoztam és beraktam a csomagtartóba. Aztán bezártam a házat, majd a kocshoz mentem. Beültem előlre, majd beindítottam a kocsit.
Kitolattam a kocsi feljáróról és elindultam haza fele, de közben megálltam egy McDonalds-nál, ahol vettem magamnak reggelit, majd utam folytatódott, míg nem haza értem Spanyolországba, mivel Marc házának kulcsa nálam volt, ezért a dobozokat már ott lepakoltam, aztán a kórházhoz mentem.
Leparkoltam a hatalmas épület előtt, majd leállítottam a kocsit. Kiszálltam abból és bezártam, majd besétáltam a kórházba. A recepción elmondtam kihez jöttem és utána, mát mentem js a kapushoz. Lassan nyitottam be a szobába. Jöttömre Marc és Milan felkapta a fejét.
-Anya!-rohant hozzám kisfiam és mikor odaért hozzám felkaptam és megpörgettem a levegőben.
-Szia!-köszönt Marc.
-Szia!-sétáltam hozzá és egy csókot nyomtam ajkaira.-Hogy vagy?-kérdeztem.
-Jobban.-mosolygott.
-Ennek örülök.-ismételtem meg tettét.-Anyukádék?-kérdeztem.
-Haza mentek.-adta a választ Marc.
-Vagyis egyedül vigyáztál Milan-ra?-kérdeztem kicsit kiakadva.
-Igen és képzeld remekül szórakoztunk!-jelentette ki a kapus.
-Ennek örülök!-mosolyogtam rá. Milan a vállamra hajtotta a fejét és lassan szuszogni kezdett.-Szerintem mi megyünk, mert Milan már álmos.-néztem a kapus csillogó szemeibe.
-Rendben, menjetek.-mondta a kapus.-Várj! Búcsú csókot, már nem is kapok?-kérdezte.
-Ajj, Marc.-hajoltam ajkaihoz, de a kapus gyorsabb volt és ajkaimra tapadt. Pár perccel később elváltunk, majd én elindultam az ajtó felé.-Liese!-szólt utánam Marc, mire megfordultam.
