Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)

50.

"-Marc! Megjöttem!-léptem be a nappaliba, ahol nem, csak a kapus ült a kanapén, de ahogy arcát néztem nem örült a két látogatónak."

-Szia anya! Szia apa!-mosolyogtam mostoha szüleimre, akik annyira nem voltak vidámak, amit kicsit megértek, hiszen én sem örülnék egy olyan lánynak Milan mellett, aki miatt túl hamar kellett felnőnie. Ha, valaki még nem értené, akkor elmagyarázom. Anya és apa nem igen bírja Marc-ot, mert szerintük miattuk vagyok néha olyan, mint egy morgós öreg asszony.

-Szia kincsem!-állt fel a kanapéról anya és hozzám sétált, majd megölelt. Apa is ezt tette, de tőle kaptam két puszit is.

-Hát ti?-kérdeztem.

-Meg akartunk lepni, de mikor a lakásodhoz mentünk nem találtunk ott, ezért felhívtuk Elisa-t, hogy hol laksz most és ő mondta, hogy hol laksz.-magyarázta anya.

-Örülök, hogy itt vagytok!-mosolyogtam rájuk.

-Nem is tudtam, hogy Marc-al együtt laktok.-jegyezte meg apa.

-Hát ez egy hosszú történet.-vakartam meg tarkómat.

-Oh, nekünk van időnk, szóval nagyon szívesen meghallgatunk!-mondta anya.

-Nem lehetne ezt máskor? Ti biztosan fáradtak vagytok!-mondtam.

-Rendben.-vont vállat apa.

-De mi történt Marc-al?-kérdezte anya.

-Karambolózott és megsérült, ezért most itthon vagyok vele.-mondtam el röviden, hogy mi történt a Barcelona kapusával.

-De, hamarosan lekerül rólam a gipsz!-tápaszkodott fel a kanapéról Marc, majd makója segítségével mellém bicegett.

-Szerencsére!-mondtam.

-Jajj, de akkor ne is erőltesd meg magadat, inkább üljünk vissza.-huppant le a kanapéra anya, mire Marc megforgatta a szemét, majd a kanapé melletti kisebb kanapéhoz sétált és elfoglalta azt, mire én mellé ültem. Apa elfoglalta a helyet mostoha anyukám mellett.-Mióta laktok együtt?-kérdezte anya.

-Lassan egy hónapja.-mondtam.

-És Milan örül, hogy az apjával lehet?-kérdezte apa.

-Persze, Marc-al nagyon jól kijönnek és tudjátok milyen Milan. Nagyon nehezen barátkozik, de az apjával gyorsan összebarátkoztak.-magyaráztam.

-És Marc most is megcsalod Liese-t?-kérdezte anya.

-Anya!-szóltam rá.

-Most mi van? Ha egyszer megtette, akkor többször is meg fogja!-jelentette ki.

-Nem asszonyom, nem csalom meg.-mondta Marc kínosan vakargatva a tarkóját.

-És Milan merre van?-kérdezte apa.

-Oviban.-adtam a választ.

-Mikor München-ben voltál, miért nem szóltál?-nézett rám apa.

-Ezt honnan tudjátok?-kérdeztem meglepetten.

-Elisa mindent elmesélt.-magyarázta apa.

-Basszus...-suttogtam.

-Szóval miért utaztál München-be?-kérdezte anya.

-Kellett egy kis kikapcsolódás.-mondtam.

-Elisa nem pont, így mondta.-jegyezte meg anya.

-Jó, rendben. Marc megcsalt és elutaztam. Ott megismertem Mats Hummels-t és utána vele jöttünk el nyaralni, amikor Marc balesetet szenvedett, ezért maradtam Barcelona-ban.-magyaráztam el.

-Mondtam, hogy megint megteszi!-jelentette ki anya.

-De, többet nem fordul elő! Szeretem a lányukat!-mondta Marc.

-Én megbízom benned, de ne játszd el az esélyeidet!-nézett rá szigorúan apa.

-Rendben uram!-mosolyodott el Marc.

-Na, jó mi indulunk. Nagyon örülök, hogy láthattalak kincsem.-állt fel anya, mire én is ezt tettem. Szorosan átölelt és egy puszit nyomott homlokomra.

-Én is örültem nektek!-engedtem el anyut, majd apához léptem és őt is megöleltem, majd kikísértem őket a házból. Miután kiléptek az ajtón és becsuktam azt, megkönyebbülve sóhajtottam fel. Az ilyen hirtelen tett szülői látogatások sohasem jók!

-Végre!-hallottam meg Marc hangját a nappaliból, mire felnevettem. Visszamentem hozzá és leültem mellé.-Remélem, hogy ilyen soha az életben nem lesz!-nézett rám.

-Azért az se volt jobb, mikor a te szüleid voltak bent nálad és utána magyarákodhattunk nekik.-jelentettem ki.

-Egyik se volt jó!-jelentette ki Marc.