"-Arra, hogy szeretnék még egy gyereket.-szólalt meg."
-Ez remek!-nyögtem ki.
-Akkor csináljunk egy gyereket!-mondta.
-Mi van?-fordultam vele szembe.
-Liese már mondtam mi van.-csókolt volna meg, de szájára tapasztottam a kezem. Marc lehámozta szájáról a kezemet és értetlenkedve nézett engem, most éppen sötétebben csillogó szemével.
-Nem csinálunk gyereket!-szálltam volna ki, de Marc lágyan megfogta derekam és visszahúzott, mire újra ölébe kerültem.
-Héj, Liese mi a baj?-ölelte át derekam bal kezével.
-Most komolyan azt kérdezed, hogy mi a bajom? Komolyan?-kérdeztem kiakadva.-Baszki az előbb vallottad be, hogy gyereket akarsz!-néztem mérgesen rá.
-De azt mondtad, hogy remek. Azt hittem, hogy akkor te is akarsz egy gyereket.-mondta.
-Basszus Marc, ez nem így van! Tudod mennyire nehéz egy gyereket felnevelni?-kérdeztem.
-Nem, de meg akarom tudni, hogy milyen nehéz!-jelentette ki vágyakozóan.
-De nem most Marc! El van törve a kezed és a lábad. Ráadásul, még Milan is nagyon sok figyelmet igényel!-mondtam.
-De Liese...-kezdett volna nyavajogni.
-Nem, Marc nem! Semmi képpen sem!-mondtam idegesen.-Megértetted?-néztem rá idegesen.
-Igen.-motyogta szomorúan, majd lehajtotta a fejét.
-Most mi a baj?-kérdeztem.
-Nem szeretem, mikor ideges vagy.-mondta.
-Ajj, Marc.-emeltem fel a fejét.-Lenyugodtam.-simogattam arcát.
-Sajnálom, hogy felidegesítettelek.-mondta.
-Semmi baj.-nyomtam puszit ajkaira.
-De egyszer, majd lehet még egy gyerekünk?-simított végig oldalamon.
-Ígérem.-mosolyogtam rá. Elvettem a tusfürdőjét a helyéről, majd nyomtam a kezemre. Marc mellkasát kezdtem mosni, mire a kapus kacérúl nézett le rám.-Fordulj!-mondtam, mire Marc megfordult és megmostam a hátát.
-Nem maszíroznál meg?-kérdezte.
-De.-kezdtem gyúrni vállát, mire a kapus felsóhajtott. Lassan maszíroztam a vállát, majd abba hagytam.
-Kérlek még egy kicsit.-mondta a kapus.
-Ajj, Marc én már fáradt vagyok.-tettem fejemet vállára, majd apró puszikat nyomtam nyakára. A focista lassan szembe fordult velem és megcsókolt. Arcát két kezemmel megfogtam, így faltuk egymás ajkait. A kapus lassan lejjebb vezette oldalamon kezét, majd belső combomra tette azt, majdnem feljebb is vezette, de eltoltam.-Héj, héj, héj! Azt azért nem!-jelentettem ki. Marc letörten nézett rám, de aztán rendezte a vonásait. Elvettem a tusfürdőm az eddigi helyéről, majd nyomtam a kezembe és megmostam a testemet. Visszatettem a tubust a helyére, mikor megéreztem, hogy Marc átölelte a derekam bal kezével.
-Maradjunk még.-suttogta fülembe, majd gyengéden ráharapott a fül cimpámra.
-Sajnálom kapuskám, de ideje kiszállni.-szedtem le a kezét a derekamról, majd felálltam és kiszálltam a kádból. Segítettem kiszállni a kapusnak is, majd törölközőjét elvettem a tartóról és elkezdtem szárítgatni a testét, aztán ráadtam a fekete boxerét. Egy törölközőt csavartam magam köré, majd odaadtam a szőke hajú kapusnak a mankóját.
Elbicegett az ajtóig, amit én nyitottam ki. A lépcsőig is eljotottunk lassacskán, majd segítettem neki felmenni. A halóig mentünk, ahol kinyitottam a szoba ajtót és előlre engedtem a szőke focistát. Az ágy mellé támasztotta a mankóit, majd lassan bebújt az ágyba. Én is bementem, majd az ágyhoz mentem. Elvettem onnan a pizsamám és azzal a kezemben mentem a fiókos szekrényhez. Letettem arra a ruháimat és kivettem belőle egy bugyit. A törölköző alatt belebújtam, majd háttal fordultam Marc-nak és ledobtam magamaról a törölközőt. Felvettem a pólóm és a melegítőmet. A lámpa kapcsolóhoz mentem és leoltottam azt. Elbotorkáltam az ágyig és bebújtam a kapus mellé. Mellkasára tettem fejemet és szív dobogását kezdtem hallagtni.
-Hiányoztak az ilyen esték!-suttogta.
-Nekem te hiányoztál!-mondtam.
-Lenne egy kérdésem.-simogatta a hátamat.
-Mi?-rajzoltam köröket izmos hasára.
-Mikor lehet gyerekünk?-kérdezte.
YOU ARE READING
Focista Apa (Marc-André Ter Stegen)
Fanfiction-Kié a gyerek?-kérdezte idegesen Marc. -A tiéd...-csuklott el a hangom.