"-Jó éjszakát Marc!-ásítottam, aztán elnyomott az álom."
Reggel arra ébredtem, hogy valami nyomja a hátam. Megpróbáltam megfordulni, de nem ment. Miután tíz percig szerencsétlenkedtem úgy döntöttem, hogy feladom.
-Most, hogy felébresztettél nem mozogsz már ugye?-kérdezte Marc.
-Bocsánat.-kértem elnézést, aztán szembe fordultam a kapussal.
-Tudod, te még így reggel is gyönyörű vagy!-mondta Marc. Arcomat elöntötte a melegség és éreztem, hogy elpirulok. A kapus a homlokomhoz hajolt és egy puszit nyomott rá.
-Kelni kellene.-szedtem ki magamról Marc puha kezeit, majd kimásztam az ágyból. Átsétáltam a vendég szobába, ahol Milan aludt. Mikor benyitottam az ajtón egyből megláttam, ahogy Milan már az ágyon ült és gyönyörű kék szemeivel engem nézett.
-Szia anya!-mosolygott rám.
-Szia kincsem!-léptem az ágyhoz és felemeltem.-Hogy aludtál!-kérdeztem.
-Jól!-válaszolt.
Visszamentem Marc szobájába, ahol a kapus még az ágyban feküdt és a telefonját nyomogatta. Felkaptam az ágy mellett lévő háti zsákom és a fürdőbe mentem. Milan-t felültettem a mosdó kagyló melletti üres részre, majd a táskából kivettem a fogkeféjét és fogkrémet nyomtam rá. Milan kicsi kezébe adtam, mire fiam mosni kezdte fogát. Az én fogkefémet is kivettem a táskából és én is megmostam a fogamat. Aztán felöltöztettem Milan-t, utána pedig én is felöltöztem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Milan-nal a kezemben indultam le a konyhába. Mikor beléptem megláttam, ahogy Marc egy szál boxerben főz valamit. Nem kicsit nyújtott szexi látványt. Milan-t leültettem az egyik székre, majd Marc mellé sétáltam.
-Mit főzöl?-dőltem háttal a pultnak.
-Zab kását.-válaszolt Stegen.
-Azt szeretem.-mosolyogtam a kapusra.
-Megterítesz kérlek?-kérdezte.
-Persze.-mondtam.
Az egyik szekrényhez léptem, amiben a tányérok voltak. Mikor itt aludtam Stegen-nél mindig együtt főztünk. Imádtam azokat a reggeleket! Megterítettem és leültem Milan mellé. Stegen az asztal közepén lévő alátétre rakta a gőzölgő zab kását, majd szedett először Milan-nak aztán nekem, végül magának.
-Jó étvágyat!-mosolyogtam a kapusra majd fiamra.
-Neked is mami!-mosolygott rám fiam aztán enni kezdett.
-Jó étvágyat!-ismételte meg mondatom Stegen.
Miután megreggeliztünk Marc elment felöltözni. Mi pedig Milan-nal az előszobába mentünk, ahol felöltöztettem Milan-t, majd én is felöltöztem. Pár perccel később Marc is megjelent az előszobába. Felvett egy cipőt és egy dzsekit, majd ránk nézett.
-Mehetünk?-kérdezte.
-Igen.-válaszoltam.
Marc felemelte Milan-t, akinek ez nagyon tetszett. Kinyitotta az ajtót és előre engedett, mire én kiléptem az ajtón. Stegen is kijött a házból és bezárta azt. Aztán elindult az autóhoz, amit a kocsi kulccsal nyitott ki. Beültem előre az anyós ülésre, míg Marc beültette Milan-t az ülésbe, aztán beült mellém. Beindította az Audi-t és kitolatott az autó fejáróról és elindultunk.
Fél óra múlva Marc leparkolt Milan ovija előtt. Kiszállt az autóból és kinyitotta nekem is az ajtót, mire kiszálltam a kocsiból. A focista kivette a kocsiból Milan-t. Az egyik kezével tartotta a fiát, míg a másikkal megfogta a kezem. Így sétáltunk be Milan csoportjáig, ahol az ajtóban már Amilia állt.
-Jó reggelt!-mosolygott.
-Neked is!-tettem én is ezt. Marc letette Milan-t, aki egyből befutott a csoportba.
-Liese beszélhetnék?-kérdezte.
-Persze.-mondtam. Marc átkarolta derekam, de leszedtem kezét onnan.
-Öhm...egy percre kijövök. Marc figyelsz a gyerekekre?-kérdezte Amilia.
-Persze!-ment be a kapus a csoportba. Marc becsukta az ajtót. Amilia leült az egyik padra, ami a fal mellett volt.
-Baj van?-kérdeztem aggódva.
-Múltkor éppen arról kérdeztük a gyerekeket, hogy mit dolgoznak a szüleik. Milan elmondta te mit dolgozol, de mikor apukájáról kérdeztük csak annyit mondott, hogy neki nincs apukája, mire a többiek kinevették. Liese ez így nem jó! Mondd el Marc-nak, Milan érdekében!-magyarázta Amilia. Szemeimben könnyek gyűltek.
-De ez annyira nehéz!-szipogtam. Amilia átölelt és hátamat simogatta.
-Nyugi Liese!-nyugtatott meg. Letöröltem könnyeimet aztán felálltam.
-Ideje indulnom, még mielőtt elkések.-erőltettem magamra mosolyt.
Amilia is felállt a padról és az ajtóhoz lépett. Benyitott a csoportba, mire megpillanthattuk Stegen-t, aki éppen a gyerekekkel rajzolgatott. Halkan felnevettem, de meghallotta és ránk kapta tekintetét. Felállt a földről, mivel az asztal olyan alacsonyan volt, hogy a földön ülve fért el kényelmesen. Mellém sétált, majd egy lapot nyomott a kezembe, ami össze volt hajtva. Kihajtottam és megláttam egy hatalmas rajzolt, rózsaszín szívet, amiben az én és az ő neve volt és a kettő között egy plusz jel.
-Hogy tetszik?-kérdezte érdeklődve.
-Ki lesz téve Milan rajzai mellé a hűtőre!-mosolyogtam fel rá. Marc halkan felnevetett, majd kezével átölelte derekamat.-Indulhatunk?-kérdeztem.
-Persze.-mondta.
-Sziasztok!-köszöntünk el egyszerre, majd kisétáltunk a szobából, ahol a kis gyerekek voltak. Kisétáltunk az épületből egészen Marc kocsijáig, amibe beszálltunk és elindultunk a munkahelyemig.
Fél óra múlva Marc leparkolt a kávézó előtt. Kinyitottam az ajtót, mivel ki akartam szállni, de Marc a kezemnél fogva visszarántott.
-Ezt itt hagytad!-mondta és egy puszit nyomott ajkaimra.
Ledöbbenve néztem rá és éreztem, hogy arcomba szökik az összes vér. Hitetlenkedve szálltam ki a kocsiból, majd miután Marc elhajtott percekig csak álltam a járdán és néztem a kocsi hűlt helyét. Akkor tértem vissza a valóságba, mikor két kéz megfordított, mire szembe találtam magam legjobb barátnőmmel.
