Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)

58.

"Olyan volt a hangja, mint Daniella-nak.-nézett fel rám."

-2 hét elteltével-
-Liese-

Napokig bent tartottak. Utálom a kórházakat! Az a depressziós hangulat, ami napokon keresztül körülvett, szinte megölt. Akkor se bírtam a kórházat, mikor Milan-nal terhes voltam, és havonta be kellett járnom. De már szerencsére otthon vagyok. Marc-al és Milan-nal. A kapus megkezdte a visszatéréshez való lépéseket, mert minél hamarabb újra pályára akar lépni.

-Marc!-dőltem nevetve az ágyba, miközben a kapus a pólójánál fogva rántottam magamra. Milan óvodában van, szóval az egész ház a miénk. A kapussal hevesen csókolóztunk, mikor a focista bevezette kezeit pólóm alá. Hatalmas tenyerét jobb oldali mellemre vezette, majd rámarkolt. Halkan felnyögtem, mire éreztem, hogy a kapus belemosolyog csókunkba.-Marc...-váltam el tőle, egy pillanatra.

-Tudom, tudom még nem állsz készen.-vált el tőlem.

-Nem pont ezt akartam mondani.-rántottam vissza magamhoz.

-Akkor mit?-kérdezte értetlenkedve.

-Azt, hogy akarlak.-tapadtam ajkaira. Marc-nak nem kellett több, egyből lerántotta a pólómat. Puha ajkaival melleim közé csókolt, aztán kezeit melltartóm kapcsához vezette, és egy mozdulattal kipattintotta azt. Elhajította melltartóm, majd bal mellemre tapadt ajkaival. A kapus hajába vezettem kezeimet, miközben fejemet hátra vetettem az élvezettől.

Marc nem igazán időzött. Ajkaival egyre lejjebb haladt. Mellemtől, egészen nadrágom tetejéig nedves puszikat hagyott. El is felejtettem, milyen a kapus érintése. Kikapcsolta nadrágom gombját, majd elkezdte lehúzni rólam. Szerencsére nem egy szűk farmer volt rajtam, szóval a focistának nem kellett sokat szenvednie a nadrágom eltávolításával. Az is a földön landolt, melltartóm mellett. Fordítottam helyzetünkön, így én kerültem fölülre. Lerántottam a kapus pólóját, majd végig csókoltam a kapus izmos hasát. Végig pusziltam a kockáit, majd v vonalát is. Kikapcsoltam nadrágja gombját, majd lerángattam a kapus izmos lábáról a fekete farmerét. A kapus fordított a helyzetünkön, majd levette bugyimat. Lehúzta magáról az alsónadrágját, majd gyorsan belém hatolt. Hangosan felnyögtem. Marc a nyakamhoz hajolt, és szívni kezdte a vékony bőrt, ezzel nyomot hagyva rajtam. A focista gyorsan lökött, mire egyre közelebb kerültem a gyönyör kapujához. Alhasamban éreztem azt a feszülő érzést, ami olyan ismerős volt.

-Oh, Istenem Marc...-nyögtem fel hangosan, mikor utolért az orgazmus.

-Liese...-nyögte nevemet, majd elélvezett. Lassan kihúzódott belőlem, s mellém feküdt. Halkan lihegtünk egymás mellett, mikor a kapushoz bújtam.

-Ez nagyon jó volt.-suttogtam. Marc lenézett rám, és elmosolyodott.

-Szeretlek!-hajolt ajkaimhoz, majd megcsókolt. Lassan csókolóztunk, majd ugyanilyen tempóba elváltunk egymástól. Az órára néztem, ami a falon lógott.

-Basszus, Milan!-másztam ki az ágyból, majd gyorsan felöltöztem. Kiszaladtam a szobából, majd lerohantam a lépcsőn. Az előszobában felvettem Converse-m, aztán felkaptam a kocsikulcsomat, majd elhagytam a házat. A fekete Audi-hoz siettem, és bepattantam abba. Beindítottam a kocsit, aztán kitolattam a kocsi feljáróról.

Elhajtottam a ház elől. Sietve vezettem a óvodáig, hiszen késésben voltam. Gyorsan odaértem az ovihoz, leállítottam az autót, és leparkoltam. Kiszálltam a kocsiból, majd beszaladtam az épületbe. Milan csoportjának ajtaja előtt megálltam, és bekopogtam. Alexia nyitott ajtót, mikor meglátott elmosolyodott.

-Milan, már hiányolt!-ekkor kisfiam rohant ki az ajtón. Mosolyogva emeltem fel.

-Bocsánat, hogy késtem, csak volt egy kis dolgom.-mosolyogtam. Ahogy eszembe jutottak a történtek, egyből elpirultam.

-Semmiség.-legyintett.

-Akkor mi most megyünk. Szia!-indultam el kifele.

-Anya, miért jöttél ilyen későn?-hajtotta fejét vállamra.

-Apával dolgunk volt.-mondtam.

-Mit csináltatok?-kérdezte.

-Éppen azon gondolkodtunk, hogy vajon mit hoz neked a Weihnachtsmann.-mondtam.

-És szerinted mit hoz?-kapta fel fejét.

-Nem tudom, ha jó kisfiú vagy, akkor biztos valami jót.-nyomtam meg orrát. Milan elnevette magát. Az autóhoz mentem, majd beültettem kisfiamat a gyerekülésébe, aztán elfoglaltam a vezető ülést. Beindítottam azt, majd elhajtottam.

Fél óra múlva, leparkoltam a kocsi feljárón. Leállítottam az autót, és segítettem Milan-nak kiszállni. Kisfiam az ajtóhoz rohant, míg én nyugodtan sétáltam oda. Kinyitottam az ajtót, s előre engedtem Milan-t. Amint beléptem a házba, orromat remek illatok csapták meg.

-Apa!-hallottam meg kisfiam hangját, aki már a konyhában lehetett.

-Szia nagyfiú!-Marc hangján hallani lehetett, hogy mosolyog. Levettem a cipőmet, majd beljebb lépkedtem. A konyha volt úti célom. Mikor beléptem, a kapus rám nézett. Egy kacér mosolyt villantott, mire arcom egyből felvette a pirost színt. Hozzám lépett, majd puszit nyomott ajkaimra.

-Mit főzöl?-kérdeztem.

-Spenótos tésztát, már csak a tészta van hátra, bár az is mindjárt kész.-kevert egyet a tésztán.

-Akkor megyek, megterítek.-léptem az egyik szekrényhez, majd elővettem három mély tányért. Az evőeszközös fiókhoz léptem, majd elővettem három villát. Kivittem az asztalhoz ezeket, majd megterítettem. Az étkező asztal közepén, ott volt az edény, amiben a spenót gőzölgött. Visszamentem a konyhába. Felemeltem Milan-t, és az étkezőbe vittem. Leültettem helyére, aztán én is leültem. Marc pár perccel később, kezében egy tállal jött. letette a kezéből a tárgyat, és leült. Szedtem Milan-nak tésztát, aztán rá egy kis spenótot. Szedtem magamnak is, majd Marc-nak is.

Neki láttunk az ebéd elfogyasztásának. A kapus nagyon finomat főzött. Marc és Milan mosolyogva beszélgettek. Kisfiúnk örömmel újságolta el, hogy mekkora gólt lőtt. Marc örömmel hallgatta Milan-t. Miután befejeztük az ebédet, a focista segítségével elpakoltam. Mivel jó idő volt, úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a közeli játszóteret. Ennek a hírnek persze, a legkisebb Ter Stegen örült legjobban.

Az előszobába mentünk, ahol Marc segített Milan-nak, felvenni a kabátját. és cipőjét. Belebújtam Converse-mbe, aztán felvettem sötét zöld kabátomat. A kapus kinyitotta az ajtót, mire Milan egyből kilépett azon. A kapus az élőszobában lévő ajtón át, a garázsba ment, majd Milan kis motorjával a kezében lépett ki onnan.Kisfiúnk után mentem, mögöttem pedig a focista lépett ki az ajtón, aztán bezárta azt. Kiléptünk a kapunk, amit megint csak Marc zárt be. Milan megkapta kis motorját, amire egyből felült, s lábával hajtani kezdte magát. A focista megfogta a kezemet. Felnéztem rá, és elmosolyodtam. Kisfiúnk előttünk ment, így tudtunk rá figyelni.

Negyed óra gyaloglás után, eljutottunk a játszótérre, ami teljesen üres volt. Marc-al leültünk egy padra, míg Milan ott hagyta nekünk motorját, aztán egyből szaladt játszani. A kapus vállára hajtottam fejemet, így figyeltem kisfiúnkat, Abban a percben minden tökéletes volt. Kár, hogy csak volt.

*Weihnachtsmann: Karácsonyi Télapó. Egyes helyeken Németország-ban, ő hozza az ajándékot.